K.AMERY

Soupe Massage

Béla barátom nagyon kanos volt, állandóan rágta Münchenben a fülemet, hogy menjünk el egy kuplerájba. De nem ám azért, mert engemet is be akart fizetni egy menetre. Csak tolmácsnak kellettem neki, tisztázzam neki a dolgokat, mit hogyan és mennyi. Amikor egyszer az egyik örömház környékén voltunk, be is lökött az ajtón, hogy azonnal intézkedjek. Kora délelőtt volt, csak két roskadt lány ücsörgött az orrát lógatva az előcsarnokban. Látszólag gyógyszerekkel tele voltak nyomatva, még a fejüket sem tudták egyenesen tartani. Akárhogyan is van, addig ösztönzött a barátom míg megkérdeztem az egyiket, hogy mennyi. A lány rám sem nézett, csak jelezte, hogy 100 márka. (Akkor még márka volt.) Mondom Bélának, hogy 100 márka. Hm, hm. Nem lehetne olcsóbban? Kérdezzem meg. Nem lehet. Hm, hm. És akkor mit kapok cserébe? Mindent amit szeretnél. Hm, hm. És mennyi ideig? Fél óra. Hm, hm. Komolyan kezdtem ideges lenni, komolyan kezdtem az egészet unni. Miért csinálok itt magamból bohócot? Mondtam a barátomnak, vagy elmegy a lánnyal most,  vagy én megyek el a közértbe tejfölt venni, de elég volt a hümmögésből. Hm, hm, akkor kérdezzük meg a másikat. Ezt már nem csinálom tovább - gondoltam, és elnézésképpen megsimogattam a lány karját, hogy nagyon sajnálom. Ebben a pillanatban egy hatalmas pofont lekevert, hogyan merészelem megérinteni fizetés nélkül.

Ez volt életem első és utolsó élménye egy kuplerájban. Ebből is láthatja mindenki, hogy a tapasztalatom nem éppen 100-as. De ez nem azt jelenti, hogy nincsen véleményem, kedvenc mondásom, - Nem voltam soha a holdon, mégis tudom, hogy ott fent hideg van. És azt is tudom, hogy egy thaiföldi kupleráj teljesen más mint Európában. Az elmesélt történet így sosem történhetett volna meg a mosoly országában.

A könyvem egyik fejezetében a következőket jegyeztem meg.“…Thaiföldön nincsenek, mint Európában, emeletes kuplerájok, nincsenek pornó filmek vagy újságok. A meztelenség mutogatása szigorúan büntetve van, még a nyilvános csumikázást is rossz szemmel nézik. A thaiföldiekről el merem mondani, hogy valójában nagyon is félénk, szemérmes és fenntartott emberek."

Nyilvánvaló, akik Thaiföldön többször jártak vagy akár élnek, és mást nem is láttak Thaiföldből csak a piroslámpás világát, most felkapják a fejüket és szentül meg vannak győződve arról, hogy ez a gondolatmenet így nem helyes. Igen, vannak házak, ahol pénzért “igazi szerelmet” lehet vásárolni, nyilván vannak az internetben pornó filmek, nyilván hozzá lehet jutni sutyiban újságokhoz, amelyekben meztelen lányok kacsingatnak a csorgónyálú férfiakra. Gyakran látni kiállított himbilimbiket, több templomban erotikus ábrázolások vannak, és a fiatal művészek gyakran aktokat is festenek. Nekem is van otthon egy ilyen képem, amit Bangkokban egy kiállításon vettem meg. És mégis, minden szavam igaz. Elég lenne csak annyit megjegyeznem, hogy Thaiföldön a prostitúció nem létezik, hivatalosan évtizedek óta komplett megtiltották és máris minden mondatom a helyére zökkenne. Ahol nincs prostitúáció ott nem is lehetnek bordellek. Ilyen egyszerű a felelet. A másik oldalon ez megint természetesen nem igaz, mint ahogy kacsingatva egy mondattal később meg is jegyzem. - “Elméletileg a pénzért vett szerelem nem létezik az országban, hanem a szórakoztató ipar egy része. Ne zavarjon senkit, hogy gyakorlatban ez azért másképpen van.”

Ahogy mindig mondogatni szoktam, Thaiföld az ellentétek országa, és ez vonatkozik a vásárolt szerelemre is. Ami Európában nekünk igaz, az annyira nem igaz Thaiföldön, hogy távcsővel kell keresnünk az éjszakában. De még akkor sem biztos, hogy a realitást látjuk, ha kiveri a szemünket. Mert ami egy kupleráj Európában, az nem kupleráj Thaiföldön és fordítva. A határok elmosódnak, de a valóság sokkal komplexebb.

De menjünk bele a témába mélyebben.

Európában (IS) országtól függően a pénzért való kurváskodás meg lett tiltva, vagy nem, vagy mégis, vagy mégsem, Thaiföldön a jogi helyzet egészen más. 

Például Németországban, Hollandiában, Ausztriában, Svájcban a prostitúció legális, a szolgáltatási szektorhoz tartozik, de erősen szabályozott. Ahol engedéllyel működő bordélyházak vannak, az egészségügyi ellenőrzés és az adófizetés kötelező. Magyarországon a prostitúció elméletileg legális, de csak kijelölt területeken. De mivel engedélyezett vöröslámpás negyed nincsen, így marad mégis az illegalitás. Franciaországban, a szerelem országában, és Svédországban, a prostitúció legális, de a fizetős ügyfelek illegálisak. Már aki ezt elhiszi. Több országban a prostitúció komplett be van tiltva. Mindenki értse ahogy akarja ezeket a rendelkezéseket, egy minden országra vonatkozó európai végzés nincsen. De akármi is van, a rendeletek érvényesek.

Thaiföldön a prostitúció és valamennyi formája, mint a szexklubok, a testi vágyak utcai árusítása és vásárlása, filmek, újságok stb. szigorúan meg vannak tiltva, értsed alatta illegális. De ez nem azt jelenti, hogy nincsen széles körben eltűrve és szabályozva pedig egyáltalán nincsen. Ezt megállapítani még szemüveg sem kell. A rendszeres rendőri razziák csak annyit bizonyítanak, hogy a zsaruk korruptak vagy szeretnének egy ingyenes menetet. Amíg pl. Németországban büszkén kiírják, hogy - Mi egy bordell vagyunk! -addig Thaiföldön mint masszázsszalon, karaoke bár, hostess klub, vagy mint szórakoztató ipar van álcázva. A  go-go bárokban, sörözőkben, a nők táncosként vagy hostessként önkéntesen dolgoznak. Az epekedő ügyfelek gyakran egy "bar fine"-t fizetnek, hogy a nőket elcipelhessék a hotelbe. Az u.n."soapy massage" szalonokat, ahol egy kádban összemaszatolják a kedves vendégek hátát, sem nevezhetjük a mi értelmünk szerint kuplerájnak. Még akkor sem, ha valójában a végeredmény szinte biztosan ugyanaz lesz. Mindenesetre aki az ilyen játékokat szereti és bukszája is vastag, néhány thaiföldi luxus honeyházban megtalálhatja a testi gyönyöröket. A body masszázs VIP szalonok valóban egyedi élményt és pazar környezetben igazi huncutságokat nyújtanak. És valóban, ezek a bordélyok nagyon hasonlítanak egy hotelre, és a szórakoztató elemek egyenrangúak a testi kielégítéssel. Sok férfi nem is (elsősorban) a sex miatt keresi fel.

Európában fix szobák, és általában fix menűk, fix árak vannak. Fellapozod az árlapot és rámutatsz arra. Mindenki választhat kit, mit, és mennyiért szeret. Semmi körtönfalazás, kamu duma nincsen. Amit megfizetsz azt megkapod. A lányok gyakran független alkalmazottak, összességében drágábbak, adót fizetnek. Terefere, beszélgetés, elmesélése az életünknek nincsen, a lánynak többet lesz a szeme az óráján mint a teste rajtad.

Thaiföldön nagy szerepe van annak, hogy a kedves látogató mint elkényeztetett vendég welcome legyen. Bejöttél mint idegen, és mint jóbarát mehetsz. Laza, társasági hangulat, közös piálás, kajálás, kellemes beszélgetés és a soha megszűnő mosolygás után jöhet a - jut eszembe, miért is jöttem. Lehet zene, játék, tánc,- sanuk is közben. 

Európában minden sokkal merevebb, előírtabb, formálisabb, a thaiföldi laza bárkultúra ritka. A kiéhezett férfi bemegy, kinézi a magának legszebbet, miután fizetett lehúzza a gatyáját, és ha kiélvezte a 30 percet ki is van rúgva. A fizetős hancurozás tabutéma, az úriemberek titokban surrannak be és lapulva kúsznak haza, a társadalom nem szereti ezeket a helyeket. A dugnivaló lányokat (általában) mélyen lenézik.

Thaiföldön a szexipar nyílt titok, kuplerájok nincsenek, de mi ez a hatemeletes? Ja, ez egy wellness center. Mindenki tudja, hogy mindenhol van ami sehol nincsen, és mélyen be van épülve a thaiföldi kultúrába. A legtöbben teljesen természetesnek találják, a lányok nincsenek megbélyegezve. Sokan ebből a tevékenységből tartják el a családjukat. Amíg Európában a bordellek biztonságosak, legalábbis amíg jó kisfiú vagy, addig egy thaiföldi lánnyal a lepedő piszkítása sokszor a férfi kifosztásával, kirablásával végződhet. Sok nő egészségügyi ellenőrzés nélkül dolgozik, habár vannak, akik vigyáznak magukra. Arra azért figyelnek, hogy legyen kondómjuk. Legalábbis addig, amíg jobban meg nem fizetik. A statisztikák mutatják, hogy Thaiföldön százezrek nemi betegségben szenvednek, mint pl AIDS, syphilis, tripper. A megfertőzött lányok száma a VIP szalonokban sokkal kevesebb, de így is a többszöröse mint Európában.

