K.AMERY

MI és én

A Mesterséges Intelligencia válaszának egyetlen betűjét sem változtattam meg, szó szerint idézem.

Megkérdeztem tőle.

“Tudsz mesélni Karcsi Amery-ről, aki blogokat ír Thaiföldről?”

Chat GPT

“Karcsi Amery egy magyar író és blogger, aki Thaifölddel kapcsolatos történeteiről és tapasztalatairól ír szórakoztatóan, de sokszor kritikus szemmel. Az írásai személyes élményekből és helyi kulturális megfigyelésekből állnak össze, miközben humorosan tárja fel a thai mindennapokat. Egyik blogjában például az elsősegélynyújtással kapcsolatos thai attitűdről mesél, amelyben kiemeli, hogy a helyi kultúrában az emberek gyakran tartanak attól, hogy segítségnyújtás közben hibát követnek el, ami jogi következményekkel járhat. Ezért inkább távolságtartó magatartást mutatnak (javasol) baleseti helyzetekben, amely erősen eltér az európai normáktól.

Egy másik történetében egy északkeleti régióban, Isaanban szerzett gasztronómiai és kulturális tapasztalatait osztotta meg. Gyakran hangsúlyozza az apró, kevésbé turistás helyek különlegességét, ahol a helyi ízek és a közvetlen légkör egyedülálló élményt nyújtanak. Az isaani emberek és szokások bemutatásánál a régió egyszerűségét és vendégszeretetét emeli ki, miközben humoros anekdotákon keresztül ábrázolja a különbségeket a nyugati és thaiföldi gondolkodás között.

Ha érdekelnek a Thaifölddel kapcsolatos kulturális történetek, mindenképpen érdemes olvasgatni Karcsi Amery írásait!”

Én

“Karcsi Amery írt egy könyvet -A thaiföldi életfilozófia -címen. Erről tudsz valamit mesélni?”

Chat GPT

“Karcsi Amery valóban írt egy könyvet a thaiföldi életfilozófiáról, amelyben személyes tapasztalatain keresztül mutatja be Thaiföld kultúráját, társadalmi dinamikáját és az ott élő emberek gondolkodásmódját. A könyv célja, hogy autentikus betekintést nyújtson azok számára, akik mélyebben szeretnék megérteni a „mosoly országát”. Nem hagyományos útikönyv, hanem inkább egy reflexiókkal, történetekkel és gyakorlati tanácsokkal átszőtt írás, amely segít eligazodni a thai életben.

A könyv főbb témái között szerepel a híres thai „kreng jai” (az érzékenység és tisztelet sajátos kultúrája), a vidék és a város közötti különbségek, illetve a thai emberek sajátos kapcsolatai és életmódbeli prioritásai. Emellett humoros és őszinte módon tárgyalja a nyugatiak (farangok) és a thaiföldiek közötti kulturális ütközéseket, különösen a házasságok és családi élet terén. Az e-könyv formátumban elérhető mű rendkívül olcsón kapható, mivel Amery szándéka elsősorban a kultúrák közötti megértés elősegítése, nem pedig a profitszerzés.

Ha érdekel a könyv, elérheted digitális formátumban, és további részletekhez is hozzájuthatsz, például a szerző blogján keresztül.”

Érdekes (és elgondolkodtató) mi mindent tudnak rólunk az internetben.

Akárhogyan is van, egyet még nem tud a Mindenható sem, hogy…

Fejős Éva, a magyar irodalom kiemelkedő írónőjének  (eddig több mint 1 millió könyvet adott el) önzetlen segítségével, és az Erawan kiadójának terjesztésében megjelent az első valódi E-könyvem, amelyet szívesen ajánlok mindenki figyelmébe.

Hamarosan részletesebben be fogok számolni erről az örvendetes újdonságról. Addig is a következő linken jelzem a megrendelhető lehetőséget.

https://erawan.hu/legujabbak/a-thaifoldi-eletfilozofia-e-konyv

K.AMERY

James Bond nyomában

“Én Krabit ajánlom, csak 1 órára van Bangkoktól ha repülővel mész.” - hajolnak ki sokan derékig az erkélyen. Én tudom, hogy ez egy jóindulatú tanács, csak sajnos nagyon téves. Mert ebbe mindenki csak a nettó repülési időt számítja bele. Nem győzöm hangoztatni, hogy Thaiföldön néha még egy 20 kilométeres kirándulás is órákba kerülhet, az európai utazások távolságaival összehasonlítani teljesen értelmetlen. Mi reggel 9-kor taxival indulunk Bangkokból a Don Mueang reptérre, ahol a dugók után egy száz méteres sor fog a csekkelésnél várni mindenkit. A repülő különben is késik, fél egy van amikor startolunk. Az alig másfél órás fapados zötykölődés után egy kicsit várunk a csomagjainkra és a hoteltől megrendelt taxinkra. Azzal robogunk Ao Nang-ba, alig 30 kilométer. Summa-summarum, délután fél négykor megérkeztünk a hotelbe. Nesze neked egy óra Bangkoktól.

Én nem először járok Krabin, ott is leginkább Ao Nang-ban szállok meg. Mivel két fiatal lány is velünk jön, kivételesen online foglalok, egy 66 négyzetméteres, kétszobás kérót, két fürdőszobával, két erkéllyel, a két szobát összeköti egy ajtó. Ideális a számunkra. Ára egy hétre a Booking-nál 1260 euró reggeli nélkül, az Agodá-nál ugyanennyi de reggelivel. Érdekes, ha személyesen foglalsz, minden 160 euróval többe kerül. Mindig érdemes az árakat összehasonlítani. Ahhoz képest, hogy 4 csillagos hotel, a következő napokban tapasztalhatjuk, hogy egyszer a klíma döglik be, máskor a wc lehúzása nem funkcionál, a reggeli nem méltó egy csillagos szálláshoz, és a tisztaság sem csillagos ötös. Mindezt csak azért mesélem el, hogy tudjátok, ezért nem reklámozok sosem szállásokat. Mindenesetre mi ilyen apróságokkal nem hagyjuk a kedvünket elrontani. Feltétlenül meg kell említenem, hogy (majdnem) minden hotelben előre megrendelhetsz a reptértől a hotelig egy taxit, és az ár fejenként egységesen mindenhol 150 baht. De a reptéren az utasokra várakozó minibuszok is pontosan ezzel az árral dolgoznak. Ez évekkel ezelőtt nem így volt.

Ao Nang, Krabi tartomány legnépszerűbb üdülőhelye, a repülőtértől kb. 30 kilométerre van. A 20. század végéig az apró halászfalut csak a backpackeres fiatalok ismerték, de hamarosan a nemzetközi tömegturizmus egyik központjává nőtte ki magát. Itt thaiföldi autentikus életet hiába keresel, a turisztikai központ semmiben sem különbözik a világ minden pontján megtalálható üdülőhelyeitől. A helyi kultúra maximum csak díszletként szolgál, a fő hangsúly a turisták igényeinek kielégítésén van. A 10.000 lakosú városkába évente több millió turista is érkezhet. Orrba-szájba éttermek, bárok, üzletek, shopping boltok, egy éjszakai piac kígyótól békáig mindenig, 10 méterenként utcai “turistás irodák”, amelyek kivétel nélkül ugyanazokat a kirándulásokat nyújtják. Phukettel ellentétben itt piroslámpás bár, nagy ricsaj, zenebona, üvöltözés este nincsen. Habár a városkában hiányoznak a látványosságok, de kiváló kiindulópont számtalan, akár a szárazföldi, akár a tengeri kiránduláshoz. 

Ao Nang strandja sem semmi, a keleti rész a parton sorakozó bárokkal kifejezetten kellemes, sokan inkább átruccannak a Railay Beach-re. Nem véletlenül. Thaiföld legszebb strandjai közé tartozik, és ha a “Beach” filmet itt forgatták volna, akkor minden hülye a mai napig itt törne-zúzna. Itt a képeslap közepén fürödhetsz a türkizkék, kristálytiszta vízben, a dzsungel árnyékában, az égbe meredező mészkősziklák és pálmafák társaságában, napozhatsz a porcukorfinom fehér homokos strandon. A strand ugyan ingyenes, de a helyben vásárolt csemegék drágábbak mint Ao-Nangban. Ezenkívül lehet kajakozni, sziklát mászni, snorkelezni, a napozás közben a bikinis lányokat, fiúkat kuksolni. Ki mit szeret. Apropó napozás. Mint rutinos utazó tudom, hogy a szűz, fehér testek a trópusi éghajlatban pillanatok alatt leégnek. Sajnos a napkrémet elfelejtettük, a három thaiföldi lánynak különben sem kell, hiszen ők még a vízbe sem mennek be. Az égbolt kicsit fátyolos, a nap nem tűz forrón, gondoltam egy félórás lubickolást megkockáztatok. Este az egész testem olyan vörös mint a rák segge, a lábaim napokig égnek, még felállnom is kínszenvedés. Pedig hány posztban intettem mindenkit óvatosságra. Csak az vigasztal, hogy jó fogorvos is kihúzott már jó fogat. Nem akarom szaporítani a szót, a Railay Beach meglátogatása, ha már itt esz a fene, egy kötelező program. A félszigetet egy 15 perces csónakázással lehet elérni, az ára évek óta változatlanul 100 baht oda és 100 vissza. A strandtól nem messze, az őserdő közepén, van két hotel is, nem semmi árakkal. 

Ao Nang-ból számtalan napos tengeri kirándulás között válogathatsz, egyik szebb mint a másik. Kínálatban nincsen hiány, az árakban annál inkább. Ne zavarjon a prospektusokban megjelölt napi ár, nem érdekel senkit sem, még az eladót sem. Abban a pillanatban, hogy kezedbe vettél egy prospektust, rögtön lealkudják az árat saját maguknak - természetesen csak neked. Ne hagyd magadat hülyíteni, tessék nyugodtan tovább alkudozni. Nálam az ár 2600 baht-nál kezdődött, a végén fejenként 1100 lett belőle. Ugyanerra az útra néhány éve 1200 baht-ot fizettem, mellettem a hajón a cimbora meg 1800-at. Szóval nem mindegy. Nem akarok kukacoskodni, de a “segítőkész” magyaroknál az árak még jobban meg vannak borsózva, Phuketen még a háromszorosa is lehet. De arrafelé ugyanazok a turák  különben is sokkal drágábbak mint Ao Nangban. 

