K.AMERY

A portugál negyed Bangkokban

Én nem győzöm hangoztatni, hogy ha valaki Thaiföldön tartózkodik akkor nem mindegy, hogy mint turista kirándulgatsz, vagy közöttük élsz, vagy velük közösen együtt élsz. Most hogy több hónapon keresztül erre csavargunk, kapunk mind a három lehetőségből hideget és meleget is. Ha a rokonoknál, barátoknál alszunk és velük mindent megosztunk akkor - ha csak pillanatokra is - velük egy takaró alatt alszunk. Ez az egyik oldalon hasonló mint Magyarországon, a családdal együtt lenni, közösen enni, inni, kirándulni egy finom dolog, de túl hosszú ideig nem biztos, hogy jó ötlet. A rokonság, a szomszédok egy idő után az ember idegeire mehetnek. De az biztos, most nagyon közel vagyunk a thaiföldi realitáshoz és a saját bőrünkön tapasztaljuk hogyan élnek.

Ha utazunk akkor természetesen, minden előnyével és hátrányával, mi is turisták vagyunk. Az ember automatikusan másképpen nézi a világot. Állandóan résen lenni hogy ne csapjanak be, ügyelni arra hogy ne kelljen mindenre többet fizetni mint kéne, egy teljesen idegen világot megismerni és alkalmazkodni, izgalmas de néha fárasztó lehet. Egy átutazó aki a turista hotspotban rontja a színvonalat nem fog szinte semmit megismerni és tapasztalni a thaiföldi valóságból. A másik oldalon jogosan felmerül a kérdés, hogy miért is kéne egy turistának mindent megértenie, egy szabadságon az a dolga, hogy eldobja magát és gurítsa be a söröket. Mindenki élvezze a megérdemelt pihenő napokat ott és azt amit szeretne. Néhány alapszabályt nem árt betartani, de a tengerparti hotelekben a thaiok már régen hozzászoktak, hogy az idekirándulók nagy része a kultúrájukból semmit sem értenek. Ha nem lépsz át egy bizonyos vörös határvonalat akkor egy remek offline szabadságnak semmi akadálya nincsen.

Ha mi Bangkokban lakunk akkor belépünk a harmadik kategóriába és a thaiok között vagyunk. Nekem személyesen ez a legkellemesebb állapot. Ilyenkor az életünk szinte semmiben sem különbözik attól ahogyan a thaiok élnek.  Eszünk, iszunk, tv-t, filmeket nézünk, belemerülünk az online világba, mosunk, vasalunk, a ház úszómedencéjénél lustálkodunk. Rendszeresen barátokkal, családtagokkal találkozunk, néha étterembe, szórakozni járunk. A condóban, ahol a lakásunk van, szinte csak kifejezetten jómódú családok gyermekei élnek. Senki sem foglalkozik egymással, a liftben még csak nem is köszönnek. Ha az előcsarnokból előttünk lépnek ki az utcára akkor sosem tartják nyitva az ajtót hanem becsapják az orrunk előtt. Senki sem törődik senkivel. Többször is megírtam hogy a thaiok nagyon egoisták és sokan nem akarták nekem elhinni. Pedig a legtöbben valójában csak magukra gondolnak. A másik oldalon, ha megszólítod őket és kapcsolatba kerülsz velük akkor rögtön mosolyognak és roppant kedvesek.

Megemlítésre méltóak még a házi biztonsági emberek akik ha meglátnak mindig katonásan szalutálnak és egy fülig érő mosollyal szép jó napot kívánnak. Jelenlétük megnyugtat mindenkit, nem kell attól félni, hogy a házba idegenek betévedjenek és betörjenek. Mondjuk szerintem egy komolyabb probléma esetén ők lennének az elsők akik jobbra-balra szaladnának. De most hagyjuk ezt.

Nem messze tőlünk van egy piac ahová rendszeresen lemegyünk. Én szeretem ezt a piacot mert nem túl nagy, átlátható és remek kaják vannak. A városi thaiok többsége nem főzőcskézik odahaza, sok lakásban még konyha sincsen. Mindenki munka előtt, munka közben és főleg este felkeresi a legközelebbi lehetőséget, ahol kész és meleg ételeket vehet. Vagy telefonon a Grab-on keresztül rendel. Vasárnap reggel sorban gördülnek be az udvarba az élelmiszert házhoz szállító motorkerékpárok.