Az európai szabályozott bordélyokban rendszeres egészségügyi vizsgálatok és jogi védelem van. A professzionális örömház  gyakran több emeletes, amelyet kifejezetten erre a célra terveztek és húztak fel. A szobák jól felszereltek, franciaággyal, zuhanyzóval, tiszta törölközőkkel és tükörrel a falon vagy, és a mennyezeten. Mondjuk ilyesmikkel a thaiföldiek is dicsekedhetnek, de csak a luxus helyeken, privát szobák mint egy hotelben csak elvétve vannak. A lányok inkább hosszú távú "baráti élményekre" utaznak. Nem egy órára, hanem egész éjszakás vagy több napos, hetes kapcsolatokra vágynak. Minden csak attól függ, hogy a vendégnek milyen vastag a bankbetétje. Sugar Daddy isten hozott. Amíg Európában egy örömlánynak komoly problémái vannak, hogy egy normális családot találjon magának, addig a farang-thai báros kapcsolatok meglepően sokáig is eltarthatnak. Egészen más dolog, hogy a férjecske még 10 év együttlét után sem veszi észre magát, hogy az ágyában a lány egy prostituált, aki csak azt a munkát folytatja amit sosem hagyott abba. -  “Az én babám az más.” - gyakran hallott mellverés. Kérdőjel.

Európában a kuncsaftok jelentős része jómódú üzletember, akik a diszkrét látogatásokat részesítik előnyben. Miután otthon az asszony csak húzódozik, a kupikban megkapják a heti-havi adagjukat, vagy kiélhetik a legképtelenebb szexuális hülyeségeket. -“Sokat ne beszélgessünk, térjünk rá a lényegre. Ha ügyes voltál rendszeres vendéged leszek.”  -Tartósabb, mélyebb kapcsolatok nincsenek. 

A thaiföldi közösség alapvetően különböző, nagyszámú turista található közöttük, legyen az európai, ázsiai, de a nyugdíjas expat férfiak is szívesen bekukucskálnak. A thaiföldi fiatalság nagy része bordélyokban veszti el a szűzességét, ha ezeket a helyeket egyáltalán bordélynek lehet nevezni. Valójában a matracos helyeket csak a pénznélküli, de szexre kíváncsi földönfutóknak találták ki. Legyen az hazai vagy akár külföldi. Komolyabb kuplerájokban az árak sokkal magasabbak, amit egy normális thaiföldi meg sem tudna fizetni. Egy órás rosszalkodás még 6000 baht és felfelé is lehet.

Egy másik és nagyon fontos különbség a thaiföldi és az európai kuplerájok között, hogy amíg Európában mindig látod, hogy kit veszel meg, ki és mi lesz a csomagban, addig Thaiföldön nem biztos az sem ami biztos. Nem minden arany ami fénylik, a piától homályosan látóknak nem minden méz lesz édes. Zsákbamacska thaiföldi módra,- fogd a végét, fuss el véle.

 További érdekességek, praktikus tanácsok, útmutatások és még sok más minden a Thaiföldről mesélő E-könyvemben.

Bővebben a következő linken. Kattints a képre.

Thaiföldi friss hírek

Évente több millióan keresik fel Thaiföldet. A thaiföldi kormánynak sikerült megint egy tervet prezentálnia, amely a turisták bukszáját kicsit kivasalja. Már évek óta játszanak a gondolattal, biztosan valamelyik thai hivatalnok egyszer Velencében szétnézett. 2025 telén, a kezdődő főszezon megnyitására, személyenként 300 baht, u.n. idegenforgalmi adót kényszerítenek minden látogató nyakába. Aki repülővel érkezik, annak minden alkalommal, azoknak akik szárazföldön vagy tengeren, azoknak csak egyszer kell tejelnie. Ebben az a csel, hogy  60 napon belül többször is beléphessen az országba, és fellendítse az idegenforgalmat. Az intézkedést azzal indokolják, hogy a bevett pénzből a turisztikai infrastruktúrára, a turisztikai látványosságokra és a nemzeti parkok védelmére több anyagi támogatás marad. Ezenkívül a pénzt a kevésbé látogatott régiókba fektetik majd be, hogy csökkentsék a tömegturizmust olyan területeken, mint Bangkok vagy Phuket. Ezt ügyesen kigondolták, de mielőtt mindenki lelkesen megveregetné a másik vállát, szerintem ettől többen nem fognak menni szabira pl. Isaanba. Az adót az új „Thailand Digital Arrival Card” belépőkártyán keresztül fogják levonni, hogyan, miképpen nem tudja senki, a hatóságok jelenleg még a végső részleteken dolgoznak. Reméljük nem fognak sietni a döntéssel, nem az első eset lenne, hogy egy terv évekig csak egy terv maradt.

🌴✨🌴✨🌴

Thaiföldön gondolnak a polgárok egészségére is, ezért egy sóadó bevezetését is tervezik. Ennek  célja a magas nátriumtartalmú élelmiszerek csökkentése és az egészségesebb alternatívák meglendítése lenne. Még egy új hivatal is létrejött, “Sócsökkentő Hálózat” néven, mindennek meg kell adni a rendjét és rangját. A kinevezett elnök  olyan nemzetközi példákra mutatott rá, ahol hasonló intézkedések hatékonynak bizonyultak. Ki is mondta, hogy Magyarországnak még a hírét sem hallották Thaiföldön? Kapaszkodj meg, az ötlet Magyarország példamutató példájára született meg. A ropikra és a fűszeres szószokra kivetett sóadó kis hazánkban 20-35%-kal csökkentette az egészségtelen ételek fogyasztását. Ennek köszönhetően ma már a magyarok mintegy 80 százaléka választja a csökkentett nátriumtartalmú termékeket. Legalábbis a statisztikai adatok szerint. Gondolom a magyarság nem egészségügyi okokból állt le a csemegék ropogtatásáról, hanem mert a felemelt adó miatt, lassan arra sincsen pénze. 

Thaiföldön a készételek, a feldolgozott élelmiszerek és a rágcsálnivalók nagy mennyiségű sót tartalmaznak, ami jelentős egészségügyi kockázatot jelent. A sóadó célja nem az árak emelése, hanem mennyiségek csökkentése lesz, hogy a gyártókat egészségesebb receptúrák alkalmazására ösztönözze. Ne zavarjon senkit, hogy a thaiföldi háztartásokban hektoliterszámra az agyonsózott halszószszal sóznak. Az biztosan sokkal egészségesebb. De mindent meg lehet magyarázni.

Valójában még 20 éve a lányok és a fiúk nagy százaléka meglepően karcsú volt, ma már a lakosság többsége elég szépen kikerekedett. Ez nem biztos, hogy a jólét jele, sokkal inkább az egészségtelen táplálékok esztelen bekebelezése. A sóadó célja az étkezési szokások hosszú távú megváltoztatása, az egészségesebb generáció felnevelésére lenne. Felszólították a thaiokat, hogy egyenek több gyümölcsöt és zöldséget, és hetente legalább 150 percre keljenek fel már végre az ágyból. Hogy a thaiföldi elit rendőrök a példamutatásukkal bátorítást adjanak, a zsírosbödön zsernyákokat két hét intenzív diétára és testmozgásra kötelezik. Különben hogy szaladjanak a tolvaj után, aki ellopta az elektromos szivarjukat.

🌴✨🌴✨🌴

Izgalmas hír a Thaiföldre utazóknak, 2025-ben 36 új ország turistái vízummentesen beutazhatnak. Ezt csak azért említem meg, mert a grúzok tartózkodási engedélye 365 nap lesz, a panamai lakosok 180 napig maradhatnak, de Argentína, Brazília, Chile, Ecuador, Dél-Korea, Peru, Albánia 90 napos engedélye sem semmi. 

Ki tudja hogyan lehetek grúz állampolgár?

🌴✨🌴✨🌴

A thaiföldi szerveknek kezd elege lenni az illegális külföldi vállalkozásokból. Igaz ami igaz, 20 éve ezt hallom. De valóban idén gázt adtak, már több tucat illegálisan kavargó u.n. “idegenvezetőt”, többek között magyarokat is, lekapcsoltak. A turisztikában a helyi idegenvezetők hosszú ideje mérgelődnek a Thaiföldön illegálisan működő külföldiekkel, akik egyre többen lesznek. De a hatóságok a vízummal való visszaélésre, a tisztességtelen üzletekre, óvodákra is rászálltak, amelyek a kriminalitást is jelentősen meglendítik. Phuketen az utóbbi években a kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények és az illegálisan dolgozó külföldiek száma meredeken felemelkedett. Tavaly 194 vízumot vonták vissza, 998 embert kitoloncoltak, akik érvénytelen vízum, munkavállalási engedély nélkül a szigeten bohóckodtak. A narkósok hosszú tartózkodási engedélyt, ingyen szállást, kaját és piát, a legközelebbi dutyiban kaptak.

 További érdekességek, praktikus tanácsok Thaiföldről a megjelent 

E-könyvemben.

Bővebben a következő linken. Kattints a képre.