Szerintem a sok hajókirándulás közül a James Bond szigeti a legszebb és legizgalmasabb, feltéve, ha a hajókázást a Phang Nga öbölben kezded. Miután felcsigáztam a lányok érdeklődését, alig várják, hogy útra keljünk. Ahogy beszállunk a minibuszba, máris szorgalmasan alszanak, lehajtott fejük jobbra-balra zöttyen útközben. Ezen nem is csodálkozom, a thaiföldieket tapasztalataim szerint csak három dolog érdekli igazán, a kajálás, a telefon pörgetés és a durmolás. Utána jön egy hatalmas légmentes szünet. Amikor megállunk a Wat Suwan Kuha-nál, egy varázslatos templombarlang majmokkal, amely (többek között) egy 15 méteres Buddha szobrot is rejt, nem is mennek be, inkább kint a padon szelfiznek. Amikor este egy tengerparti kellemes étteremben romantikázni szeretnék, nem a naplementét fényképezgetik, hanem orrba-szájba szelfiket löknek. Most megszámoltam, összesen 142 képet készítettek. 

A Phang Nga öböl kikötőjében egy longtail-boot vár bennünket, és megkezdődik az egyik legszebb thaiföldi csónakázás a szigetek, a mészkősziklák, a mangrove erdők között. Nagy mozi az biztos. Hamarosan elérkezünk a híres James Bond szigetre, amelynek a becsületes neve Khao Phing Kan. A tökmag szigeten borzalmas sokan tolongunk, mindenki a Ko Tapu, a 20 méter magas mészkőszikla előtt fényképezget, mintha nem lenne a környéken több millió hasonló kődarab. De hát az nem ugyanaz, a többinél nem kergette James Bond a gonosz Scaramanga-t. A szigeten van egy hasadék is a sziklában, szerintem sokkal látványosabb mint a 007 szikla. A sziget különben alig néhány száz méteres, pillanatok alatt be lehet járni, és a fele giccseket árusító bodékból áll.

Egy félórás vidám kajakozás után tovább csónakázunk a Panyee szigetre, a tengeren úszó halászfaluba, ami a környezet egyik legnépszerűbb, és legszebb látnivalója. Az 1600 muszlim halász szinte mindegyike rokonságban él egymással, 200 évvel ezelőtt az őseik az egész települést  a víz felett cölöpökre itt építették fel. Megebédelünk és legnagyobb csalódásomra nem marad a idő a sziget besétálására. Ezt Thaiföldön többször is megettem, a túráztatók megígérnek fűt-fát-tücsköt-bogarat és annak a felét sem tartják be, mindig rohanni kell. Pedig az alig 0,5 négyzetkilométeres településen is akadnak érdekességek, egy muszlim templom, az iskolához tartozó úszó focipálya és rengeteg szuvenírbolt. Mindegy, a többieket ez egyébként sem érdekelte volna. Most, hogy bekajáltak csak ásítozni tudnak. Beszálltunk a hajóba, délután 5-re visszaszállítottak mindenkit a szállodájába. Ma a thaiföldi lányok korán aludni mentek, hiába na, nagyon fárasztó nap volt. 

Amikor Bangkokban landolunk, felmerül a kérdés, hogyan, mivel menjünk haza. Én változatlanul azon a véleményen vagyok, hogy a fővárosban a Grab és a Bolt taxikat komplett elfelejtheted, mert semmivel sem olcsóbbak, de annál megbízhatatlanabbak, mint a normális taxik. (Ez vidéken már nem érvényes.) Most mégis egy kivételt teszünk, rendelünk egy Grab taxit. Az elsőt lemondjuk, mert nincsen benne légkondicionáló, a másik kettő, az egyik 380, a másik 420 baht lett volna, nem érkezik meg, egy rövid idő után jelzik, hogy nem jönnek. Marad mégis a public taxi, amely a földszinten van. Mikor hazaérünk 360 baht mutat a taxióra. Nem tudom, hogy figyeltél-e?

 Aki többet szeretne megtudni a thaiföldi életfilozófiáról, azoknak szívesen ajánlom a megjelent e-könyvemet. 

Bővebb információért kattints a képre!

K.AMERY

Amikor a fagyi visszanyal

Engem elég gyakran megkeresnek, és megkérdeznek erről-arról, amivel nincs is semmi gondom. Bemelegítésnek dicsérik a posztjaimat, állítólag évek óta olvasnak, igaz egy like-ot nem láttam tőlük soha. Utána jönnek a kérdések. Ezen nem is idegesítem magam, hiszen minden bloggernek hasonló tapasztalatai vannak, miért is lennék én kivétel. Készségesen válaszolok ha tudok, elmondom mindenkinek a véleményemet. Annál inkább furcsán néztem, amikor egy barátom elküldött egy képernyőfotót, amit egy magyar csoportból ollózott ki nekem.

És valóban, néha szoktak arról (IS) kérdezni, hogy tudok-e ajánlani itt vagy ott egy jó szálláshelyet. Erre a kedves polgártársra ugyan nem emlékszem, nem muszáj nekem minden senkit fejben tartanom. De azt biztosan tudom, hogy sosem hülyéztem le valakit, csak azért mert megkérdeztek. Miért is tennék ilyet? Kérdőjel. Az azonban való igaz, hogy hoteleket, szállásokat én sosem ajánlok, és ennek egyetlen oka van, hogy ami nekem tetszik az másoknak nem biztos, hogy tetszeni fog, ami nekem olcsó, az másoknak drága lehet, az én pikobello szobám a szomszédnak koszfészek lesz, és még sorolhatnám végtelenségig. Akárhogyan is van, engem ne szidjon utána senki, hogy amit javasoltam az egy leroskadt vityilló volt. Én nem reklámozok hoteleket, személyesen nem is ismerek csak néhányat, Dr. Google tele van értékelésekkel, csak görgetni kell. Most, hogy a koma miért piszkoskodik a hátam mögött nem tudom, de nagyon gyanítom, összekeverte a személyemet a tükörképével. 

Minden fogadalmat meg lehet szegni, a kivételek erősítik a szabályt, a napokban személyesen megnéztem két szálláshelyet is, amelyeket szívesen megosztok veletek. 

Én (viszonylag) gyakran megfordulok Bangkokban és ott állandóan Thonburiban lakom. Rózsa Sándor talán most összevonja a szemöldökét, hogy az hol van, és ha megtalálja akkor lebiggyeszti a száját, hogy messze van a központtól. De hogy mi mitől van messze az mindig relatív, Thaiföld egyik legszebb temploma, a Wat Arun is a kerületben van. A legtöbb turista szeretne (érthetően) a város közepén hotelt foglalni, hogy gyorsan mindent elérjenek, de ez nem mindig egy jó ötlet. 

Thonburi a Chao Phraya nyugati partján terül el, rövid ideig még az ország fővárosa is volt. Nem csak a Wat Arun-nal, a Teknősök templomával, a 69 méter magas Wat Paknam-mal dicsekedhet, hanem híres a csatornáival is, ahol elmerülhetsz egy igazi autentikus thaiföldi világban. 

A folyó keleti oldalán, Thonburival szemben, van a komp terminál, (én csak átrobogok egy busszal a kikötőig) innen indulnak reggel hattól este hatig a városi tömegközlekedési hajók. Ezekkel nevetséges áron Bangkok legnevezetesebb látványosságai kellemesen elérhetőek. Egy jegy 16 baht-ba kerül, és 10-15 perc alatt elcsónákázhattok az IconSiam-hoz, a Wat Arun-hoz, a királyi palotához, a Wat Po-hoz, a kínai negyedhez, a Khaosan Road-hoz, hogy csak a legfontosabb nevezetességeket említsem meg. De innen elindulva, egy órás kellemes és látványos hajókázással, elmehettek Nonthaburi-ba, és onnan csak egy köpés a nagyon izgalmas Kret sziget is. Bangkok egyik legjobb piaca, az Asiatique Market, a hatalmas óriáskerékkel, is rögtön a hajóállomás mellett terül el. És pontosan a felsorolt érvek miatt találom Thonburit és a környékét egy nagyon jó kiindulópontnak, és kerestem fel egy apartmanhotelt és egy luxuslakást. Mind a kettő a Rattanakosin hajóállomástól öt percre van.

Elöljáróban szeretném elmondani, hogy aki szeretne rövid szabadsága alatt egy lakást, condót bérelni, akkor jobb ha betart néhány aranyszabályt. Sok téves információ kavarog az internetben, hogy egy lakásbérlés az AirBNB-en keresztül legális vagy nem. Valójában ez egy jogi szürke zóna, lehet belőle nevetés de sírás is. A rövid távú bérbeadás illegális, illetve, csak akkor lehet kiadni, ha a bérbeadó rendelkezik egy szállodaüzemeltetési engedéllyel. Ez pedig természetesen egyetlen thaiföldi lakáskiadónak nincsen, mi a fenének. Ha 30 napnál tovább bérelsz, akkor legális és nem fog okozni senkinek fejfájást. Akárhogyan is van, ne felejtsd el, hogy két napon belül a lakhelyedet a legközelebbi immigrációban jelentenek kell. Egy másik probléma, hogy gyakran a szomszédok a feje bedurran, zavarja őket az állandóan változó backpackers közösség és a hajukat tépve a rendőrséghez szaladgálnak. Néhány thaiföldi lakóparkban kifejezetten tiltják, hogy az Airbnb-t hirdessék, illetve a lakást napokra bérbe adják. A legtöbb condót, lakást ezért (IS) szinte mindig egy éves szerződéssel lehet csak bérelni, kivéve talán Pattayán, ahol különben is minden lehetséges.

A teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy ezek elméleti rendelkezések, a tapasztalat azt mutatja, hogy valójában senkit sem érdekel, és az illetékes hivatalok a fülük botját sem mozgatják. A bírságok kifejezetten ritkák. Hogyan is lenne ez másképpen Thaiföldön? Mégis előfordultak esetek, hogy a bérbeadót megbüntették és az utazónak a lakásból távoznia kellett.

De térjünk vissza a fentebb említett két szállásra. 

A Sunreno Serviced Apartment tulajdonképpen egy lakóház, amely mint egy hotel működik. Ami egy szállodára emlékeztet, hogy van egy recepció, a lakásokat hetente háromszor kiporszívózzák és kapsz törölközőket is. De ezzel ki is fújt minden. Az árak a szoba nagyságától és a turistaszezontól függően változnak, és hogy kitől bérled ki. Ugyanaz a 35 négyzetméteres apartment, amely egy szobából, konyharészből és zuhanyzóból áll, 2024 novemberében egy hétre a Bookingnál 500, az Agodánál 400 és helyben foglalva és fizetve 320 euró. Akik szeretnék elkerülni a szálloda nyüzsgését és kicsit otthonosabban akarják magukat érezni, azoknak tökéletesen megfelel. Különböző nagyságú kérók vannak az ajánlatban, lehet válogatni, ki mit szeret. A legnagyobb előnye, hogy a sarkon van rögtön egy 7-Eleven üzlet, majd meglátod, hogy milyen jó a közelsége.

A Menam Residences Condominium egy bazi magas felhőkarcoló rögtön a Chao Phraya partján, igazi luxus lakásokkal. Baromi szép kilátás a folyóra, szép, tágas szobák, komplett berendezve. Amikor belépünk az épületbe rögtön mellénk pattan egy duci asszonyka és rögtön végigvezet a házon. Büszkén megmutat két lakást is, a panorámás úszómedencéket és a fitnesstermeket is. Mivel én az inmobiliekhez tök hülye vagyok, megpróbálok komoly pofát vágni, de amikor közli velünk a lakás árát - 10.000.000 baht, majdnem elröhögöm magamat. Mivel duciné rögtön kapcsol, hogy én biztos egy szakember vagyok, lealkudja saját magát 9 millióra. Mindjárt más, megkönnyebbülten sóhajtok fel. A lakásokat bérelni is lehet, már 3 hónaptól szóba állnak veled. Havi ára 35.000 baht, 950 euró. Ehhez jön még víz és villany, de ez mindenhol így van.

Most ott tartunk ahol elkezdtük, én ezért (sem) nem ajánlgatok senkinek szállásokat, mert vagy az ár, vagy a lokáció, vagy mittudomén micsoda nem felel meg mindenkinek. Az, hogy Pista barátunk egy ilyen felelettel megelégedett volna nem tudom, de erősen kétlem, hogy nem hasonlókat keresett. Mert ezekhez a szállóhelyekhez egy bizonyos niveau is szükséges. Gondolom ő csak fel akarta hívni magára a figyelmet a csoportban, és szegénynek csak ennyire tellett. Mert mindenhol vannak, akik mint egy tinnitus, állandóan visszatérnek. Mindenesetre kár volt, - szerintem, - egy hazugsággal nyilvánosan égetnie saját magát. Mert azért néha a fagyi is visszanyal.

 Aki többet szeretne megtudni a thaiföldi életről, azoknak szívesen ajánlom a megjelent e-könyvemet. 

Bővebb információért kattints a képre!

K.AMERY

Fodrásznál Bangkokban

Egyszer egy turista elutazott Thaiföldre, és miután nem tudta kínjában, hogy mi mindent nézzen meg, hová látogasson el, megkérdezett egy szerzetest. - “Mi a leggyorsabb és a legjobb módja annak, hogy minél többet megismerjek ebből a csodálatos világból?” 

A szerzetes elgondolkodott egy pillanatig, majd így válaszolt, -

“A leggyorsabb és a legjobb módja, hogy minél többet megismerj az országból, ha el sem kezdesz utazni. Ülj le a fenekedre és figyeld az embereket, hogy mit csinálnak.”

A turista meglepődött, - “De akkor hogyan fogok sok mindent felfedezni?”

“Ne aggódj, Thaiföldön mindig lesznek újabb és újabb csodák, amiket felfedezhetsz. Csak nyisd ki a szemedet és figyelj.”

Most, hogy megint Bangkokban rontom a levegőt, ez a rövid kis történet jutott az eszembe. Én mindig csodálkozom, amikor hallom és látom, hogy sok turista szünet nélkül egyik helyről a másikra robog, még levegőt sem kapnak. Az egyik oldalon megértem őket, hogy rövid szabadságuk alatt minél többet szeretnének magukba szippantani, a másik oldalon, minél többet szaladgálnak, annál kevesebbet fognak látni. Én ezen már régen túl vagyok, én ha Thaiföldön vagyok akkor már az apró részleteket keresem. És hidjétek el, sosem unatkozom, nagyon izgalmas dolgokat fedezek fel.

Ha a turista a bangkoki repülőtérre megérkezik, akkor először át kell sétálnia az útlevél ellenőrzésen. Az utóbbi hónapokban, években történt néhány változás, nem kell pl. kitölteni egy cédulát, hogy hogyan, mikor és merre. Most csak belevigyorgunk a kamerába, bescannelik az ujlenyomatokat, bepecsételnek egy 60 napos tartózkodási engedélyt és Sawadee Thailand. Az imigrációs rész két külön sorból áll, egy a külföldieknek, egy pedig a thaiföldieknek. A hazai sor általában sokkal rövidebb, de megfigyeltem, hogy mint turista is beállhatsz, nem küldenek vissza a farang sorba. Ha már olyan szépen összejöttünk, akkor rögtön meg is kérdezek egy a magyar fórumokon (IS) örökzöld kérdést, most hányszor és mennyi ideig tartózkodhatsz ezzel a pecséttel az országban. Mert a vita dúlik mindenhol, senki sem tud rendesen semmit sem, de kuruttyolnak jobbra-balra. Az imigrációs lány készségesen válaszol, - a belépéskor (több országnak, így a magyaroknak is) 60 napos engedélyt osztogatnak, ezt meg lehet 30 nappal hosszabbítani a helyi, a szálláshelytől függő imigrációs irodákban. Ha utána kimész az országból és néhány nap múlva visszatérsz, megint kapsz 60 napot és ha szerencséd van akkor ezt is meghosszabbíthatod 30 nappal. Röviden, így el lehet kavarogni akár fél évig is, ezt, mint a lány meséli, megengedik. Ha ezek után valaki még mindig csikicsukizni szeretne, akkor lehet, hogy nem engedik megint be és a következő repülővel mehet vissza. Hivatalosan nincsen semmilyen rendelet, hogy ezt az ugrálást hosszabb ideig szabadna csinálni, még akkor sem, ha én is tudom, sokan így bohockodnak. A kompjuterben benne van mindenkiről mikor jött és ment, meddig volt az országban. Szóval nagy pofára esés lehet belőle.

Csak érdekességképpen jegyzem meg, hogy pontosan ezt a választ kaptam a müncheni thai konzulátustól is. Pont.

Miután végeztünk az útlevél ellenőrzéssel, megint feltűnik valami, amit eddig én sem tudtam. Az, hogy az EU-ba egészségügyi papírok nélkül nem lehet zöldséget, virágot, gyümölcsöt behozni (kivéve kókuszt, banánt, ananászt, fügét és duriánt) már régen tudtam, még akkor is, ha ez is egy örökös vita téma. Ezt nekem személyesen a német vámőrök meg is erősítették. Ez még akkor is igaz, ha Juliska néni Kiskuncsatányból szorgalmasan erősítgeti valamennyi magyar fórumban, hogy ő bizony a szatyorjában 5 kiló mangót sikeresen becipelt az EU-ba és senkit sem érdekelt. De ne felejtsük el, hogy ez akkor is illegális, ha elkapják a határon akkor ne háborogjon. Vannak örök okostojások, akiket semmivel sem lehet meggyőzni.

De amit nem tudtam, hogy azokhoz a gyümölcsökhöz, virágokhoz is egészségügyi papír kell, amelyeket Európából szeretnénk Thaiföldre az anyósnak ajándékba vinni és azzal megmérgezni. Erre rögtön az útlevélellenőrzés  után plakátok és egy iroda is felhívja a figyelmet. Pont.

Ellentétben sok utazó véleményével, a bangkoki Suvarnabhumi reptéren is lehet nagyon jól dollárt, eurót váltani, mégpedig a B szinten. Korábban volt két SuperRich váltós is, most csak egyet találtam, de az legalább majdnem éjfélig nyitva van. Ha náluk váltasz be pénzt akkor semmivel sem kapsz kevesebbet mint a városban, nyugodtan ajánlom mindenkinek.

Egy thaiföldi telefon nélkül meghalna, nem is tudom hogyan élték át az elmúlt évszázadokat. Az én thai asszonykám sem különb, rögtön szeretne a reptéren egy sim kártyát vásárolni. Hiába mondom, a városban minden 7-Eleven üzletben vannak olcsóbb és jobb telefonkártyák, azokkal egy hónapon keresztül orrba-szájba szörfözhet és telefonálhat. Nem, neki most kell rögtön egy. És ha valamit egy thaiföldi a fejébe bekalapált, azt onnan kiverni lehetetlen. A thaiok képtelenek egy nyugalmas diszkusszióra, kompromisszumokat nem ismernek, logikus gondolkodás nulla, hajrá fejjel a falnak. Az eladó készségesen mutatja a “legolcsóbb” telefonkártyákat, választékban nincsen hiány, az egyik csak 50 baht. Állítólag egy egész hónapra érvényes. A beszerelése igaz, hogy 450 baht, de az nem számít, a feleségem rögtön lecsap rá. 10 perc múlva boldogan telefonál. Másnap már az enyémet használja, mert az övén elhasznált már mindent. Nesze neked reptéri mega-szuper turista telefonkártya. Nekem tökéletesen megfelel a 7-Eleven-es Sim-kártya amivel 30 napig semmi gondom nincsen. Ára, 199 baht és ha szépen kéred a lányokat, rögtön be is szerelik neked ingyen. A feleségem gyakran kölcsön is kéri, annyira megtetszett neki. De nagyon gyanítom, hogy az övé megint kiürült. Na, mindegy.