Mi inkább nem rendelünk, minden délután lemegyünk a piacra és körbenézünk, hogy ma este mit is dobunk be. Mert választék az van bőségesen, itt nem maradhat senki sem éhesen. A legtöbb kaja este 6 óra környékén készül el frissen, mert a környéki irodaházak bezárnak és az alkalmazottak, munkások éhesen hazatérnek. A piacon sok helyen le is lehet ülni, de ilyenkor szinte minden szék és asztal foglalt lesz. De azért szorítanak neked helyet és máris kellemes kapcsolatokat teremthetsz. Az első amit szinte mindig csinálok, hogy megiszok egy gyümölcslevet. Ezek a thai smoothie-k vagy turmix italok minden pénzt megérnek, minden nap legurítók minimum egyet. Leülünk az egyik üres helyre és figyeljük a piac tarka nyüzsgését. Nekem ez olyan mint egy nagy mozi, a látvánnyal sosem tudok betelni. Egyre többen jönnek, meglepően sok csinos és szép lány is van köztük. Miközben szürcsölöm a gyümölcslevet suttyomban utánuk kuksolok. A feleségem meg engem kuksol, hogy én mit és kit kuksolok. Szóval jól megvagyunk. Gyakran lehuppan közénk egy német fiatalember, egy currys kolbászos imbisz tulajdonosa, az egyetlen farang árus a piacon. Ezzel a sráccal pillanatok alatt összebarátkoztunk, teljesen nyílt, lendületes, jópofa üzletember. 6 éve rontja a levegőt a fővárosban. Látszik rajta, hogy imádja a thaiföldi életet és az embereket. Kitűnően beszél thaiul, egyedül él, de van tartósan egy barátnője. Mint elmeséli semmi kedve nincsen házasodni. Hát ahogy itt a szép lányok ezreit látom, nem is csodálom, hogy a választék a nehezére esik.

Miután kicsodáskodtuk és kibeszélgettük magunkat megindul a vadászat hogy mit vegyünk vacsorára. Nagy a választék, nem könnyű a választás. Van itt (is) szem szájnak ingere, hogyan is lehetne Thaiföldön másképpen. Jobbra és balra kisebb imbiszek, éttermek sorakoznak, középen négy sávban zöldség-gyümölcs-pecsenye-árusok. Mindenhol currys ételek rotyognak de én ezekből még 20 év alatt szinte sosem ettem. De nem is volt soha hasmenésem, gyomorbántalmam. Én nem szeretném elvenni az étvágyát senkinek, de nekem mindig gyanúsak ezek a gyakran napokig a hőségben álló hússal, zöldséggel és szósszal teli kondérok. Ami nekünk higiéniást jelent azt Thaiföldön kicsit lazábban kezelik és azt sem tudom elhinni, hogy a rengeteg maradékot minden éjjel kiöntik. Akárhogyan is van, rendszeresen hallom hogy itt és ott turisták egy jó kiadós étel után napokra kiterültek. Az álláspontom a feleségemet abszolút nem érdekli, jobbra-balra pattan és már annyi batyú van a kezében hogy egy laktanya jóllakna belőle. Van a zacskókban csiga, kagyló, tengeri herkentyű, isaan rizs, leves, zöldség, gyümölcs, minden. Ez főleg azért gyanús nekem, mert képes ezt a mérhetetlen ételtömeget ez a tökmag asszonyka még az este folyamán maradék nélkül bebombázni. Szerintem ideje ellenőrizni, hogy  az utóbbi hetekben hány kilót szedett össze. 

Az én választásom sokkal szerényebb, csak frissen sült húsokat, az orrom előtt kisütött halakat, ételeket keresek. Az egyik kedvencem a grillezett isaani kolbász, van belőle erős és még erősebb. Ezt a sültet beválasztották Thaiföld legízletesebb ételei közé. És természetesen gyümölcsöket teszek-veszek. A téli hónapok végén kezdődik a mangó szezon és aki még nem tudja, hogy milyen is egy igazi mangó, az ilyenkor jöjjön. Biztosíthatom, hogy soha többet nem vásárol Európában mert most rájön, hogy valójában milyen zamatosak. De ez a bölcs mondás vonatkozik az ananászra, a banánra meg a mindengyümölcs fajtára.