K.AMERY

Kutyaélet Thaiföldön

Buddha együttérzésre és tiszteletre tanított minden élőlény iránt, beleértve az állatokat is. A szentírások hangsúlyozzák, hogy minden élőlény, ember és állat egyaránt, a boldogságra törekszik, el akarja kerülni a szenvedést. A buddhizmus egyik legfontosabb etikai irányelve, a thaiföldi életfilozófia alappillére, hogy ne bántsunk egyetlen élőlényt-, ne ártsunk még a légynek sem. Eddig szép is jó minden, de ezeket a szép gondolatokat Thaiföldön (SEM) nem veszik mindig szó szerint.

Habár 2014-ban hivatalosan betiltották az állatok értelmetlen kínzását, két évvel később pedig a kutyákkal való kereskedelmet, a valóságban a mai napig, ha elvétve is, a fekete piacokon még mindig előfordulhat, hogy kutyából főtt ételt szolgálnak fel. Ami pedig a kereskedelmet illeti, még 10 évvel ezelőtt is hatalmas botrányt vertek fel a médiában megjelent fényképek, amelyek a kutyulikkal zsúfolásig megtömött ketreceket lepleztek le. Ezek az express járatok rendszeresen ingáztak Thaiföld és Vietnám között, ahol a kutyákat brutálisan megkínozták, mert állítólag úgy a húsuk sokkal ízletesebb. Szerencsére az állatvédő szervezetek, többek között a “Soi Dog Foundation,” keményen a sarkára léptek ennek a tevékenységnek, és valóban elérték, hogy a kegyetlen blökikereskedelemnek évek óta, legalábbis Thaiföldön, feltehetőleg végleg befellegzett. Azt is fontos megjegyeznem, hogy a kutyahús fogyasztása soha nem volt igazán a thai kultúra része és a thaiok többsége elutasítja ezeket az ételeket. De kutyaélet a mai napig szó szerint létezik, mindenki aki már járt a mosoly országában láthatott az utcán egyedül vagy csoportosan kóborló szerencsétlen állatokat. Ezek a gazdátlan ebek nincsenek mindig szívesen látva, de mivel a buddhisták nem ölhetnek, új, csavaros megoldások születtek. A thaiok gyakran toxikus csalikkal védekeznek a nemkívánatos bolhazsákok ellen, amelyek gyakran veszettséget hordoznak, vagy éjszaka valóban veszélyessé válhatnak. Szerintük a kutya csak akkor eszi meg a mérget, ha ezt a karmája előre megírja, így mindenki becsületes és ártatlan buddhista maradhat. Problémamegoldás thaiföldi módra.

De Thaiföld nem lenne az ellentétek országa, ha ez nem vonatkozna a kutyák világára is. Amíg az egyik oldalon millió blöki a napi  túlélésért küzd az országban, addig kiválasztott ölebek császárként vannak kezelve. Én sosem láttam babakocsit Thaiföldön, illetve ha láttam is, akkor nem csecsemő volt benne. Ez akkor lett igazán feltűnő, amikor pelenkás járműből vidám gagyogás helyett csaholás hallatszott ki. Valójában, ha Bangkok előkelő negyedeiben látsz egy babakocsit, akkor az utas szinte biztosan nem egy kis mazsola, hanem egy cicomásan felöltöztetett és méregdrága parfümmel bepermetezett öleb lesz. A 2000-es években megkezdődött kutyusmánia Thaiföldön idővel a hülyeség tetőfokára hágott. Thaiföldön sem lett a kutyából szalonna, de egy igazi státuszszimbólum. A slágerlistán a luxuskutya ma előkelő helyen, a luxusautó, a kicsi feleség, a magánrepülőgép stb. mellett áll. A rangsorban láthatóan a saját feleség, férj nem is kapott helyet. Ezt mint derék férjecske én is alátámaszthatom, de most hagyjuk ezt. A felnőtt új és nagyon gazdag nemzedék, aki azt sem tudja mire költse a pénzét, mindenféle hülyeséget kitalál, hogy sikerüljön a nyugati kultúrát túlmajmolni és ezzel a rangját kiemelni. És a burkusokra, egy országban ahol az emberek túlnyomó többsége szegénységben, sőt nyomorban él, teljesen feleslegesen milliókat költenek. Nekik sem könnyű az életük a Gucci, Conchita vagy Swarovski nyakörvvel, masnival a fejükön, Gucci, Louis Vuitton, Chanel kutyaruhában, cipőben és zokniban, (némelyiknek még LED lámpája is van) göndöríteni a szőrüket, pedikűröztetni a körmüket. Még szerencse, hogy egy kutyauszodába is elmennek lubickolni, utána egy Michelin csillagos étteremben a gazdájukkal közösen egy asztalnál becsócsálják a Steak & Sushi-ételeket, és egy aranyozott tálból belefetyelik a kutyasört vagy kutyabort. Dessertnek van mindig egy fincsi kutyusfagyi is. És mindezt ott, ahol a következő sarkon már egy slum van. A fáradalmakat kipihenhetik egy 5 csillagos kutyaszállodában, természetesen saját medencével, szobaszervizzel és személyre-, akarom mondani kutyára szabott ágyakkal. Ha még nem golyóztak be teljesen, iskolába járhatnak, ahol jógázni és festeni is megtanulhatnak. És még sorolhatnám a baromságokat. De ki mit szeret. 

Természetesen a trendi ebeket nem osztogatják Thaiföldön sem  ingyen, az egyik legnépszerűbb és egyben legdrágább fajta a tibeti masztiff. Némelyiknek az ára eléri a több százezer eurót is. (Kínában még több mint 1 millió eurót is fizettek egyért.) Ne zavarjon senkit, hogy egy kifejezetten bamba fajta, ráadásul a busás bundája nem biztos, hogy előnyös a thaiföldi forró és párás éghajlatban. De sebaj, a kertben felállított házikójában nem csak villany, hanem beépített klimaberendezés is van. De népszerűek az apróbb pincsikutyák is, mint a chihuahua, az uszkár, a jól ismert tacskó, vagy a kidülledt szemű pekingi is. Különösen városokban, mint Bangkok, nagyon praktikusak, aranyosak, kedvesek, és jól elférnek a pénztárcákban vagy a mellényzsebben is. 

Ha már a kutyusoknál tartunk, akkor nem szabad megfeledkeznünk, Ayutthaya szellemkutyáiról sem. Ayutthaya, a híres történelmi város, gazdag a szellemtörténeteiről is. Egy legenda szerint minden éjszaka egy falka kísértetkutya megjelenik és hajnalban nyomtalanul eltűnnek. A babonás thaiföldiek szerint ők az ősi templomőrök lelkei, akik még mindig a szent helyeket őrzik.

De olyan bodriról is tudunk, aki megtanult meditálni. Egy Chiang Mai-i templom befogadott egy kóbor tappancsot, aki hamarosan nagy hírnévre tett szert, mert minden nap a szerzetesekkel meditált. Csendesen, csukott szemmel ücsörgött a körben, mintha teljesen elmerült volna a meditációban. De én nagyon gyanítom, hogy a dologban inkább turpisság volt, mert kifigyelhette, hogy a templomnak hamar jó híre kerekedett, sok hívő és adomány érkezett. Cserébe megetették és gondját viselték. Azért egy kutya sem egy hülye ember. A “szerzetes kutyák” nem is olyan ritkák Thaiföldön, még kolostori ruhát is kaphatnak, és úgy "élnek,” mintha tanulnának.

De térjünk vissza a hajléktalan csöves kutyákra. Azért teljesen Thaiföldön sincsenek magukra hagyva, különböző projektek és szervezetek foglalkoznak a védelmükkel. Az állatmenhelyeken kívül vannak speciálisan épített kis házak is, ahol az utcakutyák menedéket találhatnak. Főleg turisztikai területeken vagy templomkomplexumokban gyakran látni ilyen SOS kutyaházakat, amelyekről állatbarátok vagy szerzetesek gondoskodnak. Hogy miért éppen a turisztikai területeken? Még nem sikerült kiderítenem. 

További érdekességek, praktikus tanácsok Thaiföldről a megjelent

E-könyvemben.

Bővebben a következő linken. Kattints a képre.

K.AMERY

Útközben Thaiföldön

Cha Am

Hua Hin-t és Cha Am-t a turisták mindig egy kalap alatt említik, pedig nem sok közük van egymáshoz. Még csak nem is egy tartományban vannak. Amíg Hua Hin a több mint 100.000 lakosával Thaiföld egyik legfontosabb üdülőhelyévé nőtte ki magát, addig a 25 kilométerre fekvő Cha Am sokat megőrzött a provinci szürkeségéből. Ha nagyon őszinte szeretnék lenni, akkor nem egy nagy durranás. Legalábbis az első pillanatban nem. De minél több időt eltöltöttem ebben a városban és a környékén, annál kellemesebben éreztem magamat. Az első pillanatban csak az tűnik fel, hogy itt is rengeteg több emeletes hotel várja a turistákat, és a hétvégeken a látszólag üres tengerpart dugig megtelik a hazai vendégekkel. De Cha Am sokkal több mint a kilométeres strandok. Ezt már a híres Naresuan király is tudta, aki itt gyűjtötte 1593-ban össze a seregét Burma ellen. Ma egy szentély, amelyet kakasok vesznek körül, emlékeztett a helyszínre.

Bangkokból az üdülőhelyre utazni gyerekjáték, a főváros szinte valamennyi buszpályaudvaráról  sűrűn, gyakran óránként indulnak a minivan-ok. Az alig 3 órás buszozásnál csak arra kell vigyázni, hogy idővel kidobjanak ott, ahol a legközelebb van a hotelhez. Onnan vagy lekutyogolsz a tengerpartra, vagy egy ügyes kezű motorostaxi háta mögé pattansz a csomagjaiddal. Alternatíva lehet egy kellemes vonatozás is, de sajnos csak késő délután vagy éjjel mennek. Akárhogyan is érkeztél, ha szeretnéd megismerni a környéket, akkor vagy egy autót, vagy egy motort bérelned kell. Errefelé is vannak ugyan turista irodák, akik különböző túrákat szerveznek, de tapasztalataim szerint nem csak kifejezetten drágák, hanem elég gyenge eresztések. Tulajdonképpen taxis vállalkozások.