A reptérről a városba a leggyorsabban a vasúttal lehet utazni, de érthető módon sokan inkább a taxira fogadnak. A vonat ugyan alig 35 perc alatt elrobog veled a fővárosba, de nem visz el a hotel bejáratáig. Az 1-es szinten (Level 1) keresd meg a Public taxikat, azok sokkal olcsóbbak mint a lasszóval a turistákra vadászó taxibetyárok. A városba a public taxik elvisznek 400-500 baht-ért, plusz egy csekély fizetés az autópályára. Ne csodálkozz, ha a taxisofőr 60-70 baht-ot előre kér a sorompónál. Sokan esküsznek a Grab vagy a Bolt taxikra, hidjétek el semmivel sem olcsóbbak Bangkokban. Vidéken egészen más a tészta, ott jobb ha letöltöd ezeket az app-okat.

Ha mindezeken túljutottál akkor már csak egy szállóhely kell. Szállást találni Thaiföldön nem lesz nehéz, legyen az online vagy talpalás. Én személy szerint nem szeretek online foglalni, mert a kicicomázott fényképek gyakran nagyokat hazudnak. Ha valaki mégis a kényelmesebb és biztosabb online foglalást szereti, azoknak ajánlom, hogy alaposan hasonlítsa össze az árakat, mert több mint 100 eurót is spórolhatsz. Általában az Agoda kellemesebb árakat kínál mint a Booking, személyesen talán még olcsóbban is kijöhetsz, főleg ha nem resteled hogy alkudozni is lehet és kell. De aranyszabály nincsen, sokszor az internetes árak olcsóbbak, mint ha személyesen kopogsz be.

Ezekről a dolgokról már gyakran sokkal részletesebben posztoltam és a nem régen megjelent könyvemben részletesebben is meséltem. Akit ezek a témák részletesebben érdekelnek, ajánlom szíves figyelmébe.

Ha már Bangkokban vagyunk a feleségem szeretné a haját levágatni. És valóban, az árak még a fővárosban is sokkal olcsóbbak mint Európában. Ne zavarjon, hogy a legtöbb frizőr kiképzése egyenlő a nagymama iskola színvonalával. Akárhogyan is van, most végre lehuppanhatok egy székre és nézhetem az autentikus thaiföldi életet. Ami rögtön feltűnik, hogy a szalonban legalább hatan dolgoznak, de csak 1 vendég van, az én kis arany kis feleségem. Gyorsan körbe is állják és megbeszélik, hogy ki és mit is szeretne. Ehhez tudni kell, hogy amíg mi megszoktuk, hogy bedobnak a fodrászszékbe és 1 perc alatt elmondjuk, hogy milyen hajviseletet szeretnénk és máris csattog az olló, addig Thaiföldön ezek a dolgok teljesen másképpen működnek. A barátságos bemutatkozás után elkezdődik egy látszólag soha véget nem érő smalltalk, mindenki elmeséli a gyermekkori élményeit, bánatait, itt fáj, ott zsibbad a lábam, ma reggel mit reggeliztek és ma este mi lesz a vacsora. Közben mindenki mutogat jobbra-balra. Ha mindezeken túljutottak, mindenki lecsücsül valamelyik üres székbe, megmossák a hajadat, előkerülnek a mobil telefonok és nyomnak néhány 100 szelfi képet. Megkezdődik a hajvágás, ha egyáltalán megtalálják a fésűt meg az ollót, mert tegnap még ott volt, ahol ma nincsen. Közben-közben kollektív telefonálnak egyet-kettőt és kedvesen vigyorognak egymásra. Mindenki mérhetetlen nyugodt, csöndesen beszélnek, a mozdulatok finomak és udvariasak. Amikor egy lány elmegy mellettem, udvariasan lehajtja a fejét, ezzel fejezi ki az illendőségét és ismeri el a magasabb rangomat. Ebben a világban a nincsen helye a kapkodásnak, idegességnek, kiabálásnak, egymás baszogatásának. Ebben a piciny fodrász jelenetben benne van valamennyi eleme a thaiföldi életfilozófiának. Csak oda kell figyelni.

Miután mindenki megcsodálta az új frizurát és a feleségem is megdicsérte a fodrászlány remek munkáját, a kasszánál összegyűlik az egész csapat egy utolsó üzemi beszélgetésre. Már csak fizetni kell. 200 baht, 20 baht borravaló, mindenki nagyokat bólogat és hajlong. Minden jó, minden szép, mindenki nagyon elégedett.

“Nem szép!” - mondja a feleségem amikor már az utcán vagyunk, miközben a telefonjában igazgatja a haját. 

“Neked tetszik?” - kérdezi tőlem.

“Szerintem jó lett, szép vagy.” - simogatom meg. Jaj, ha most azt mondod egy nőnek, hogy az új frizura jó szar lett. 

"És drága is volt, 200 baht."

"Akkor menj a piaci fodrászhoz, ott sokkal olcsóbb."

“Nem szép, nem tetszik.” - húzza le megint a száját. De egész délután mosolyogva nézegeti magát a tükörben. Sugárzik a boldogságtól. Ilyenek vagytok ti lányok.

Bővebb információért kattints a képre!

K.AMERY

A házasságom története

2. rész

Miután nagy nehezen összekotortál mindent, a dokumentumokat, valamennyi papírt, cetlit, le kell fordítani annak az országnak a nyelvére, ahol házasodni szeretnél. Nekünk ez természetesen német volt. A fordítást nem végezheti el mindenki, a nagykövetségek csak az általuk elismert és felesküdött irodák fordítását fogadják el. Azok pedig nem hülyék, konkurencia nélkül annyit kérnek amennyit akarnak. Jogosan gondolják, zsugori uram ne is házasodjon. A fordításokat a nagykövetség hitelesíti, legalizálja, amely több eurós pecsétet jelent. Természetesen minden lefordított oldalra kell egy pecsét. Közben eltelik megint 8-10 hét, közben ijedve látod, hogy egyre drágább lesz minden.

Egy apró példával szeretném érzékeltetni, hogyan működik ez a valóságban. Thaiföldön szokás és lehetséges a név állandó megváltoztatása. Ez egy teljesen egyszerű, bürokráciamentes folyamat. Ha Mariska szeretné a nevét holnaptól Lujzára megváltoztatni, akkor egy csekély illetékért megváltoztatják az adatait egy nap alatt. Mivel a feleségem ezen a téren nagyon szorgalmas volt és rövid életében már a negyedik nevet viselte, ezt nekünk természetesen igazolni kellett. Névről névre új fordítás, új pecsét, új hitelesítés. A végén a dokumentumokat targoncával hordtam.

A házasságkötéshez a nagykövetség által kiállított konzuli igazolás is szükséges. A házassági anyakönyvvezető köteles ezt az igazolást a házasságkötés előtt kérni. Mindehhez megint szükséged lesz házassági tanúsítványra, mindkét fél útlevél másolatára, egy kitöltött kérdőívre. Még szerencse, hogy a nagykövetség ezt az igazolást két nyelven, németül és thaiul állítja ki. A menyasszonynak személyesen kell elhoznia a bangkoki nagykövetségen. Már ha erre egyáltalán sor kerül. Ez a találkozás engem inkább egy kivallatásra emlékeztet, ahol a jövendő feleségedet alaposan kifaggatják, hogy hol és mikor ismerkedtetek meg, hányszor és hol találkoztatok. Közben ugyanezeket megkérdezik tőled ott ahol laksz. Ha olyan benyomás támad, hogy mind a ketten nagyokat halandzsáltok, akkor rögtön meg is torpedózzák az esküvői előkészületeket. Ha a menyasszony 20 éves és a friss vőlegény 80, nincsen semmi esélyed. Fellebbezni ugyan lehetséges, de készülj fel egy hosszadalmas és költséges menetre. Évekig tarthat.

Ha eddig eljutottál, akkor a konzuli igazolással a bangkoki thai külügyminisztérium „szuper-hitelesítése” is szükséges, és -vagy Németországban egy felsőbb bírósági jóváhagyás. Ez általában elég gyorsan megy, alig 3-4 hét és megkapod. Mi eddig el sem jutottunk. 

Amikor büszkén összegyűjtöttem az összes dokumentumot és a targoncával betolattam a anyakönyvi hivatalba, már csak egy időpontra vártam, hogy mikor házasodhatunk. Az anyakönyvvezető gondosan átszaglászta az összes aktát, még egy nagyítót is elővarázsolt, hogy mindent alaposan átvizsgálhasson. Miután a szemüvegét az asztalra tette és gondosan letörölte a verejtéket a homlokáról, közölte velem, hogy minden rendben van, de még hiányzik egy igazolás, hogy a hazámban, Magyarországon nem vagyok házas. Nem hittem a fülemnek. Először is, miért az utolsó pillanatban kérik, másodszor is akkor már több mint 30 éve Németországban éltem, ott házasodtam és elváltam. Gúnyosan megkérdeztem tőle, hogy akkor kell Franciaországból is egy nőtlenségi igazolás, ott is többet tartózkodtam az utolsó években. De az anyakönyvvezető megint az orrára biggyesztette a rozsdás szemüvegét és könyörtelenül közölte velem, hogy a bigámia lehetősége miatt ezt a dokumentumot beszereznem kell és pont. Minderre maradt két hetem, mert mint korábban jeleztem, valamennyi dokumentum csak fél évig érvényes. Miután most tényleg kivertem a balhét, és ők is belátták, hogy a hiba tőlük ered, kaptam még 2 hónapot. Felhívtam a müncheni magyar nagykövetséget, ahol felvilágosítottak, hogy az ügyintézés kb. 3-4 hónap lesz, de ha hazautazom akkor talán heteken belül megkapom. Telefonáltam a testvéremnek aki egy habos tortával bevonult az illetékes hivatalba, és megvesztegette az ügyintézőket. Az édesség finom lehetett, mert soron kívül megkaptam az igazolást, hogy nem tudnak egy magyarországi házasságomról. Most már időben megvolt minden, a német anyakönyvvezető is gratulált, és kaptam egy közeli időpontot. Postán elküldtem az egész paklit Thaiföldre és reménykedtünk, hogy útközben nem is vesznek el. (Volt már rá példa.) Ezt a bőrönd papírt beadtuk a bangkoki német nagykövetségen, akik villámgyorsan, alig néhány hét alatt megint mindent átvizsgáltak és azon tanakodtak, hogy adjanak a lánynak most egy házassági vízumot vagy sem. Mert kötelező semmi sem. Kookei nem kapott engedélyt a beutazásra, emlékszem, milyen elkeseredve mesélte. Nem csoda, időközben a munkáját és a lakását feladta.