Én szeretek Bangkokban lenni, nekem azzal sem lenne semmi bajom ha csak itt kéne lennem. Bangkokot nem lehet megunni, minden pillanatban meglep valami újjal, szokatlannal. A 10 millió lakosságának, (plusz mínusz 5 millió, igazából senki sem tudja még megközelítőleg sem megmondani mennyi) nagy része thai, ettől függetlenül egy multikulti közösség multikulti kulturákkal. Kevesen gondolnak rá, de a fővárosban nem csak egy kínai negyed van, hanem arab, indiai, burmai, európai körzet is. Valamennyi sajátságos kultúrával, egyéniséggel, étellel, piacokkal, élettel, légkörrel, lüktetéssel.

A portugál negyedet szinte biztos hogy mindenki már látta, sőt lehet hogy már járt is benne, mégsem ismeri senki, vagy nem is tudnak róla. Pedig Bangkok egyik legrégibb része, a Wat Arun (a hajnal temploma) és a Wat Prayun (teknősbéka templom) között terül el. Az első európai telepesek a portugálok voltak akik a 18. századtól kezdve nem csak kereskedtek, hanem a thai királyoknak a burmaiak ellen katonailag is erősen a hóna alá nyúltak. Cserébe Thonburi, az egykori főváros, területén, a folyó partján egy szép földet kaptak ajándékba. Itt született meg a portugál negyed. Központja a Santa Cruz templom, amelyet mindenki már messziről megcsodálhat ha a folyón hajóval mellette elmegy. A negyed nem nagy, 1-2 óra alatt körbe lehet sétálni, mégis meglepően sok érdekességet rejteget.

A Wat Prayun már messziről feltűnik a hófehér épületeivel, az egyik legszebb templom komplexus Bangkokban. A turisták közel sem keresik fel olyan sokan mint pl. a közeli Wat Arunt, pedig a chedi magassága egyedülálló és ráadásul egészen a tetejéig bejárható. Még belül is meg lehet szemlélni. 2014 áprilisában még a "Excellence Award" kitüntetést is elnyerte, ami nem más mint az UNESCO legmagasabb kulturális díja. A “teknősbéka templom” név még abból az időkből származik amikor a terület közepén lévő tóban rengeteg teknősbéka úszkált. Ma ugyan ebből nem sokat látni, a teknőcöket elköltöztették, csak néhányan maradhattak. Azok is egy piciny barlangban bujkálnak. 

Alig néhány perc bandukolás után közelről megcsodálhatjuk a Santa Cruz keresztény templomot. Bizony, még egy buddhista országban is élnek thaiföldiek akik felvették a keresztény hitet, a feleségem sógornője is katolikus lett. Érdekessége a családnak, hogy a sógorom buddhista és a kisfiukat egyszerre buddhista és keresztény szellemben nevelik. Senkinek nincsen semmi problémája ezzel. A Santa Cruz egy a 18. századból származó reneszánsz, neoklasszikus elemekkel díszített templom. Amikor előtte állok csodálkozva tapasztalom, hogy milyen jóleső érzés egy buddhista ország közepén a mi kultúránk jelenlétét ilyen közelről érezni. Pedig én nem is vagyok vallásos. A templomhoz tartozik egy római katolikus, missziós kolostor is, amely egyben a felsőbb réteg gyermekeinek iskolája is. Megtekintése nem lehetséges, legalábbis minket nem engedtek be. 

A Kian Un Keng egy ősi kínai templomház, mindössze néhány percre a Santa Cruz templomtól. Ez a szentély az egyik legrégebbi a maga nemében Thaiföldön, nevét szabadon mint "templom, amely békét teremt" fordíthatom le. Bent látható a kínai Guanyin, az együttérzés és az irgalom istennőjének fából készült, de arannyal borított ülő szobra. Körben rengeteg káprázatos fafaragványok, festmények a falon és keretben és gyönyörű kínai porcelánok vannak. A szentély programjainak a csúcspontja az évente visszatérő Vegetáriánus Fesztivál amelynek a legfőbb célja, hogy megváltoztassa a szerencsétlenségét az embereknek, legalábbis azoknak akik megérdemlik. Hasonlóan a Loi Krathong-hoz, ilyenkor színes virágos és fényes hajócskákat eresztenek a vízbe.