Nekem szerencsére nem voltak ilyen gondjaim, mert találkoztam László barátommal, aki Hua Hin-ben lakik. Illetve ott is, mert van egy háza a két város között is, és egy Spanyolországban is. Hogy sokat ne unatkozzon, gyakran még szállodában is szívesen alszik. 

László barátom egy igazi példája annak, hogy becsületes munkával is sok mindent el lehet érni, nem kell politikusnak lenni és milliókat sikkasztani, hogy elérjen valaki egy bizonyos jólétet. Mint kamionos bejárt sok országot, sokat látott és tanult, szorgalmasan és okosan fektetett be. Ma nyugdíjas, a havi jövedelme meglepően szegényes, de ez nem zavarja abban, hogy jó dolga legyen. Megjelenése szerény, nem harsog mint a külföldi magyarság nagy része, nem dicsekszik azzal, hogy mikor és mire vitte. Minden porcikáján látszik, hogy elégedett ember. Hét éve él Thaiföldön, van egy idősebb thai barátnője, házasodni eszükbe sem jutna. Hogy hogyan beszélgetnek évek óta nem tudom, csak egy angolos ukmukfuk tartja a diszkussziókat egyenesben. De gyakran jobb is ha nem értjük meg hogy mit kuruttyol az asszony. 

Amikor találkozunk magyarosan megölelgetjük egymást és rögtön felajánlja, hogy odaadja a házának a kulcsát és ott azt csinálok, és addig maradok a feleségemmel, amit és amíg csak akarok. Később meg is mutatja a szálláshelyet, valóban nagyon klassz és új minden, még belső úszómedencéje, beépített szökőkúttal is van. Habár mi mégis a hotelben maradunk, de a következő napokban több kirándulásra is közösen elmegyünk, amelyeken László mint egy igazi idegenvezető jeleskedik. Látni rajta, hogy ismeri a környéket mint a tenyerét, nem kell sokáig kéretni, oda visz el minket ahova szeretném. 

A Kaeng Krachan, a legnagyobb nemzeti park Thaiföldön, alig egy fél órára van Cha Am-tól. A park nagy részét trópusi erdő fedi, egy kisebb részét egy mesterséges tóval árasztották el. Gazdag növény- és állatvilágáról nevezetes. Itt (IS) élnek még mindig elefántok, medvék, leopárdok, sőt még tigrisek is szabadon. Mi elsősorban majmokra vadászunk, László szerint itt mindig várják a turistákat, még szerencsével gibbonokat is láthatunk. Sajnos mi csak makakákkal találkozunk, akik kíváncsian az autóhoz közelednek. Gondolom elemózsniában reménykednek, de etetésük szigorúan meg van tiltva. Amikor egy függőhídon egy apróbb szigetre átsétálunk és körbeslattyogjuk, sem változik a helyzet, a makik mind eltűntek. Kora délután van, ilyenkor a rekkenő hőség miatt inkább pihennek. Reggel és este a híd korlátján szokta enni őket a fene. A legtöbb turista a tóhoz érkezik, itt csónakosok várnak, hogy egy körútra elvigyék a vendégeket. Aki egy szép dzsungeltúrát keres, annak sem kell szomorkodnia, számtalan kisebb-nagyobb, könnyebb és nehezebb vándorút között válogathat, vízesésekben, barlangokban hiány nincsen. A parkban számtalan szálláslehetőség van, egyszerű bungalók, ifjúsági szállók és még sátrak is bérelhetők. A parkban vannak zuhanyzók, fürdőszobák. Van itt minden amit egy turista keres és szeret.

Visszafele megállunk egy helyen, ahol női buddhista apácák élnek. Ha egyáltalán szabad ezeket az asszonyokat így nevezni. Hivatalosan nincsenek (még) elismerve, Thaiföldön a státuszuk még mindig vitatott, mégis az utóbbi években a rend egyre erősebb lett. Egy “Mae Chi”, így nevezik magukat,  8 vagy 10 szerzetesi fogadalmat tesz, általában fehér ruhát viselnek, a hajuk és szemöldökük le van borotválva teljesen. Gyakran egy templomi közösségben, de távol a férfi szerzetesektől laknak. A társadalom peremén élnek, mert se nem laikusok, se nem buddhista apácák. Nem élvezik a szerzetesek tekintélyét vagy kiváltságait. Mae Chi hagyományosan nem megfelelően képzett a világi, vagy a spirituális területen, számuk Thaiföldön alig éri el a húszezret. Egy villanyautóval körbetekerjük a templomos parkot, ahol most is építkeznek, látszik, hogy évről évre egyre jobban szépítkeznek. A kertben kisebb-nagyobb sziklákból különböző művészi alkotásokat, mondhatni szobrokat alkottak, megtekintésük, egy apró adománytól eltekintve, ingyenes. Ebbe belefér még egy szelfi is a lányokkal.

Khao Nang Panthurat Forest Park-ba, amely 9 kilométerre van Cha Am-tól, a belépés ingyenes mind a helyieknek, mind a külföldieknek. A mészkő hegyek, inkább csak dombok, bővelkednek barlangokban, kilátóhelyekben és kiépett takaros vándorutakban. Mivel a közelben nincs étterem, jobb ha visztek magatokkal vizet és elemózsiát. Ha van sátrad és konyhafelszerelésed, akkor itt piknikezni remekül lehet. Csak arra kell vigyázni, hogy este minden kaját ügyesen összepakolj, mert különben lehet, hogy medvék vagy majmok ébresztenek. 

A Wat Tham Chaeng egy buddhista templom egy gyönyörű, színpompás Naga szoborral. A kígyószerű lény 31 méter magas, teljes hossza 227 méter, és kilencszer tekeredik körbe. A thai kultúrában a Nagát isteni és védelmező erőként tisztelik, tulajdonképpen egy fizikai és a lelki világ közötti híd. A Naga a jelentések összetett keveréke, művészetben, építészetben, vallásban és folklórban szinte mindenhol megtalálható. Itt megfigyelheted ahogy a thaiföldiek maguk között tiszteletből áldoznak. A Wat Tham Chaeng nemcsak vallási jelentőségű, hanem a környezet szépsége és különleges szobrai miatt is érdemes felkeresni. Egy a dzsungelen keresztül kanyargó ösvényen keresztül egy barlanghoz is el lehet sétálni

A ChaAm Forest park-hoz még gyalog is el lehet bandukolni, egy kellemes erdőpark a város peremén. Ide tulajdonképpen csak azért mentünk el, mert állítólag itt is vannak gibbonok, de persze mi egyet sem láttunk. A rossz nyelvek azt rebesgetik, hogy már régen nincsenek errefelé, kamu duma az egész, csak a turistákat hülyítik vele. De megbízható források szerint, néha a mai napig találkozni lehet velük. Ettől függetlenül szép és nyugis sétálóhely egyedi flórával és faunával, és egy tökmag kempinggel és egy vizipocsolyával. Ha közben találkozol thaiföldiekkel akik egy hosszú bottal bökdösik a fák tetejét, akkor tudnod kell, hogy ők hangyatojást gyűjtenek. Egy drága finomság Thaiföldön, amit a hangyafészekből így takarítanak be. Szerintem te ne próbálkozzál ilyesmivel, mert a vörös hangyák nagyon mérgesek tudnak lenni, és vége neked, ha rád özönlenek.

De nem csak kirándulgatunk, hanem gyakran a strandon is lustálkodunk. Aki el van kényeztetve a Krabi strandjaival, az ne is jöjjön ide, mert olyan színvonal itt azért nincsen. De az nem azt jelenti, hogy rossz lenne. És ami nincs Krabin, mégpedig a turista éttermeiben egy jó kaja, az megtalálható a tengerparti éttermekben (IS) Cha Am-ban. Egyáltalán, akárhová vitt el minket László, mindenhol remekül kajáltunk. Én kevés helyen ettem ennyire finom és autentikus thai ételeket, tengeri herkentyűket, mint itt és a tengerparton. Heverésztünk a strandon a nyugágyon, középen egy terülj-terülj asztalkával. Mi kell még egy kellemes thaiföldi pihenéshez? Ja, egy jéghideg üveg sör.

Összességében elmondhatom, hogy errefelé is rengeteg látványosság van, aki szereti a thaiföldi autentikus életet és környezetet, annak itt a helye. Mert Krabi, Phuket lehet akármilyen szép, azért ott a valódi thaiföldi életből nagyon keveset fogsz látni és tapasztalni.

További érdekességek Thaiföldről a megjelent E-könyvemben.

Bővebben a következő linken. Kattints a képre.

K.AMERY

Amikor a seggrepacsi visszanyal

Amit a legnehezebb a tapasztalatlan thaiföldi turistákkal megértetni, hogy Thaiföld életfilozófiája, törvényei, büntetései teljesen mások mint Európában. Egészen másképpen kell kezelni őket. A bölcsőtől a mai napig magunkban hordozott élettapasztalatok, igazságok, itt semmit sem érnek, főleg hogyha a saját szemükkel is mást látnak. Elmagyarázni valakinek, hogy az e-cigaretta be van tiltva, amikor az orra előtt sorban pöfékelnek a thaiok? Nem szabad csigákat, homokot, korallokat gyűjteni, mert nagy büntetések járhatnak érte? Ugyan kérem, Marcsi is kosárban vitte haza, és senki sem szólt érte. Micsoda? Nem szabad zöldséget, gyümölcsöt Európába hoznunk? Ki meri ezt állítani, 5 éve az ölemben hozom haza a mangót a nagymamámnak. És még folytathatnám a példákat. 