A történetet igazán megérteni, ki kell térnem két külön témára. Az egyik, hogy Németországban párhuzamosan minden papírt magamról le kellett adnom a bevándorlási hivatalban is, akik parallel mindent elküldenek a bangkoki nagykövetségre. Ott szóltak nekem előre, hogy a jövendőbelimnek, legalább A1 szinten egy nyelvvizsgát le kell tennie. Ez valójában annyit jelent, hogy ha nincs meg az A1 nyelvvizsga, akkor nincsen vízum sem. Itt szeretném közbeszúrni, hogy akkor sem, ha már házasok vagytok. Erre fel voltunk készülve, Kookei szorgalmasan látogatta a Goethe intézményt Bangkokban és magolta a német nyelvet. De közben kaptunk egy fülest, hogy mivel én magyar állampolgár vagyok, az én jövendőbelimnek semmilyen nyelvi vizsga nem kell. Ezt rögtön megérdeklődtem a német nagykövetségen is, akik egy e-mailben közölték velem, hogy ez igaz, megspórolhatom a vizsgára a pénzemet. Most azonban, hogy Kookei a papírok birtokában a házassági vízumra várt, közölték vele, hogy hiányzik a nyelvvizsgája, majd jöjjön vissza ha megvan. Nem segített sem sírás sem zokogás, az sem segített, hogy telefonban dühömben teleüvöltöttem a német nagykövet szőrös fülét. Amikor az e-mailra hivatkoztam, amit tőlük kaptam, akkor azt a válaszolta, hogy igen, ez így van, de csak akkor ha Thaiföldön házasodom. Ez persze egy határtalan nagy hazugság volt, de valamit neki is kellett mondania. Így történt, hogy egy hét múlva repülőre szálltam, és Thaiföldre utaztam. Addigra Kookei az összegyűjtött papírokat lefordítatta, - ezúttal - thaira, és a bangkoki házassági hivatalban megérdeklődött mindent, mit és hogyan. Nekem már csak az útlevelem kellett és egy igazolás, hogy Magyarországon nem házasodtam meg soha sem. A magyar nagykövetség megértette a problémákat, nem szarakodott velem, lepecsételt egy papírt, hogy előttük eskü alatt kijelentettem, hogy nincsen magyar feleségem. Komolyan, röhögnöm kellett, mert ezt a papírt a thaiok elfogadták és közölték, hogy házasodhatok amikor csak akarok.

Aki Thaiföldön hivatalosan házasodott az tudja, hogy milyen szürke és unalmas az egész ceremónia. Időpontot kérni nem kellett, be kellett kopogni és sorban állni. Illetve sorszámot húzni. Szépen libasorban ültek a jövendőbeli házasok a teremben, ha valaki készen volt, akkor egy székkel arrébb csúsztunk. Alig egy órás várakozás után már szemben is ültünk a hivatalnokkal, aki unalmában kérdezősködni kezdett. Amiből én persze egy kukkot sem értettem. Kookei előtte kioktatott, hogy ha megrúg a lábával akkor mindig nagyokat bólintsak. Így is volt, alig 10 perc múlva meg is kaptuk az okmányokat. Aki szereti csinálhat egy kopott hintóban még néhány fényképet, amelyet fából faragott rénszarvasok húztak. Ez volt a fénypontja az esküvőnek. Tanúk nem voltak, egyszer Kookei kiment az utcára és valakikkel aláíratta az okmányokat. (Ma ez már nem lehetséges, a szabályok megváltoztak. Kell időpont, tolmács és két tanú is. Naponta csak 10 pár házasodhat.)

A házasságkötés után kapsz egy thai esküvői anyakönyvi kivonatot, amit a házassági anyakönyvi bejegyzéssel együtt le kell fordítani majd németre. A dokumentumhoz a német nagykövetségtől kapott legalizálási vagy legalizálási helyettesítő feljegyzésre van szükség ahhoz, hogy bejegyezhessed a házasságodat Németországban.

Így történt, hogy 8 hónap elteltével, 5000 euróval soványabb  pénztárcával, házasembernek nevezhettem magamat. Kint az utcán megöleltük egymást, és még aznap este visszarepültem Németországba. Már csak a házassági vízumra kellett várnunk. Azt hittük, hogy végre fellélegezhetünk. De a legnagyobb izzadás csak most kezdődött.

Legyen vele tisztában mindenki, hogy egy házasság még nem jogosít senkit, hogy egy idegen országban letelepedhessen, és egy házassági vízum nem egy tartózkodási engedély. A vízumot a nagykövetség osztja, a tartózkodási engedélyt pedig helyben a bevándorlási hivatal. Annak, hogy a feleségednek egy hosszabb tartózkodási engedélyt adjanak, annak is komoly feltételei vannak. Az egyik, hogy legyen egy akkora lakásod, ahol mind a ketten kényelmesen elfértek. Hiába mondod, hogy ti majd összekuporodtok és kis helyen összebújtok, a bürokrácia jobban tudja, hogy neked mi a jobb és kellemesebb. Ez azt jelenti, hogy ha pl. te mint agglegény eddig boldogan éltél a 20 négyzetméteres vityillódban, addig a feleségedet ebbe a lakásba nem engedik be. Szerencsére ilyen gondjaim nem voltak. A másik, sokkal fontosabb, hogy elegendő anyagi feltételeket kell biztosítani, hiszen a feleségednek nem csak egy ágy, hanem enni és inni is kell. Vagy milliomos vagy, vagy van egy jól  fizető munkahelyed. Ebben az esetben fel kell mutatnod az utolsó 3 hónapos fizetésed igazolását, különben megtagadják a tartózkodási engedélyt. És éppen most, amikor megházasodtam, csődbe ment a nyomda ahol dolgoztam és engem kirúgtak. Megint ott álltunk, hogy leültünk. Itt már csak egy hazugság segített, nem vallottam be, hogy munkanélküli lettem és az utolsó bérpapírra azt mondtam, hogy még nem kaptam meg. Elhitték, nem ellenőrizték.

Miután most már tényleg mindenünk megvolt, már csak a feleségemnek egy betegbiztosítást kellett kötni és repülőjegyet venni. De ez a repülőjegy már csak irányba szólt. 

Csak érdekességképpen jegyzem meg, hogy mindezek után is kidobhatják a feleségedet Európából, néha az erkölcsrendészet meglátogathat és belenéz az ágyadba. Sokan felhasználták a házasságot illegális tartózkodásra. Az egyik ismerősünknek is tovább kellett állnia, miután a német férje a bevándorlási hivatalban bepanaszolta, hogy nincsen etye-petye. Utána nem segített már, hogy a thaiföldi asszonyka estére piros bugyit húzott fel. Mindettől függetlenül, és anélkül hogy politizálni szeretnék, azért elég furcsa rendelkezések ezek. Az egyik oldalon a nyugati országok (szinte) mindenkit beengednek, tartózkodási jogot add azoknak is akiknek még neve, útlevele sincsen, a másik oldalon belepofáznak a magánéletembe és mindent megtesznek azért, hogy az élettársamat ne engedjék be. Mert aki azt hiszi, hogy amit elmeséltem az egyedi eset, csak velem történhet meg, az nagyon téved. Ma arra gondolok, hogy sokkal egyszerűbben megoldhattuk volna ezt az egészet. Csak azt kellett volna mondani, hogy Kookei leköpte a miniszterelnököt és ezért politikai menedékjogot kér. Fogadok mindenbe, hogy sokkal gyorsabban megkapta volna a tartózkodási engedélyt.

Aki többet szeretne - többek között - megtudni a farang-thai kapcsolatokról, házasságokról azoknak szívesen ajánlom a megjelent e-könyvemet. 

Bővebb információért kattints a képre!

K.AMERY

A házasságom története

Melyik lány nem álmodozik egy romantikus esküvőről, a kék ég alatt, pálmafák árnyékában, aranysárga homokos tengerparton, pezsgős poharakkal teli, hófehér asztalok mellett. Pedig nem is olyan nehéz megvalósítani. Elég Thaiföldre elrepülni és ott egy buddhista esküvőt megszervezni. Ez sokkal egyszerűbb mint sokan gondolnák, nincsen ebben az esküvői formában semmi misztikus vagy elérhetetlen. Tulajdonképpen elég hozzá egy vőlegény, egy menyasszony és egy buddhista szerzetes. Ennyi az alaprecept, amelyet aztán mindenféle hozzávalókkal ízesebbé tehetsz. A szertartás mindenhol megtartható, lehet a strandon, a dzsungelben, a vízben, a levegőben, vagy egy szép étteremben, lehet lovaskocsit rendelni, mindent virágokkal feldíszíteni, zenére táncolni, énekelni, - semminek nincsen határa. Ki mit szeret. Elég egy templomba bemenni és a szerzetesektől tanácsot kérni, ők elmondanak szépen sorjában mindent. 