A Wat Kanlayanamit a turisták számára is meglehetősen ismeretlen pedig a belsejében található Bangkok egyik legnagyobb ülő, 16 méter magas és aranyozott Buddhája.

A portugál negyedben található egy muzulmán imahely is. A Bang Luang különlegessége, hogy ez az egyetlen thai stílusban épült mecset a világon. Nemcsak vallási helyszín, hanem ősi maradványok és ereklyék őrzőhelye. Itt található a thaiföldi muszlimok vezetőinek temetője is. A mecset belsejében található a Mimbun nevű szószék, nagyméretű arab kalligráfiás képekkel. Az egyik a mekkai mecset tervét ábrázolja.

Aki szereti a múzeumokat és kíváncsi a thai-portugál kapcsolatok történelmére, az ugorjon be egy rövid időre a Baan Kudichin múzeumba. Egy régi portugál faházban található, a portugál negyed közepén. Az emeleten található kiállítás meglepően színes és érdekes és ráadásul ingyenes. A kávézójában kicsit kiszusszanhatod magadat és egy több száz éves receptből készült süteményt is megkóstolhatsz.

Tulajdonképpen ez a keksz, a Kanom Farang Kudeejeen, a portugál negyed legnagyobb nevezetessége. Ez a sütemény vagy desszert, nem is tudom minek nevezzem, a portugál és a kínai kekszek keveréke és az itt élők büszkesége. Liszt, kacsatojás, mazsola, sütőtök, cukor kézzel összekutyulva és faszenes kályhában kisütve. A tetejét cukorral szórják be. Naponta csak 300 darab és csak itt készül, ezért sietni kell mielőtt elkapkodják. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ma már azért több bangkoki piacon is árusítják de ezek eredete elég kétséges. Állítólag csak  három család gyúrja, a receptre megesküdnek, hogy változatlan 500 éves. Hát mit mondjak, érezni is lehet rajta, elég száraz, az ízét elég nehéz megszokni. Nem egy nagy eresztés, hogy őszinte legyek. 

Szerencsére található a közelben egy portugál étterem is, a Sakulthong's House, amelynek elég jó híre van. Aki itt eredeti portugál ételekben reménykedik az nagyot fog csalódni. Annyit mindenesetre  elértek, hogy az itt felszolgált thaiföldi ételeken érezhető a portugál konyha hatása. A menü három thai stílusú előételből, majd öt portugál akcentusú főételből és egy desszertből áll. Természetesen a fent elmesélt kekszecske sem maradhat el. Aki nincs megelégedve a konyhával az egy főzőiskola keretében meglengetheti a fakanalat és megmutathatja hogyan kell egy jó pörköltet főzni.

Összességében elmondhatom, hogy a portugál negyed Bangkokban egy nagyon kellemes hely. Aki szeretne, ha csak órákra is, a betonrengetegből, a lármás forgalomtól megszabadulni, az látogasson el ide. Nyugodt, békés légkör, kulturális sokszínűség, multikulti, (még egy német óvoda is van) csendes, nyugis környezet vár reád. A szűk és idillikus sikátorokban és a csinos kis kávézókban egy pillanat alatt elfelejted, hogy rögtön a Chao Phraya partján, Ázsia egyik legforgalmasabb és legricsajosabb városának a szívében vagy.

További posztok - "A thaiföldi életfilozófia" - itt találhatók https://www.facebook.com/KarcsiAmery

Magamról: Posztjaim, ismereteim célja a valós thaiföldi mentalitás bemutatása, amelynek ismerete nagyon megkönnyítheti az ottani életünket, de akar rövid szabadságunkat is. A Thaiföldről létező tévedések és tévhitek, és az ebből adódó problémák, engem néha tényleg alaposan meghökkentenek. Az én posztjaim nem fognak (mindig) turistás látványosságokról, hotelekről, strandokról, bárokról mesélni, ilyen oldalak vannak elegen. Posztjaim elsősorban a thaiföldi életről fognak szólni, ismertetni, mesélni.