És valóban, a turistának fejtörést okozhatnak ezek az ellentmondásos dolgok, nem mindig sikerül a helyes következtetést levonni. Pedig a látszólagos thaiföldi mosolygós tolerancia már sok turistának kellemetlen meglepetést okozott, amikor összekeverték az almát a körtével. És akit egyszer elkap a thaiföldi törvény, és belekerül a darálóba, annak nem szeretnék a bőrében lennie.

Ezeket a fontos és komoly figyelmeztetéseket egy lengyel fiatalember sem vette tavaly decemberben semmibe, aki az ünnepek közötti jókedvű napokban azt hitte, hogy neki mindent lehet. Mivel nem volt éppen más dolga, egy bevásárló szupermarketben rápacsizott egy thaiföldi lány fenekére. Valószínűleg összekeverte a helyet a bangkoki Nana piroslámpás negyeddel, és azt gondolta, mint sok más férfi, hogy a thaiföldi lányokkal mindent lehet csinálni, amit csak akarnak. Az asszony nem lacafacázott, rögtön elnézést követelt a férfitól, sőt még egyet le is kevert neki haragjában. Miután a jogos bocsánatkérés elmaradt, feljelentést tett a rendőrségen. Véleménye szerint a szexuális bűncselekményt többen is látták és ezzel nagyon kellemetlen helyzetbe került, ami miatt elvesztette az arcát. Ennél nagyobb szégyen pedig Thaiföldön nincsen. Ezért hivatalos bocsánatkérést követelt a férfitól. 

Thaiföldön elnézést kérni egy nagyon fontos része a problémák, nézeteltérések megoldásának, gyakran egy sorry-val el is lehet simítani mindent. De ez nem csak az utcán érvényes, hanem a bocsánatkérésnek nagyon fontos szerepe van a hivatalos ügyeknél, bírósági ítéleteknél is. Az őszinte megbánás mutatása akár meg is felezheti a pénz- vagy börtönbüntetést. Mindenesetre mindig el van várva és tulajdonképpen elkerülhetetlen. 

Ezekkel az alapvető dolgokkal a lengyel koma nem lehetett tisztában, mert még a rendőrségi idézésre sem reagált. Véleménye szerint már több szórakozóhelyen meglegyintette a lányok popsiját, és soha nem volt ebből problémája. Nem vétett a thaiföldi törvények ellen, különben is hagyják békében, mert utazik nemsokára haza. 

Véleményem szerint ebben a pillanatban játszotta el véglegesen az utolsó esélyét annak, hogy félig-meddig ép bőrrel megússza a hülyeségét. Mert ettől a pillanattól kezdve mindenki elvesztette a türelmét, és a thaiföldi törvények keménységével véglegesen szembe kellett néznie. Az ostoba  reakciója, amely nem tartalmazott sem bocsánatkérést, sem a bűnösségének beismerését, arra késztetett mindenkit, hogy eljárást indítsanak ellene. A rendőrség 15 éven felüli személlyel szemben elkövetett váddal elfogatóparancsot adott ki, és rögtön lakat alá is tették a fiatalembert. Az ítélet ugyan még nem született meg, de az már kiszivárgott, hogy tíz évig terjedő börtönbüntetés és,- vagy 200.000 baht pénzbírság lesz várható.

Legyen vele mindenki tisztában, hogy Thaiföldön a szigorú, számunkra idegen, érthetetlen ítéletek napirenden vannak, még akkor is ha nem akarjuk tudomásul venni. De ha a fiatalember el is kerül egy börtönbüntetést, mégis nagyon sok kellemetlenségben lesz része. Az első, hogy amíg az ítélet nem születik meg, addig nem hagyhatja el az országot, szerencséje van ha addig nem a börtönben kell várakoznia. Szüksége lesz egy ügyvédre, aki több 100.000 baht-os fizetést vár el. Mivel thaiul nem tud egy kukkot sem, kénytelen lesz egy tolmácsot is megfizetnie. Ö sem fogja a száját tátogatni ingyenesen. A tárgyalás lehet, hogy egy év múlva lesz, addig nézegethet ott ahol van. Ha az ítélet megszületik és nem tud fizetni, akkor is az alternatíva csak a börtön lesz. Mindezt talán megúszhatta volna, egy időzített bocsánatkéréssel, a hülyesége belátásával. A legjobb dolga pedig akkor lett volna, ha senkinek a fenekét nem paskolta volna meg.

A rendőrség vezetője elmondta, -  „Thaiföld szívesen látja a turistákat a világ minden tájáról, de itt tartózkodásukkor a külföldieknek tiszteletben kell tartaniuk a thai szabályokat, előírásokat, szokásokat, kultúrát és törvényeket, amelyek mind a thaiföldiek, mind a külföldiek biztonságos együttélésének lehetővé tétele. A vádlott cselekménye szeméremsértő magatartásnak minősül, amely a törvény szerint bűncselekménynek minősül, és 10 évig terjedő szabadságvesztéssel sújtható.”

Szíves figyelmébe ajánlom mindenkinek ezeket a mondatokat.

Akik szeretnék elkerülni a szabadságuk alatt a hasonló bakikat, szeretnének többet tudni, hogy mire vigyázzanak, hogy elkerüljék a kellemetlen helyzeteket, azoknak szeretettel ajánlom a nemrégen megjelent E-könyvemet.

Bővebben a következő linken. Kattints a képre.

K.AMERY

Szexualitás Thaiföldön

“Öregem, ennek a lánynak csak megérinted a vállát és máris fordul rád. Tudják mi a kötelességük és mit hogyan kell csinálni.”

“Hallottam én is, Thaiföldön a lányok még lányok, nem úgy mint nálunk.”

“Nem csoda. Már az iskolában tanítják őket.” 

Ezt a beszélgetést nem én találtam ki, hanem ebben és hasonló formában többször is hallottam. És valóban, a nyugati férfiak köreiben nem ritkák ezek a gondolatok. De az illúzió, hogy a thaiföldi lányok és asszonyok csak úgy osztogatják az eper ízű csókokat és mindig online vannak a teljes programra, az olyan messze van a valóságtól, hogy a fény is elfárad mire átér a túlsó oldalra. Nyilván, a szexualitás mindig a fejben kezdődik és fejeződik be, és egy nyugati férfi, aki elolvad a bájos lány mandula szemétől és a (valóban) selymes női testtől, az a képzeletében egy exotikus, sosem érzett  erotikus paradicsomban érezheti magát. Főleg az első időkben bedumálhatja magának, hogy -”Na, ezek aztán még lányok!” 

De aki azt hiszi, hogy ez a fikcionált  sexualitás jobb vagy rosszabb mint az európai, az akkorát téved, hogy már egy turistalátványosság is lehetne. Ennek a merő ellentéte, és ezt is hallottam, hogy a thaiföldi lányok az ágyban a legrosszabbak a világon, megint nem más mint, hogy - Ma sem tudtunk meg semmit sem. Tény, a szexualitás Thaiföldön, egyáltalán Ázsiában, se nem jobb se nem rosszabb mint nálunk. De más. És ennek hétköznapi, történelmi, vallási és kulturális okai is vannak.

Egy férfi és egy nő szexualitás kapcsolata Thaiföldön eltér a mi etyepetyénktől, különösen a házasságban betöltött szerepe össze sem hasonlítható. A hagyományos thai családban a mai napig a szexualitás inkább egy kötelezettség, mint egy most elengedem a hajamat szeretkezés. Elsősorban a család és a társadalom erősítését, a gyermekáldást szolgálja. A gyermekvállalást már a fiatal 18-20 éves lányoktól is elvárják, mivel a pelenkarugdosókat a szociális segély egy formájának és a család gyarapodásának tekintik. Nálunk a szexualitás intimitás és személyes boldogság, magyarul mondva kifejezetten élvezzük, akár még öreg korunkban is. Egy thaiföldi feleségnek, aki már 2-3 gyerekkel megáldotta a családját, semmi kedve nem lesz a következő menetre. A thaiföldi szerelmi kapcsolatokra sok mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy romantikusak, vagy akár szenvedélyesek, sokkal inkább pragmatikusak. 

Egy turistának vagy egy ott élő farangnak nehéz lesz megértenie, hogy egy világban, ahol jobbra és balra, elől és hátul félmeztelen lányokat ugrálni lát, ott a szexualitás ma is egy nehéz téma a családban. A szülők és a gyerekek ritkán beszélnek róla, az iskolában szinte semmi felvilágosítás nincsen. A lányok úgy nőnek fel, hogy a szexualitás nem romantika, sokkal inkább egy kötelesség. A piroslámpás bárok világában nehéz lesz kapisgálni, hogy a mai thai kultúra sokkal puritánsabb mint a látszat, és a thaiföldi lányok többsége szégyenlős és tartózkodó a valóságban. 

Thaiföld nagy részén a szexualitást gyakran a hagyományos, a konzervatív és az erkölcsös értékek határozzák meg. A család az egyik legfontosabb társadalmi egysége az országnak, amelyben prűd elvárásokat képviselnek a lányuk erkölcsi tisztaságával szemben. Az emberek szoros kapcsolatban állnak egymással, a kollektív összetartozás és az egységtudat sokkal erősebb mint nálunk. A normák és értékek szigorú felügyelete és betartása természetes, és elsősorban a lányokra vonatkozik. (Valójában a fiúk azt csinálnak amit akarnak.) A szexualitásról nem beszélnek a nyilvánosság előtt, mert magánügy, nem tartozik senkire. A szeretet nyilvános mutogatása szinte ismeretlen, még a saját gyermekeivel szemben is.