Egy buddhista esküvő ugyan nem jár  jogi következményekkel, a házasság törvényesen nincsen elismerve, mégis egy nagyon szép és könnyeket potyogtató ünnepség lehet. Kattoghatnak a fényképezőgépek, a facebook üdvözli majd a képeket. Én mindig csodálkozom rajta, hogy habár több millió önkéntes magyar idegenvezető kavar lassan Thaiföldön, erre a szép ceremóniára miért nincsen egy szervező. Pedig a buddhista esküvő a nyugati turisták között nem ismeretlen és több szervező iroda is létezik. Van is rá kereslet, sokan a keresztény templomi esküvő helyett, vagy mellett, a nászút idejét összekötik egy buddhista menyegzővel. Apropó keresztény templomi esküvő, annak sincsen akadálya. Thaiföldön több katolikus templom is van, ahol a papok szívesen meglengetik a füstölőjüket, összeköti a kezeteket, vagy megkereszteli a gyerekeket. Mi lenne egy 10 éves házassági fordulót egy buddhista vagy katolikus esküvővel megünnepelni? Szerintem ezeket az ötleteket ki lehetne aknázni rendesen. Ahogy ismerem a lányokat, asszonyokat, nagyon szívesen látnák ha társuk egy ilyen rendezvénnyel meglepetést szereznének. Egy thaiföldi szabadságot helyben buddhista vagy keresztény házassággal összeboronálni, melyik lány utasítana vissza? Szóval legények, kössétek fel a gatyátokat és lepjétek meg az élettársakat. Főleg azoknak ajánlom, akiknél régen volt már egy igazi nászéjszaka.

Bevallom, 15 évvel ezelőtt én is valami  hasonló lakodalomról álmodoztam, amikor elhatároztam, hogy feleségül veszem a thaiföldi páromat. De nálunk minden másképpen történt és ha azt mondom, hogy katasztrofálisan alakultak a tervezések, akkor egy csöppet sem túlzok.

Én a feleségemet, nevezzük Kookei-nak, egy bangkoki kórházban ismertem meg. Ne örülj, nem voltam beteg, hanem csak sétálgattam és nézegettem. Én évekig terveztem, hogy egyszer véglegesen letelepedek Thaiföldön, de előtte szerettem volna minél több tapasztalatot szerezni, az egészet nem elkapkodni. Ezt különben másoknak is melegen ajánlom. Ennek a keretében bementem egy bangkoki kórházba, hogy belülről lássam, hogyan is ityeg a fityeg. Még fényképeket is készítettem. Egyszer szólt egy nővérke, hogy nagyon örülnek, hogy szeretném náluk magamat megoperáltatni, de előtte legalább hadd vizsgáljanak meg. Hamarosan kiderült a félreértés, elmeséltem, hogy szeretnék Thaiföldről egy könyvet írni és ehhez információkat keresek. Többek között az egészségügy nagyon érdekel. Szó, szót követett, jött egy férfi szigorú szemüvegbe öltözve (főorvos? tulajdonos?) és felajánlotta az asszisztensét, aki majd operálás nélkül végigkísér a kórház egy részén. Leparoláztunk és néhány perc múlva karon öltött egy tökmag lány, akinek nagyobbak voltak a pattanásai mint a magassága. Miután néhány kört jártunk a klinikán, megdicsértem, és megkérdeztem, hogy nincsen kedve megmutatni Bangkokot is? Ha már ilyen szépen összefutottunk, még a segítségemre is lehetne. Néhány perces beszélgetés után, amikor csak én beszéltem, nagyot bólintott és megígérte, hogy a munka után meglátogat a hotelben. Szépen beágyaztam, még virágot is vettem, és szorgalmasan vártam. És valóban, este találkoztunk, de Kookei magával cipelte egy barátnőjét is.  Hát mit mondjak, aznap este hidegen zuhanyoztam és a lánynak megmaradtak a hatalmas pattanások. Nem akarom szaporítani feleslegesen a szót, ez a lány ma a feleségem.

Tulajdonképpen a kezdetben szó sem volt arról, hogy mi egyszer Európában fogunk élni. Én elmeséltem, hogy idővel szeretnék véglegesen Thaiföldön lakni és Kookei ragaszkodott Bangkokban a családjához és a nagyon jó fizetéséhez. Így aztán évekig ingáztunk Európa és Thaiföld között, vagy én látogattam meg, vagy ő engemet. De őszintén, azért idővel ezek a távkapcsolatok az embernek az idegeire mennek. Én nem is tudom, hogy mikor kezdtünk el arról beszélgetni, hogy házasodjunk össze, én sosem kértem meg a kezét és ő sosem bólintott rá. Egyszerűen valamikor kialakult a terv és ezzel megkezdődött a kálvária amely szerintem példát keres. Mert aki azt hiszi, hogy egy thaiföldi lánynak a fejét bekötni és utána Európába hozni egyszerű, annak hatalmas és kellemetlen meglepetésekben lesz része.

Én nem tudom, hogy melyik európai országban milyen szabályok vannak, milyen papírok, igazolások kötelezőek, de egyet tudok, a bürokráciának nincsenek határai. Még akkor is ha egy magyar házassági hivatal talán nem nem fog annyit szarakodni mint pl. a német, de azért több brüsszeli rendelkezés az EU-n belül mindenhol érvényes.

De mi még ezt nem tudtuk, és az első utunk, miután én Németországban élek, egy német házasságkötő hivatalba vezetett. Ott kedvesen felsorolták, hogy mi mindenre lesz szükségünk. Tegyem hozzá rögtön, ezek a papírok országról országra és házassági hivataltól hivatalig változhatnak, de biztosra veheted, hogy mindenhol a táskád tele lesz. Már most kapisgálni fogod, hogy anyagilag és idegileg egy sziszifuszi harcra felkészülhetsz.

A németországi házasságkötés természetesen - meglepetés - egy illetékes anyakönyvvezető előtt történik. Ebből a célból a thaiföldi menyasszonynak be kell jelentkeznie a házasságkötéshez. Ha az anyakönyvezést egyedül a még boldog és gyanútlan vőlegény végzi, (ki más?) akkor menyasszonytól kell egy meghatalmazás. Ezt természetesen Thaiföldön írják meg és aranyosan egy hivatalos fordítónál hitelesíteni kell. Ha Thaiföldön szeretnél házasodni akkor, ha fordítva is, de dettó.

Azután kapsz egy listát amin kb. a következők szerepelnek. 

Igazolvány, útlevél másolat.

Születési anyakönyvi kivonat.

Lakásbejelentés.

A thaiföldi menyasszony alsó korhatára 20 év, ha nem érte el ezt az életkort akkor a szülöi beleegyezés írásban.

Teljesen a tudatában kell lennie annak amit csinál, magyarul, ne legyen tök hülye aki nem tudja, hogy most éppen házasodni szeretne.

Nem lehet családi rokonság a jegyesek között, Thaiföldön csak hetero házasság lehetséges.

Az összes korábbi házasság törvényes felbontását igazoló bírósági döntés. Ha négyszer váltál el akkor négyszer, nem elég bizonyítéknak az utolsó és érvényes válási ítélet. Teljesen értelmetlen, hiszen addig nem házasodhattál meg másodszor, amíg először el nem váltál. És erről minden házassági hivatal értesítve van. A korábbi házasságok esetén, házassági anyakönyvi- vagy válási anyakönyvi kivonat, válóperes végzés és jogi nyilatkozat. Ha özvegységről van szó, a volt házastárs halotti anyakönyvi kivonata, bizonyítványa. Ha nem tudod megszerezni, akkor vonulj be a koporsóval.

A kérelemhez csatolnod kell még bizonyos dokumentumokat, ezeket még nem is sejted. (A kérvények az anyakönyvi hivatalban és a nagykövetségen kaphatók), Ezek alapján az anyakönyvvezető szigorú szemekkel ellenőrzi, hogy megfeleltek a tervezett házasság feltételeinek vagy nem. 

A válást el kell ismernie annak az országnak is, ahol újból házasodni szeretnétek. Előfordulhat, hogy a thaiföldi válási ítéletet Európában nem ismerik el. A thaiföldi lánynak egy dokumentummal igazolni kell a “külföldi házasságkötési képességét”, az ügyintézés, a kerületi önkormányzatnál, több hetet is igénybe vehet. A thai törvények nem írnak elő ilyen bizonyítványt, annál inkább a német. Az anyakönyvvezető a felmentést az illetékes felsőbb regionális bíróságnál kérvényezheti. A benyújtott dokumentumoknak egyértelműen igazolniuk kell, hogy a külföldi menyasszony vagy vőlegény egyedülálló, elvált vagy özvegy. Ez az eljárás hónapokon, sőt éveken keresztül is elhúzódhat.

Thaiföldön kötelező az előző házasság felbontása után 310 napos várakozási idő, vagyis ezen belül megházasodni nem lehet.

A nagykövetségek, az anyakönyvvezetők kifejezetten felhívják a figyelmet arra, hogy a benyújtandó dokumentumok alábbi listája nem teljes, és mindez csak bemelegítés lesz. Ezt tapasztalatból meg tudom erősíteni.

Miután megtudtátok mi mindent kell beszerezni és még mindig nem ment el a kedvetek, megkezdődik a versenyfutás az idővel. Mert valamennyi dokumentum csak fél évig érvényes, utána kezdheted az egészet elölről. Az én születési anyakönyvi kivonatom kiállítási dátuma egy éves volt, ezért újat kellett Magyarországon kérvényeznem. A kérvény teljesítése több hónapot is igénybe vehet. Csak mesélem példának.

Folytatás következik

Aki többet szeretne - többek között - megtudni a farang-thai kapcsolatokról, házasságokról azoknak szívesen ajánlom a megjelent e-könyvemet. 

Bővebb információért kattints a képre!

K.AMERY

A buddhista esküvő

Lassan addigra be is esteledik, Thaiföldön korán sötétedik, és a több száz vendég, gyakran az egész falu, örömére megkezdődhet az esküvői lakoma. Indulhat az evés, ivás, vedelés, zenebona, éneklés, táncolás. Ha már táncolásnak lehet nevezni az ugrabugrát, mert én thaiföldit jól riszálni még nem láttam. (Kivéve természetesen a néptáncosokat.) De amit én gondolok az senkit nem érdekel, mindenki nyomja ami belefér. A felmerült költségeket gyakran az ifjú pár vagy a családjuk fele-fele arányban fizeti, vagy ezt a feladatot szemlesütve a thaiok finoman átpasszolják egyedül a farangra. 

