K.AMERY

ELSŐSEGÉLY THAIFÖLDÖN

Thaiföld világszínvonalon az elsők között foglal helyett ami a közúti balesetek számát illeti. Aki már volt Thaiföldön az tudja miért, mennek jobbra-balra, össze-vissza, vak vezet mint világtalan. Szabályok nincsenek, jogosítványok pláne nem, a következő napok áldozatai még mosolyogva és gondtalanul köztünk sétálgatnak. Thaiföldön az utakon nem veszélytelen. Mégis rengeteg turista szívesen bérel egy autót, még többen egy motorkerékpárt, és előre a nagyvilágba. Hadd szóljon. Az esetleges következményekkel (még) a legtöbben nincsenek tisztában.

Én nem győzöm hangsúlyozni, hogy a thaiföldi és a nyugati életfilozófia merőben eltér egymástól és szinte egyetlen közös érintkező pontja nincsen. Hasonló gondolkodási módot, mentalitást, szabályokat hiába keresünk és aki abból indul ki, hogy ami nálunk helyes, az az örök mosoly országában is igaz lesz, az gyakran nagyon pofára eshet. Ez a bölcsesség vonatkozik a közlekedési szabályokra is. Érdekes módon - a rengeteg baleset ellenére - szinte senki sem gondol egy nagyon fontos szabályzatra, hogy mit kell csinálnunk ha belekeveredünk egy balesetbe, vagy akár csak elrobogunk egy mellett. Pedig könnyen előfordulhat, hogy egy szitúációba belecsöppenünk, ahol valaki balesetet szenvedett és elsősegélyben kell vagy kéne részesítenünk. Vagy mégsem? Elsősegély Thaiföldön?

A nyugati világban az elsősegély szabályai, legyen az morális vagy törvényes, egyértelműen le vannak szögezve. Minden lelkiismeretes ember megpróbál rögtön segíteni egy a földön fekvő sérült embertársának. A legtöbb európai országban törvények is szabályozzák az elsősegélynyújtás kötelességét, a segítségnyújtás elmulasztása komoly büntetésekkel járhat. Ez a kötelezettség országonként némileg eltérhet, de általában az elvek mindenhol hasonlóak. Thaiföldön a jogi helyzet teljesen másképpen néz ki, tulajdonképpen nincs is, egyenes, érthető rendeleteket hiába keresel, ha segítesz lehet, hogy meg is büntetnek. Ezért sokan összekeverik az almát a körtével és azt hangoztatják, hogy Thaiföldön az elsősegély meg van tiltva és azt tanácsolják, hogy ne álljál meg, hajts tovább, ne törődj vele. Ebben a hitben a thaiföldiek többsége is meg fog erősíteni. De a valóság ennél sokkal komplexebb.

Tény, az elsősegély Thaiföldön nincsen megtiltva de egyedi, teljesen más szabályai vannak és erősen differenciálni kell. A legelső és neked a legfontosabb szabály, főleg ha egy thaiföldinek szeretnél segíteni, - hogy legyen orvosi de minimum egy elsősegély kiképzésed. És erről a certifikát rögtön a kezedben van, ami a szabadságod alatt talán nem mindig lehetséges. Alternatíva, gyorsan elvégzel egy gyorstalpaló elsősegély tanfolyamot. Valóban ez Thaiföldön is lehetséges. Az sem mindegy, hogy egy farangnak vagy egy thaiföldinek segítesz. Amíg egy turista hálás lesz addig a thaiföldiek nagyon meredeken figyelik ezeket a segítségeket. A szabályok Bangkokban, a városokban és vidéken, ahol a mentők sokkal lassabban érkeznek, is mások lehetnek.

“Jóska miközben a motorjával Chiang Mai fele robogott, szemtanúja lett egy balesetnek, két autó az orra előtt összeütközött egymással. Rögtön látta, hogy egy thaiföldi kirepült a szélvédőn és véresen az országúton fekszik. Mint kötelességtudó magyar állampolgár rögtön lefékezett és a balesetes férfihez sietett. Valamikor tanulta egy tanfolyamon, hogy ilyenkor a legjobb a baleset áldozatánál ellenőrizni a pulzust, a légzést, a vérzést bekötni, az oldalára fordítani - amennyiben ez lehetséges. Mielőtt hozzáfért volna a sérülthöz több thaiföldi is erről lebeszélte. Döbbenten vette észre, hogy a baleset áldozata körül egyre többen állnak és fényképeznek, videókat csinálnak. De senki sem segített, Jóskára pedig rászoltak, hogy Thaiföldön az elsősegély meg van tiltva. Még börtönbe is kerülhet miatta. 10 percen belül több mentős is érkezett, szinte vetélkedtek egymással, hogy ki vigye el a sérültet a kórházba. De elsősegélyt ők sem alkalmaztak.”

Amit elmeséltem csak egy fiktív történet, de higgyétek el minden nap ugyanez tucatszor megtörténik. Gondolom, ezt most meg kell magyaráznom.

(Itt szeretném közbeszúrni, hogy a thai mentősök kiképzése a semmi és a katasztrofális között mozog, maximum egy kezdő ápolólány érkezik a kocsival. Ő sem tudja, hogy mit kell csinálni, maximum kedvesen mosolyogni. Ez nem feltétlenül igaz a legjobb privát klinikákra, akik gyakran egy orvost is küldenek. De ők csak akkor visznek el ha van elegendő pénzed. Ne zavarjon az se senkit, hogy a pattayai walking street-ben gyakran látható vöröskeresztes lányok sem a turisták egészségügyi állapotára vigyáznak. De most ez nem fontos.)