Ennek az egyik és talán a legfontosabb oka  a "Kreng Chai" fogalma, ami semmi más mint a thaiföldi életfilozófia egyik legfontosabb oszlopa. Egy lefordíthatatlan és összetett fogalom, félelmet, a másik ember érzéseit és helyzetét mélyen tiszteletben tartó, konfliktust, kellemetlenséget kerülő magatartást jelent. De már ez a magyarázat sem korrekt. A thaiföldi szexualitással és párkapcsolattal is szorosan összefügg, mivel a társadalmi normák, a konfliktuskerülő magatartás IS befolyásolják, hogyan kezelik a thai emberek a szexualitás kérdéseit. A "Kreng Chai" miatt a thai emberek gyakran kerülik a szexualitásuk őszinte megbeszélését még a saját házastársukkal is, mivel igyekeznek elkerülni a kellemetlenséget vagy nem szeretnék a másikat kényelmetlen helyzetbe hozni. A problémák, a kívánságok nem őszinte megbeszélése ugyan segít megvédeni a partner arcát és el lehet kerülni vele a konfliktusokat, de egyben akadálya is egy egészséges nemi kapcsolatnak. Nem vicc, nem én találtam ki, de valóban előfordult, hogy egy thaiföldi feleség mélyen meg volt rökönyödve, mert a férje kérte tőle, hogy most  üljön bele felülről. Ez a kérés biztosan nem volt kreg jai. Gondolom, az asszonyka még jobban felháborodott volna, ha közlik vele, hogy hátulról is mehetne egy menet. Amíg különböző sexpraktikák a nyugati világban még a 12 éves gyerekeknek sem újdonságok, hiszen  a pornófilmeken nőnek fel,  addig a vidéki thai fiatalság azt sem tudja miről beszélnek.

De ez nem volt mindig igaz a thaiföldi társadalomra, a hagyományos hiedelmek, amelyek gyakran animista jellegűek voltak, sokkal kevésbé voltak szigorúak ami a szexualitást illeti. A testiség és a szexualitás az élet természetes részének számított, nem kapcsolták össze szégyennel vagy bűnnel. Habár  a théraváda buddhizmus bizonyos erkölcsi és aszketikus ideálokat hozott magával, ezek a szabályok a korai időkben kevésbé voltak szigorúak. A szexualitás emberi szükségletként volt elfogadva és mindenki annyit hancurozhatott amennyit csak akart. A többnejűség mindennapos volt, sőt, ha nem is hivatalosan de a mai napig eltűrt, és a nők is nagyobb szexuális szabadságnak örülhettek. Bizonyítéknak elég korabeli költeményeket, történeteket olvasni, vagy akár több templomban, a mai napig látható, pornográfikus ábrázolásokat, erotikus szövegeket megtekinteni. Egy országban, ahol az emberi test meztelen mutogatása (általában) meg van tiltva, ki gondolta volna. Thaiföldön hiába keresel Playboy újságokat, vagy pornókat. Az első “erotikus” film, a "The Last Song", bemutatása 1972 volt, az is elég szép nagy vihart kavart fel, pedig csak egy fiatal pár kapcsolatát mutatta be. A konzervatív körök erkölcstelennek bélyegezték, mert egy transszexuális lány szerelmét mesélte el. 

A 18. századtól kezdve a thaiok megpróbáltak - a théraváda buddhizmus hatására - szigorúbb erkölcsi normákat felvenni, beleértve a szexuális önmegtartózkodást is. Valószínűleg nem volt könnyű dolguk, ezért nem is nagyon eröltették. Mindenesetre az uralkodó vallás ráütötte a bélyegét a morálra, mert a túlzott vágy a szenvedés egyik oka lett, és a szexuális visszafogottságot piros ponttal jutalmazták. - „Csak az éri el a legmagasabb szintű elégedettség állapotát, aki már a legkisebb vágyat sem érez.” - adta ki az útirányt maga Buddha az erotika témájában.

A nyugati gyarmatosító nagyhatalmak is puritán felfogást hoztak magukkal, amelyek szép lassan az egész társadalomra kihatottak. Fokozatosan, a 20. század elejéig a nők szerepe egyre szorosabban összekapcsolódott a családdal, a házassággal és az erkölcsi tisztasággal. 

De ne legyünk ennyire jóhiszeműek, annak ellenére, hogy még mindig (általában) a konzervatívabb nézetek uralkodnak, vidéken is megfigyelhetőek a vizet prédikálok, de bort iszok sutyimutyi szexuális jelenségek. A nagyobb városokban pedig már nem is nagyon titkolóznak, hiszen a szemük előtt orrba-szájba töcskölnek példamutatóan a turisták. A thai fiatalság, akik a médián keresztül több információhoz és szélesebb látáskörhöz jutnak, egyre lazábban viszonyulnak a szexualitáshoz. Ma már nem mindenhol szégyenlősködnek, mint művészi alkotások is mutatják, még akkor sem ha, Thaiföldön a mai napig a szexualitásnak alapvetően más a jelentősége mint nálunk. Thaiföld az ellentétek országa, és ez tükröződik a szexuális életükben is. Az egyik oldalon nyilvánosan diszkréciót és erkölcsösséget keresnek, az állam szigorúan bünteti a nyilvános meztelenséget, a másik oldalon a felszín alatt virágzik az éjszakai élet és a szórakoztatóipar, beleértve a kőkemény pornóvilágot. A hagyomány és a modern életmód közötti ellentmondás kettősséget eredményezett, amelyről mindenki tud, csak nem beszél ezekről senkivel. Kurváskodás hivatalosan nincs, még akkor sem ha a szemüket kiveri. Mindenki tudja, hogy a lányok nem azért ácsorognak a tengerparton, mert csak levegőzni szeretnének. A prostituáltak nem csak a nyugati vénemberek zászlaját tartják egyenesben, amíg végre a viagra hatni kezd, hanem a legtöbb thaiföldi serdülő legény ártatlanságát is ők veszik el.

Akik szeretnének többet megtudni a farang-thai kapcsolatokról,  azoknak szeretettel ajánlom a frissen megjelent E-könyvemet.

Bővebben a következő linken. Kattints a képre.

K.AMERY

Unmorális álmok?

1. rész

Lehet, hogy most sokan megkérdezik, hogy ennek a posztnak mi köze van a thaiföldi életfilozófiához. Pedig aki szorgalmasan elolvassa és összeköti a példázatokat, az hamarosan rá fog érezni, hogy nagyon sok.

✦ ✦ ✦

Ha elmész a moziba és fizetsz a belépőre, előre tudod, hogy minden csak kamu, de mégis élvezed. Fizetsz egy irreális világért, hogy 2 órán keresztül szórakoztassanak. Ez a bűvészi mutatványokra pláne vonatkozik, mégis megtapsolod, hogy hülyére vesznek.

✦ ✦ ✦

Volt egy barátom, aki ha nem is volt függő, de elég sokszor lement a kocsmába, ott leült a játékautomatákhoz és egész este játszott. Dobálta bele a pénzt, de ha néha ki is hozta a főnyereményt, hajigálta megint vissza. Semmi esélye nem volt, hogy  nyerjen. Ez a barátom elég magányos srác volt, talán ezért volt a hobbija. Tulajdonképpen semmi másra nem költött, mint mások mozira vagy bűvészmutatványokra. Valaki a mozijegyre áldozza a pénzét, valaki pedig egy játékra. A végeredmény, szórakozva teljen el az ideje, érezze jól magát. Húzza le a redőnyt egy rövid időre.

✦ ✦ ✦

Kb. 35 évvel ezelőtt elkezdtem keresni ázsiai lányokat, akkoriban az újságok tele voltak hirdetésekkel. Találkoztam is néhánnyal. Egyszer kaptam egy levelet Thaiföldről, benne egy fénykép egy nagyon szép lányról, aki írt nekem, hogy szeretne engem megismerni. Tökéletes német nyelven. Persze rögtön tudtam, hogy kamu duma, de válaszoltam, mert kíváncsi voltam. Mentek is a levelek jobbra-balra. Már ott tartottunk, hogy a lány “baromi szerelmes” lett belém, és kérte küldjek neki egy kis anyagi támogatást a repülőre, mert velem akarja leélni az életét. Most jön a lényeg. Annak ellenére, hogy tudtam, hogy hülyítenek, felfedeztem magamban, hogy akármekkora mesterkedés is volt az egész, azért tetszett, hogy valaki szépeket ír nekem. Valóban, egy bizonyos mértékig hízelegtek ezek a levelek nekem.

✦ ✦ ✦

Láttam egy “ma meglepetés lesz” tv showban egy teljesen hasonló történetet. Egy, hát  éppen szépnek nem mondható legényt, aki - nem akarom részletezni - de gyógyíthatatlan beteg is volt,  életében csaja még sosem volt, leveleken keresztül szédítettek. Büszkén mesélte, hogy már 2 éve van egy barátnője és hamarosan eljön az idő, amikor végre a karjaiban  tarthatja. Küldött is a “lánynak” rendszeresen támogatást, pedig csak fényképen látta, soha nem is találkoztak. De nézzétek csak, milyen szép lány a párja. Ezt a szerencsétlen balfácánt meghívták a tv műsorba, aki most azt hitte, hogy meglepi lesz és végre ott lesz a kedvese. A csoda meg is történt, felvilágosították, hogy nagy átvágás az egész, és a “barátnője” egy afrikai szélhámos banda. Ez a hapsi teljesen összeomlott, alig tudták a földről összekaparni. Arra gondoltam, hogy miért kellett elvenni tőle ezt az illúziót, ha már semmi más nem volt, de az legalább évekig boldoggá tette. Most mi maradt meg neki?