Bővebb információért kattints a képre!

Rólam az a rossz hír járja, hogy állandóan szapulom a Thaiföldön dolgozó magyar idegenvezetőket és az u.n. "tanácsadókat". Pedig ez nem igaz, már csak azért sem, mert magyar, vagy egyáltalán külföldi túravezetők nincsenek, Thaiföldön nem dolgozhatnak. És mivel nincsenek, nem szidhatok senkit sem. Én azokra hívom fel a figyelmet, akik ezzel kérkednek és magyarul megmondva, illegálisan kavarnak. 

Legyen vele mindenki tisztában, hogy annak, hogy valaki Thaiföldön idegenvezető lehessen annak nagyon komoly előfeltételei vannak. Röviden de tömören, thai állampolgárnak kell lennie. A thaiföldi Idegenforgalmi és Sportminisztérium által kiállított papírokkal kell rendelkeznie. Az engedély megszerzéséhez el kell végezni egy elismert idegenvezetői képzést vagy tanfolyamot, és sikeres vizsgát kell tenni. Ezt csak elismert thaiföldi intézmények nyújtanak. Ez a képzés magában foglalja - többek között - a thaiföldi történelem, kultúra és földrajz ismeretét. Az egészségügyi követelmények is fontosak, amelyeknek meg kell felelni ahhoz, hogy idegenvezetőként dolgozhasson. Idegen nyelvek ismerete elkerülhetetlen. Az idegenvezetőknek be kell tartaniuk a magatartási kódexet, amely szabályozza az etikát és a turistákkal való szakmai interakciót. Mindezek mellett fel kell tudnia mutatnia a TAT Lizenz és a Tour-Guide-Lizenz igazolványokat. Egy magyar ebből kiindulóan csak egy thaiföldi, képzett idegenvezető mellett mint - mondjuk úgy - alkalmazott tolmács vagy mint kirándulást szervező dolgozhat. De ehhez is munkavállalási engedély kell. Akik ezekkel a feltételekkel rendelkeznek azokkal nincsen semmi bajom és nagyon szeretem őket. De a többi kóklertől mindig intem a magyar honfitársakat (IS), legyenek óvatosak velük, mert még bajba is keveredhetnek. Róluk többször is írtam, nem szeretném most ismételgetni magamat. Aki türelmesen nekiáll görgetni az oldalamon az megtalálja a posztokat. Most csak annyit, hogy a negatív ismereteim, tapasztalataim nem alaptalanok, az internet tömve van kommentekkel, arcátlan ígéretekkel és pofátlan árakkal. Szóval nem én találom ki őket. Túrákat  Bangkokban, Phuketen, Krabin, Pattayán és a többi helyen egy külföldi nem vezethet, a jegyeket a kikiáltott önkéntes kalauzok (IS) legtöbbször a thaiföldiektől veszik meg. Aztán rátesznek egy lapáttal és ezt te megveszed. Az utak, a szolgáltatások természetesen mind azonosak. Azért majdnem két-háromszoros árat egy napos kirándulásra leperkálni, vagy egy órás telefonos “tanácsadásra” 40-100 eurót fizetni, hogy valaki egy útvonalat összeállítson, nem hiszem, hogy szükséged van. Hogy a szolgáltatásokat meg kell fizetni, az rendben van, senki sem vonja kétségbe. De ennyire levenni a másikat akik bizalommal fordulnak hozzájuk? Kérdőjel. De ki mit szeret.

A mellékelt két fénykép szemléletesen mutatja mennyibe kerül egy thaiföldi csoportnál és egy "segítőkész"magyar pajtásnál  ugyanaz a napi túra, ugyanazokkal a szolgáltatásokkal. Tegyem hozzá, hogy a helyi ár (38,39 euró) az internetes, amelyek különben is drágábbak mint helyben. A magyar pedig több mint 100 euró. Ezért mindenkinek azt ajánlom, hogy hasonlítsa össze a kínálatot, vegyen az utcán jegyeket és az árakat alkudozza alaposan le. Lehet, hogy a fele áron megkapja mint a magyaroknál.

Aki szeretné elkerülni a bakikat, a szélhámosokat, a turista csapdákat és még a thai kultúra után is érdeklődik, azoknak szeretettel ajánlom a megjelent E-könyvemet. Rengeteg pénzt, bosszadalmat spórolhattok meg.

Bővebb információért kattints a képre!

K.AMERY

📚 Új E-könyv: Merülj el Thaiföld csodáiban! 🌴

Kedves Barátaim és Követőim!

Örömmel osztom meg veletek az E-könyvem első (PDF) változatának megjelenésének a hírét, amely Thaiföld varázslatos világába kalauzol el benneteket. A könyvem nem egy hagyományos útikönyv, sokkal inkább egy útmutató, részletesen bemutatom az ország lenyűgöző kultúráját, életfilozófiáját. Ismerete, megértése sok segítséget nyújt akár a turistáknak akár az expatoknak.

Miért érdemes elolvasni ezt az E-könyvet? ✨ Autentikus élmények: Saját tapasztalataim és helyi lakosokkal készített beszélgetések révén mélyebb betekintést nyerhetsz Thaiföld mindennapjaiba. ✨ Praktikus útmutatók: Tippeket és tanácsokat adok, hogyan kerülheted el a turistás csapdákat, bakikat, hogyan és hol válthatsz be pénzt, hogyan utazhatsz, mit vásárolhatsz, és még sok-sok más. Természetesen külön több posztban kitérek Pattayára, a thaiföldi és külföldi kapcsolatokra, házasságokra is. ✨ ✨Hasznos tanácsok: Széleskörű információk: A több mint 300 oldalas könyv tartalmazza mindazt, amire szükséged lehet, akár először látogatsz Thaiföldre szabadságra, akár kivándorláson gondolkodsz. ✨Olyan gyakorlati tippeket osztok meg, amelyekkel elkerülheted a kellemetlen meglepetéseket és kellemesebbé, olcsóbbá teszi a szabadságodat. ✨ Gyönyörű fotók: A könyv tele van csodálatos fényképekkel, amelyek megelevenítik Thaiföld és lakóinak a szépségét. A fotók, többek között Bangkok Charlie és a személyem fényképei, de vannak benne Mesterséges Intelligencia alkotások is.

Mint említettem, az E-Book csak egy első -  PDF változat, amelynek előnye, hogy mindenki minden komputeren, telefonon minden probléma nélkül kinyithatja, letöltheti, kinyomtathatja, akár egy, vagy két oldalasan.

Egy másik E-könyv (ugyanezzel a tartalommal) hamarosan az Amazonnál is megjelenik, erről később egy külön posztban fogok beszámolni mindenkinek.

Ha valaha is álmodoztál arról, hogy ellátogass Thaiföldre, vagy egyszerűen csak szeretnél többet megtudni erről a lenyűgöző országról, ez a könyv neked szól!

📖 Ragadd meg a lehetőséget, és merülj el Thaiföld varázslatos világában!

Mint már korábban jeleztem és megígértem, nem az a szándékom, hogy meggazdagodjam, hanem, hogy segítsem a turistákat. A könyv ára is ezt tükrözi, jutányosan 800 forintért a tulajdonod lehet. Ami átszámítva 2 euró vagy 80 baht. Azt hiszem ennél olcsóbban nem kapsz sehol egy autentikus, de különben is hiánypótló könyvet Thaiföldről.

Ha rákattintasz az e-könyvet olvasó lány képére, jelezheted az érdeklődésedet, kérheted, hogy nyissam ki neked a könyvet. Ezt úgy éred el, hogy kéred a fájl hozzáférhetőségét. Ehhez egy Gmail fiókra lesz szükséged, ha eddig még nincsen meg. A Gmail semmi más mint egy E-Mail fiók, amellyel nagyobb adatokat is exportálhatsz. Az App letöltése és a regisztrálás két percbe kerül és természetesen ingyenes. Szükség esetén egy másik E-Mail címre is átküldhetem a linket. Ha erre van szükséged akkor kérlek közöld velem az E-Mail címedet.

Amennyiben átutaltad a pénzt rögtön fel is oldom és olvashatod. Fizetni az alábbi linken keresztül lehet, pillanatokba kerül és a 2 euró  rögtön megérkezik. https://buymeacoffee.com/k.amery

A félreértések elkerülése véget talán jobb ha az átutalást a facebookon keresztül rögtön közlöd is velem.

Köszönöm, hogy időt szántatok rám, és remélem, hogy legalább annyira élvezni fogjátok az olvasást, mint amennyire én élveztem az írást. Ha valakinek bármilyen kérdése lenne, szívesen állok a rendelkezésére.

 Üdvözlettel, k.amery

u.i. Lent az "Ajánlott bejegyzések" alatt néhány személyes utazási élmény található praktikus tanácsokkal, néhány autentikus thaiföldi recept, thaiföldi humoros szilánkok. A könyvben nincsenek benne. Bemelegítőnek jók lesznek.

Kapcsolat

K.AMERY

ELSŐSEGÉLY THAIFÖLDÖN

Thaiföld világszínvonalon az elsők között foglal helyett ami a közúti balesetek számát illeti. Aki már volt Thaiföldön az tudja miért, mennek jobbra-balra, össze-vissza, vak vezet mint világtalan. Szabályok nincsenek, jogosítványok pláne nem, a következő napok áldozatai még mosolyogva és gondtalanul köztünk sétálgatnak. Thaiföldön az utakon nem veszélytelen. Mégis rengeteg turista szívesen bérel egy autót, még többen egy motorkerékpárt, és előre a nagyvilágba. Hadd szóljon. Az esetleges következményekkel (még) a legtöbben nincsenek tisztában.