Az a tévhit, hogy az elsősegély Thaiföldön meg van tiltva még a hazaiak körében is el van terjedve. Amíg nálunk egy vöröskeresztes doboz az autóban kötelező, a legtöbb thai azt sem tudja, hogy mi az. Tény, az elsősegély nem kötelező, de nem is tiltja semmiféle rendelet. Az, hogy elsősegélyt privát személyektől soha nem fogsz látni annak több oka is van. Az egyik, talán a legfontosabb, hogy mindenki fél attól, hogy valamit rosszul csinál, kárt okoz a sérültben, pl. egy szívmaszírozásnál eltöri egy bordáját. Igaz, ezzel az életét is megmentette, de ez nem tartja vissza a thaiokat, hogy egy kártérítést a nyakadba ne akasszanak. És akkor még nem is jártál rosszul, meg lehet velük alkudni, különben, ha akarsz ha nem, mehetsz egy hosszadalmas, anyagilag és idegileg kimerítő tárgyalásra. Az ilyenkor szokásos és kötelező rendőri vizsgálat sem lesz mindig a segítségedre. Egy thaiföldi, aki általában a testi közelséget és az érintéseket elutasítja sem szereti - ha még bajban is van, - hogy testéhez nyúljanak, nyilvánosan megérintsék, tapogassák, egy férfitól egy thai asszony pedig pláne nem. Ennek kulturális okai vannak, a tapizás nem tartozik a thaiföldi illemkönyvbe.

Amíg Bangkokban a rengeteg bámészkodó között biztos lesz valaki aki vészhelyzetben tudja mit kell csinálni, addig vidéken éjjel előfordulhat, hogy teljesen magadra leszel utalva. Ilyenkor egyetlen lehetőséged van felhívni a turista rendőrséget. A telefonszámuk 1155 országszerte. Már ha tudsz angolul és el is tudod mesélni, hogy hol vagy. Alternatíva lehet egy közeli hotelt értesíteni, ők fogják tudni mit kell csinálni.

Akárhogyan is van, ha elsősegélyt nyújtasz, akkor számolj vele, hogy megkérdőjelezik a szakképzettségedet és felelősségre vonhatnak. Rengeteg kényelmetlenség származhat belőle, ha igazad volt ha nem. Ha biztos vagy akkor segíthetsz, legalábbis jogilag, ha nem, akkor jobb ha hagyod a fenébe. Bízd a thaiföldiekre. Senki sem fog elítélni érte, Thaiföldön nem ismerik a segítségnyújtás elmulasztása fogalmát. De ha az illető meghal vagy maradandó károsodást szenved, mert állítólag nem rendelkezel elég ismerettel a segítséghez, akkor felelősségre vonhatnak és neked kell bizonyítanod az ártatlanságodat. Nem lesz könnyű.

Egészen másképpen néz ki a helyzet, ha a segítségre szoruló egy nyugati turista, vagyis egy farang. Akkor nyugodtan megmutathatod a tudományodat, felgyűrheted az ingedet, a kutya sem fog törődni vele, hogy jól csinálod vagy sem, van tanfolyamod, orvosi kiképzésed vagy nincsen. Még egy papír sem kell. De ne csodálkozz akkor sem, hogy körbeállnak, fényképeznek és videót csinálnak rólad. De segíteni (szinte biztos) egy thaiföldi sem fog.

Az önzetlen segítség Thaiföldön mást jelent mint nálunk. A buddhizmus azt tanítja, hogy - “Ha olyan cselekedetet követsz el, amely jótékony hatással van rád (először a rád van megemlítve!) és másokra, (vagyis segítesz valakinek) akkor tedd meg. Ha olyan cselekedetet követsz el, amely árt önmagadnak vagy másoknak, (vagyis neked nem használ vagy nem értesz hozzá) tartózkodj tőle.” Az elsősegéllyel összefüggésben ez a tanítás azt jelentené, hogy aktívan közbe lehet avatkozni és segítséget nyújtani, ha ez a segítőnek és a sérültnek előnyös lehet. Ugyanakkor ügyelni kell arra is, hogy a segítség ne legyen meggondolatlan, kerüljük el a további károkat. Főleg a sajátunkat. Szerintem a thaiok és a farangok többsége ebből a tanításból csak az utolsó mondatot jegyezte meg.

Egy nagyon érdekes sajátosság Thaiföldön az u.n. "lélekgyűjtők" szerepe. Az utcán élő sérülteknek valóban igazi segítség lehet. Önkéntes segítők, akik fizetés nélkül a balesetek helyszínére robognak és gyakran sikerül életeket menteniük. Ehhez tudni kell, hogy Thaiföldön nincs működő állami mentőszolgálat, így a lélekszedők veszik át ezt a feladatot. A saját boldogságukra is gondolnak, mert hisznek abban, hogy erőfeszítéseik javítják karmájukat a jelen és a következő életben. Amiből megint csak kisugárzik a thaiföldi életfilozófia egyik sajátossága, hogy a thaiok közel sem olyan önzetlenek mint sokan az első pillanatban gondolják.

Szeretném felhívni mindenkinek a figyelmét, akiket eddig sajnos nem értem el, hogy hamarosan megjelenik egy e-book könyvem. Bővebben a mellékelt linken.

https://thaiinfo-suay-sabai-sanuk.blog.hu/