Helmuth egyedül ücsörög a ködös, hideg időben a németországi kis lakásában és más dolga sincsen, mint az orrát piszkálni és a  pókhálokat figyelni a szobája sarkában. A kevés nyugdíjának a felét elviszi a lakbér, a maradék éppen elég arra, hogy megreggelizzen és megebédeljen. Amíg egy nap lát egy doku filmet a tv-ben, hogy Pattayán a vénemberek is találnak gyorsan egy feleséget. Helmuth összecsomagolt, csomót kötött a batyujára és meg sem állt a thaiföldi bűnök városáig. Két út között választhatott, vagy a hazájában marad és évekig elvegetál magányosan a szaros környezetben, vagy a tengerparti városba telepedik, ahol nem csak a napsütés, hanem a lányok is mindig mosolyognak. 

Arra gondoltam, hogy miért ítélik el sokan ezeket a nyugdíjasokat, akik, ha csak alapjaiban nézzük, mást sem csinálnak, mint az utolsó éveikre a magányból elmenekülnek és egy kis melegséget keresnek. És mi van a lányokkal? Valóban azt hiszik, hogy egy vénember örökre megoldja a problémájukat és kimenti őket a szegénységből? Nem hiszem. Vagy csak a pillanatnak élnek és élvezik a perceket? Reménykednek a jövőben?

Egy kapcsolat ami az adok-kapok illuzióra épül? Természetesen. Unmorális? Kérdőjel. Ki mondja meg, hogy egy vénembernek nincsen joga egy kis szeretetre, még akkor is ha ezért belépőjegyet kell fizetnie. Vagy, hogy akár egy kurvába szerelmesek legyenek. Semmi mást nem csinálnak, mint a pénzüket arra költik, ami boldoggá teszi őket.

Gyakran egy hamis álom is többet ér mint egy álom nélküli élet.

Ti hogyan gondolkodtok erről? Írjátok meg a kommentekben. 

Erről a posztról, a hamis illuziókról, egy nagyon érdekes beszélgetést folytattam, amit a következő héten a 2. részben olvashattok nálam. Érdemes lesz megint benézni a wedoldalamra.

Akik szeretnének többet megtudni a farang-thai kapcsolatokról,  azoknak szeretettel ajánlom a frissen megjelent E-könyvemet.

Bővebben a következő linken. Kattints a képre.

Útközben Thaiföldön

Ayutthayát, ma Unesco világöröksége, a 14. század elején I. Ramathibodi alapította és nevezte ki az országa fővárosának és hamarosan egy birodalom központja lett.  A királyságnak nem voltak merev határai, hanem a fővárostól kifelé haladva egyre halványabbá  váltak, egyszer nagyobb lett, egyszer összement. Mivel a legmesszebb lévő területekről a macska távol volt, ott táncolhattak az egerek, legalábbis amíg rendszeresen adót fizettek. A thaiok sohasem próbálták vallásukat vagy belső politikájukat a  provincia területekre véres eszközökkel rákényszeríteni, a tolerancia már akkor jellemző volt rájuk.  A központ a Chao Phraya ölében terült el és a történelmi források Siam-ként kezdték emlegetni. Kereskedelmet folytatott, többek között, Kínával, Vietnammal, de idővel az európai kereskedők, spanyolok, hollandok, franciák, portugálok sem maradtak el. Legnagyobb kiterjedését a 17. században érte el, idővel a város lakossága 1 millióra emelkedett. A 1767-ben egy burmai támadás porig rombolta és a menekülő thaiok a mai Bangkok területére menekültek. Ma már csak a régi ragyogás romjai találhatók itt és az Ayutthaya Történelmi Parkot alkotják. Egy régészeti helyszín palotákkal, buddhista templomokkal, kolostorokkal és szobrokkal.  

Szégyenszemre bevallom, én Ayutthaya-ban még sosem voltam. Ideje ezt csúfosságot bepótolni, ideje lesz arrafelé is szétnézni. Szorgalmasan böngészem az internetet, hogy hogyan, miképpen mehetek, mi vár rám, mire készüljek. Találok is több tucat blogot, semmi gond nincsen. Bangkokból lehet menni vonattal, busszal, taxival, hajóval, vagy akár egy csoportos idegenvezetővel. Az utóbbiak úgy 50-60 euró között mozognak, de vannak drágábbak is, ide-oda visznek.   Ha a saját szakállamra csinálom és megérkeztem vagy gyalog bejárhatom a régi fővárost, vagy egy tuk-tukot bérelek. Emlékszem, kb. 4 éve vonattal zötyögtem Udon-Thani-ba és az ablakból láttam már romokat. Minek ide kérem szépen egy idegenvezető vagy akár egy taxi, leszállok a buszról vagy a vonatról és mindent kényelmesen letalpalok. Úgy legyen. 

A vonatot választom. A szokásos fake hírekkel ellentétben Bangkok híres vasútállomása, Hua Lamphong, (még) nincsen bezárva. A pusmogásból annyi igaz, hogy 2021-ben valójában tervezték a sínek felgönygyölítését, egy új (Bang Sue Grand) állomás megnyitását és ezzel egy időben múzeummá való átalakítását. De a tervek Thaiföldön gyakran csak tervek maradnak, vagy időben alaposan eltolódnak.  Mivel az új pályaudvar csak félig-meddig  működik ezért egyenlőre Hua Lamphong is félig-meddig megmaradt, mindenesetre a távolsági mozdonyok innen (is) indulnak. Mivel a közelben vagyok éppen, rögtön meg is nézem, talán veszek jegyet is a másnapi utazási tervhez. A jegypénztárnál rengetegen állnak, megkérdezem az információt mikor megy Ayutthaya-ba vonat és másnap reggel is ilyen sokan várakoznak a sorban? Vonat megy minden órában legalább egy, és igen, a sor mindig ilyen hosszú lesz. 

Másnak reggel korán érkezünk, hiszen a jegyre majd sokat kell várni, lelkileg felkészülve egy órás várakozásra. A pénztárnál sehol senki, semmi sor,  a jegy ára a következő vonatra 15 baht.

(Itt szeretném közbeszúrni, hogy a vonatjegyeket online is megrendelheti mindenki, de csak a 2. osztálytól kezdve.)

Siessünk, mert a mozdony mindjárt megy. Alig 30 perces várakozás után benyikorog egy rozoga szerelvény és már csak 20 percet kell várni arra, hogy elkezdjen döcögni. Az idő gyorsan múlik, nyitott ablaknál lehet élvezni a tájat, aki megéhezik, megszomjazik azokról gondoskodnak a szerelvények között állandóan ordítozó és száguldozó árusok. Turistákat alig látok, a csihuhu inkább a maszkot példamutatóan viselő és vidékre utazó thaiföldiek tömegközlekedési eszköze.

Aki szeretne a sok étel-ital  után a vonaton magán enyhíteni, az jobb ha a vonaton nem teszi. Vagy riszkírozza, hogy egy wc-nek nevezett lyukból kiesik a sínekre. Mosdási lehetőség egy minden utazó számára elérhető vízcsap, kéztörlési lehetőség nincsen. A forróságot a ventilátorok nem enyhítik, igaz a legtöbbje nem is működik, még szerencse, hogy minden ablak nyitva van. Egy másfél órás vidám zötykölődés után végre megérkezünk az ősrégi városba, ahol zsinórban elkezdődnek a meglepetések.

Még le sem szálltunk a vonatról, de már mint a keselyűk a prédára, ránk özönlik egy tuk-tuk horda. "Gyorsan, gyorsan, tessék bepattanni a taxiba. Máris indulunk Ayutthayába. Csak 300 baht egy óra, idegenvezetés beleértve."

Én inkább ballagnék, de egyenlőre keresem az utat. Nem is kérdezek thaiföldit, nem akarom megint a hadonászást elviselni, vadászok egy turistára. Ők mindig mindent jobban tudnak, mint a hazaiak. És valóban, hamarosan felvilágosítanak, a romok 5-6 kilométerre vannak és szét vannak szórodva. Vagy tuk-tuk kell, vagy taxi, vagy bérelni egy mopedet, vagy kutyagolhatok a hőségben. A Bangkokból érkező buszok még véletlenül sem mennek arrafelé, vajon miért nem? Hát erről szó sem volt az internetben, senki sem említette meg. Lehet, hogy a blogosok nem is jártak még soha erre? Akárhogyan is, szégyenszemre, lehajtott fejjel felkönyörgöm magam egy tuk-tukra, de előtte lealkudom az egy órás utat 2oo baht-ra. Annyit még el tudok viselni. Garantálják nekem, hogy a négyórás és az utolsó vonatot még visszafelé elérem. Csak thaiul beszélnek, érdekes idegenvezetés lesz. Egy térképet pakolnak elém és a feleségemtől megtudom, hogy a 13 templomot lehet megtekinteni, de mindenhol 50 bahtot kell fizetni. A farangnak természetesen, a thaiföldieknek csak 10 baht. Ez (szinte) minden thaiföldi parkban így működik, ennyi-annyi a belépő a thaioknak és annak a 5-10-szerese a turistáknak. Hová, melyikbe szeretnék menni? Kiválasztok 5 helyet bemelegítésnek és kezd felgyulladni a lámpa a fejemben, hogy minderre 1 óra nem lesz elég az életben. Na mindegy most már, mindenki kényelmesen elhelyezkedik a tuk-tukban. Mi ketten hátul, én végig összegörnyedve utazom, mert két méter magas vagyok, egy duci lány és köpcös társa elöl a vezetőfülkében. Hogy mire vigyáznak ketten nem tudom, de igazából nem is érdekel.