Én nem győzöm hangsúlyozni, hogy a thaiföldi és a nyugati életfilozófia merőben eltér egymástól és szinte egyetlen közös érintkező pontja nincsen. Hasonló gondolkodási módot, mentalitást, szabályokat hiába keresünk és aki abból indul ki, hogy ami nálunk helyes, az az örök mosoly országában is igaz lesz, az gyakran nagyon pofára eshet. Ez a bölcsesség vonatkozik a közlekedési szabályokra is. Érdekes módon - a rengeteg baleset ellenére - szinte senki sem gondol egy nagyon fontos szabályzatra, hogy mit kell csinálnunk ha belekeveredünk egy balesetbe, vagy akár csak elrobogunk egy mellett. Pedig könnyen előfordulhat, hogy egy szitúációba belecsöppenünk, ahol valaki balesetet szenvedett és elsősegélyben kell vagy kéne részesítenünk. Vagy mégsem? Elsősegély Thaiföldön?

A nyugati világban az elsősegély szabályai, legyen az morális vagy törvényes, egyértelműen le vannak szögezve. Minden lelkiismeretes ember megpróbál rögtön segíteni egy a földön fekvő sérült embertársának. A legtöbb európai országban törvények is szabályozzák az elsősegélynyújtás kötelességét, a  segítségnyújtás elmulasztása komoly büntetésekkel járhat. Ez a kötelezettség országonként némileg eltérhet, de általában az elvek mindenhol hasonlóak. Thaiföldön a jogi helyzet teljesen másképpen néz ki, tulajdonképpen nincs is, egyenes, érthető rendeleteket hiába keresel, ha segítesz lehet, hogy meg is büntetnek. Ezért sokan összekeverik az almát a körtével és azt hangoztatják, hogy Thaiföldön az elsősegély meg van tiltva és azt tanácsolják, hogy ne álljál meg, hajts tovább, ne törődj vele. Ebben a hitben a thaiföldiek többsége is meg fog erősíteni. De a valóság ennél sokkal komplexebb. 

Tény, az elsősegély Thaiföldön nincsen megtiltva de egyedi, teljesen más szabályai vannak és erősen differenciálni kell. A legelső és neked a legfontosabb szabály, főleg ha egy thaiföldinek szeretnél segíteni, - hogy legyen orvosi de minimum egy elsősegély kiképzésed. És erről a certifikát rögtön a kezedben van, ami a szabadságod alatt talán nem mindig lehetséges. Alternatíva, gyorsan elvégzel egy gyorstalpaló elsősegély tanfolyamot. Valóban ez Thaiföldön is lehetséges. Az sem mindegy, hogy egy farangnak vagy egy thaiföldinek segítesz. Amíg egy turista hálás lesz addig a thaiföldiek nagyon meredeken figyelik ezeket a segítségeket. A szabályok Bangkokban, a városokban és vidéken, ahol a mentők sokkal lassabban érkeznek, is mások lehetnek.

“Jóska miközben a motorjával Chiang Mai fele robogott, szemtanúja lett egy balesetnek, két autó az orra előtt összeütközött egymással. Rögtön látta, hogy egy thaiföldi kirepült a szélvédőn és véresen az országúton fekszik. Mint kötelességtudó magyar állampolgár rögtön lefékezett és a balesetes férfihez sietett. Valamikor tanulta egy tanfolyamon, hogy ilyenkor a legjobb a baleset áldozatánál ellenőrizni a pulzust, a légzést, a vérzést bekötni, az oldalára fordítani - amennyiben ez lehetséges. Mielőtt hozzáfért volna a sérülthöz több thaiföldi is erről lebeszélte. Döbbenten vette észre, hogy a baleset áldozata körül egyre többen állnak és fényképeznek, videókat csinálnak. De senki sem segített, Jóskára pedig rászoltak, hogy Thaiföldön az elsősegély meg van tiltva. Még börtönbe is kerülhet miatta. 10 percen belül több mentős is érkezett, szinte vetélkedtek egymással, hogy ki vigye el a sérültet a kórházba. De elsősegélyt ők sem alkalmaztak.”

Amit elmeséltem csak egy fiktív történet, de higgyétek el minden nap ugyanez tucatszor megtörténik. Gondolom, ezt most meg kell magyaráznom.

(Itt szeretném közbeszúrni, hogy a thai mentősök kiképzése a semmi és a katasztrofális között mozog, maximum egy kezdő ápolólány érkezik a kocsival. Ő sem tudja, hogy mit kell  csinálni, maximum kedvesen mosolyogni.  Ez nem feltétlenül igaz a legjobb privát klinikákra, akik gyakran egy orvost is küldenek. De ők csak akkor visznek el ha van elegendő pénzed. Ne zavarjon az se senkit, hogy a pattayai walking street-ben gyakran látható vöröskeresztes lányok sem a turisták egészségügyi állapotára vigyáznak. De most ez nem fontos.)

Az a tévhit, hogy az elsősegély Thaiföldön meg van tiltva még a hazaiak körében is el van terjedve. Amíg nálunk egy vöröskeresztes doboz az autóban kötelező, a legtöbb thai azt sem tudja, hogy mi az. Tény, az elsősegély nem kötelező, de nem is tiltja semmiféle rendelet. Az, hogy elsősegélyt privát személyektől soha nem fogsz látni annak több oka is van. Az egyik, talán a legfontosabb, hogy mindenki fél attól, hogy valamit rosszul csinál, kárt okoz a sérültben, pl. egy szívmaszírozásnál eltöri egy bordáját. Igaz, ezzel az életét is megmentette, de ez nem tartja vissza a thaiokat, hogy egy kártérítést a nyakadba ne akasszanak. És akkor még nem is jártál rosszul, meg lehet velük alkudni, különben, ha akarsz ha nem, mehetsz egy hosszadalmas, anyagilag és idegileg kimerítő tárgyalásra. Az ilyenkor szokásos és kötelező rendőri vizsgálat sem lesz mindig a segítségedre. Egy thaiföldi, aki általában a testi közelséget és az érintéseket elutasítja sem szereti - ha még bajban is van, - hogy testéhez nyúljanak, nyilvánosan megérintsék, tapogassák, egy férfitól egy thai asszony pedig pláne nem. Ennek kulturális okai vannak, a tapizás nem tartozik a thaiföldi illemkönyvbe. 

Amíg Bangkokban a rengeteg bámészkodó között biztos lesz valaki aki vészhelyzetben tudja mit kell csinálni, addig vidéken éjjel előfordulhat, hogy teljesen magadra leszel utalva. Ilyenkor egyetlen lehetőséged van felhívni a turista rendőrséget. A telefonszámuk 1155 országszerte. Már ha tudsz angolul és el is tudod mesélni, hogy hol vagy. Alternatíva lehet egy közeli hotelt értesíteni, ők fogják tudni mit kell csinálni.

Akárhogyan is van, ha elsősegélyt nyújtasz, akkor számolj vele, hogy megkérdőjelezik a szakképzettségedet és felelősségre vonhatnak. Rengeteg kényelmetlenség származhat belőle, ha igazad volt ha nem. Ha biztos vagy akkor segíthetsz, legalábbis jogilag, ha nem, akkor jobb ha hagyod a fenébe. Bízd a thaiföldiekre. Senki sem fog elítélni érte, Thaiföldön nem ismerik a segítségnyújtás elmulasztása fogalmát. De ha az illető meghal vagy maradandó károsodást szenved, mert állítólag nem rendelkezel elég ismerettel a segítséghez, akkor felelősségre vonhatnak és neked kell bizonyítanod az ártatlanságodat. Nem lesz könnyű.

Egészen másképpen néz ki a helyzet, ha a segítségre szoruló egy nyugati turista, vagyis egy farang. Akkor nyugodtan megmutathatod a tudományodat, felgyűrheted az ingedet, a kutya sem fog törődni vele, hogy jól csinálod vagy sem, van tanfolyamod, orvosi kiképzésed vagy nincsen. Még egy papír sem kell. De ne csodálkozz akkor sem, hogy körbeállnak, fényképeznek és videót csinálnak rólad. De segíteni (szinte biztos) egy thaiföldi sem fog.

Az önzetlen segítség Thaiföldön mást jelent mint nálunk. A buddhizmus azt tanítja, hogy - “Ha olyan cselekedetet követsz el, amely jótékony hatással van rád (először a rád van megemlítve!) és másokra, (vagyis segítesz valakinek) akkor tedd meg. Ha olyan cselekedetet követsz el, amely árt önmagadnak vagy másoknak, (vagyis neked nem használ vagy nem értesz hozzá) tartózkodj tőle.” Az elsősegéllyel összefüggésben ez a tanítás azt jelentené, hogy aktívan közbe lehet avatkozni és segítséget nyújtani, ha ez a segítőnek és a sérültnek előnyös lehet. Ugyanakkor ügyelni kell arra is, hogy a segítség ne legyen meggondolatlan, kerüljük el a további károkat. Főleg a sajátunkat. Szerintem a thaiok és a farangok többsége ebből a tanításból csak az utolsó mondatot jegyezte meg. 

Egy nagyon érdekes sajátosság Thaiföldön az u.n. "lélekgyűjtők" szerepe. Az utcán élő sérülteknek valóban igazi segítség lehet. Önkéntes segítők, akik fizetés nélkül a balesetek helyszínére robognak és gyakran sikerül életeket menteniük. Ehhez tudni kell, hogy Thaiföldön nincs működő állami mentőszolgálat, így a lélekszedők veszik át ezt a feladatot. A saját boldogságukra is gondolnak, mert hisznek abban, hogy erőfeszítéseik javítják karmájukat a jelen és a következő életben. Amiből megint csak kisugárzik a thaiföldi életfilozófia egyik sajátossága, hogy a thaiok közel sem olyan önzetlenek mint sokan az első pillanatban gondolják.

Szeretném felhívni mindenkinek a figyelmét, akiket eddig sajnos nem értem el, hogy hamarosan megjelenik egy e-book könyvem. Bővebben a mellékelt linken. 

https://thaiinfo-suay-sabai-sanuk.blog.hu/

E-Mail: studiokarcsi@gmx.de
Studio Karcsi: Litho, Foto, Design, Text
München, Deutschland
Minden jog fenttartva