Indulanci!

A romok valóban a vasútállomástól nagyon messze vannak, talpalhattunk volna egész nap. Az első templomot 20 perc múlva érjük el, mondják az "idegenvezetők", hogy menjünk be, ők meg itt a bejáratnál várnak ránk. Nyugodtan nézelődjünk, nekik van idejük. Hát azt mindjárt gondoltam.

Mindenért kárpótolnak ezek a történelmi épületek, ha valaki közöttük sétálgat tényleg egy másik világban, a történelemben érzi magát és minden mást elfelejt. Nagy mozi az biztos. Már az első templomban el lehetne órákat tölteni, olyan csodás itt minden. De mivel ketyeg a taxióra, robogunk tovább. Egyik hely szebb és érdekesebb mint a másik, varázslatos minden. Közben a feleségem egy fáról apró gyümölcsöket szedegett, már az egész sapkája tele van. Mondjuk nem ezért jöttünk ide, de ő élvezettel majszolja az apró bogyókat. Az 5. templomkomplexum után feladom, az agyam a sok információt   nem bírja már rendesen feldolgozni. Egyet azért még megnézünk, egy fekvő Buddha-szobrot, mert éppen útba esik. Ez tetszik nekem a legjobban, főleg mert ingyenes.

Egy piacon megállunk, meghívok mindenkit egy itókára és megyünk vissza a vasútállomásra. Közben eltelt 3 és fél óra, vigyorgok magamban, hogy akkor ez most összesen 600 vagy 800 baht lesz? 700 baht, mondja a duci nő, ebből rögtön kiderül, hogy ő a főnök és az “idegenvezető” a tuk-tukos csapatban. Legalábbis ennyit meg lehet angolul beszélni vele. Adok neki 800-at, annyira meglepődik, hogy szinte leesik az álla. Mélyen meghajol előttem, az orra csak azért nem söpri a földet, mert a pocakjától nem ér le, és ebben a pillanatban érzem, hogy mennyire ki vannak éhezve ezek a szegény emberek egy kis keresetre. Megkérdezem tőle, hogy mikor megy az "utolsó" vonat, szerencsémre éppen hamarosan. Gondolja, hogy sokan lesznek rajta? Dehogyis, ilyenkor mindig üres. Megvesszük visszafelé a jegyeket, most meg fejenként 20 baht lett. Kiderül, ez expresszvonat, száguldani fog mint a rakéta.

A szerelvények tömve vannak, állni nem lehet. Ne kérdezz meg soha egy thaiföldit, vagy számolj vele, hogy az infókat amit kapsz tőlük, azt mind elfelejtheted.

Összefoglalva, véleményem szerint egy nap nagyon kevés Ayutthaya megtekintésére. Napokat simán el lehetne itt tölteni és akkor sem láttál mindent. A központi templomkomplexusokon kívül, szétszórva a város több részén és peremén több rom is található,  némelyik ingyenes. Feltétlenül szeretném megemlíteni, hogy a belső és nevezetesebb templomokat egy vizes csatorna vesz körül, amelyen egy kétórás  és 200 baht-os csónakázás is lehetséges. Visszafelé a Chao Phrayán még egy hajókázás is lehetséges, egészen Bangkokig. Én azt sem tartom kizártnak, hogy idegenvezetővel egyszer ide egy csoportos kirándulásra visszatérek. Maga az újváros és a környéke is elég izgalmas lehet. 

Akik szeretnének többet megtudni erről a csodálatos országról,  azoknak szeretettel ajánlom a frissen megjelent E-könyvemet.

Bővebben a következő linken.

Kattints a képre.

K.AMERY

Örömmel jelentem be, hogy megjelent Magyarországon a - A thaiföldi életfilozófia - e-könyvem, az Erawan kiadó pártfogásában, Fejős Éva, neves újságíró és író önzetlen támogatásával! 🌴

300 oldalon keresztül mesélek arról, hogyan élnek és gondolkodnak a thaiok, és rengeteg praktikus tanáccsal látlak el, legyél utazó vagy expat. A könyv igazi kalauzként szolgál mindazoknak, akik szeretnék mélyebben megérteni ezt az egzotikus és lebilincselő kultúrát. 🌴

Fontos kiemelni, hogy a könyv tartalma nem különbözik az eddig megjelent PDF formátumú változattól, viszont, ha olvasásról van szó, az e-könyv sokkal praktikusabb. Amíg a PDF inkább egy merev adat, addig az e-könyv epub és mobi formátuma rugalmasabb, a betűtípus és nagyság beállítható az olvasó szeméhez, képernyőjéhez. Könnyebben, kényelmesebben olvasható, lapozható akár mobilon is. Ezek a formátumok kifejezetten digitális olvasásra készültek.

A PDF könyv 800 forintért, illetve 2 euróért, továbbra is nálam megrendelhető.🌴

Kattints a képre és rendeld meg.

Fizetni ezen a linken keresztül lehet.

A megrendelés és a fizetés talán két percet vesz igénybe és máris kinyitom a könyvet, amelyet letölthetsz, egy- vagy kétoldalasan olvashatsz, de akár ki is nyomtathatod.🌴🌴

Az E-könyv a következő linken rendelhető meg. 

Próbáld ki most, és hagyd, hogy Thaiföld színei, gondolatai és varázslatos képei magukkal ragadjanak! 🌏📚🌴

Kapcsolat:

K.AMERY

MI és én

A Mesterséges Intelligencia válaszának egyetlen betűjét sem változtattam meg, szó szerint idézem.

Megkérdeztem tőle.

“Tudsz mesélni Karcsi Amery-ről, aki blogokat ír Thaiföldről?”

Chat GPT

“Karcsi Amery egy magyar író és blogger, aki Thaifölddel kapcsolatos történeteiről és tapasztalatairól ír szórakoztatóan, de sokszor kritikus szemmel. Az írásai személyes élményekből és helyi kulturális megfigyelésekből állnak össze, miközben humorosan tárja fel a thai mindennapokat. Egyik blogjában például az elsősegélynyújtással kapcsolatos thai attitűdről mesél, amelyben kiemeli, hogy a helyi kultúrában az emberek gyakran tartanak attól, hogy segítségnyújtás közben hibát követnek el, ami jogi következményekkel járhat. Ezért inkább távolságtartó magatartást mutatnak (javasol) baleseti helyzetekben, amely erősen eltér az európai normáktól.

Egy másik történetében egy északkeleti régióban, Isaanban szerzett gasztronómiai és kulturális tapasztalatait osztotta meg. Gyakran hangsúlyozza az apró, kevésbé turistás helyek különlegességét, ahol a helyi ízek és a közvetlen légkör egyedülálló élményt nyújtanak. Az isaani emberek és szokások bemutatásánál a régió egyszerűségét és vendégszeretetét emeli ki, miközben humoros anekdotákon keresztül ábrázolja a különbségeket a nyugati és thaiföldi gondolkodás között.

Ha érdekelnek a Thaifölddel kapcsolatos kulturális történetek, mindenképpen érdemes olvasgatni Karcsi Amery írásait!”

Én

“Karcsi Amery írt egy könyvet -A thaiföldi életfilozófia -címen. Erről tudsz valamit mesélni?”

Chat GPT

“Karcsi Amery valóban írt egy könyvet a thaiföldi életfilozófiáról, amelyben személyes tapasztalatain keresztül mutatja be Thaiföld kultúráját, társadalmi dinamikáját és az ott élő emberek gondolkodásmódját. A könyv célja, hogy autentikus betekintést nyújtson azok számára, akik mélyebben szeretnék megérteni a „mosoly országát”. Nem hagyományos útikönyv, hanem inkább egy reflexiókkal, történetekkel és gyakorlati tanácsokkal átszőtt írás, amely segít eligazodni a thai életben.

A könyv főbb témái között szerepel a híres thai „kreng jai” (az érzékenység és tisztelet sajátos kultúrája), a vidék és a város közötti különbségek, illetve a thai emberek sajátos kapcsolatai és életmódbeli prioritásai. Emellett humoros és őszinte módon tárgyalja a nyugatiak (farangok) és a thaiföldiek közötti kulturális ütközéseket, különösen a házasságok és családi élet terén. Az e-könyv formátumban elérhető mű rendkívül olcsón kapható, mivel Amery szándéka elsősorban a kultúrák közötti megértés elősegítése, nem pedig a profitszerzés.

Ha érdekel a könyv, elérheted digitális formátumban, és további részletekhez is hozzájuthatsz, például a szerző blogján keresztül.”

Érdekes (és elgondolkodtató) mi mindent tudnak rólunk az internetben.

Akárhogyan is van, egyet még nem tud a Mindenható sem, hogy…

Fejős Éva, a magyar irodalom kiemelkedő írónőjének  (eddig több mint 1 millió könyvet adott el) önzetlen segítségével, és az Erawan kiadójának terjesztésében megjelent az első valódi E-könyvem, amelyet szívesen ajánlok mindenki figyelmébe.

Hamarosan részletesebben be fogok számolni erről az örvendetes újdonságról. Addig is a következő linken jelzem a megrendelhető lehetőséget.

https://erawan.hu/legujabbak/a-thaifoldi-eletfilozofia-e-konyv