K.AMERY

Qi Gong és Tai Chi

Becslések szerint a thaiföldi lakosság 15%-a kínai. De ha mélyebbre ásunk akkor a thaiok 30- 40%-ának, legalábbis részben, kínai ősei vannak. Történelmileg, gazdaságilag és kulturálisan tegnap is, ma is és holnap is a két ország szoros kapcsolatot tartott és tart fenn, és a jövőben is mindig így lesz. Az Ayutthaya királyság megalapítójának, U Thong-nak a származásáról szóló legendák arról mesélnek, hogy az apja egy kínai kereskedő volt. A birodalma nagyobb városaiban már jelentős népességű kínai negyedek alakultak, ahol mint aktív kereskedők tettek-vettek. Az ebből az időből származó “Három pecsét törvénye” halálbüntetés terhe mellett megtiltotta a thaiföldieknek, hogy külföldiekkel házasságot kössenek, vagy akár csak egy kicsit egymással hancúrozzanak. A kínaiakkal való házasság azonban - meglepetés - engedélyezve volt. A Nagy Taksin, aki a 18. században Ayutthaya összeomlása után a mai Thonburi területen új fővárost és ezzel egyidőben új birodalmat épített fel, egy kínai bevándorló fia volt. Kínai felesége szülte meg I. Rama, a máig hatalmon lévő Chakri-dinasztia első királyát. Ő költöztette a fővárost oda ahol ma is van, az egykori kínai kereskedők települése helyére, a mai Bangkokba. A híres Mongkut (IV. Rama) ereiben is kínai vér csörgedezett. És a példákat lehetne folytatni.

A legtöbb kínai származású thaiföldi őse a 18. század közepén bevándorló foglalkozás és asszony nélküli legény volt. Sutyiban abban reménykedtek, hogy a megígért munka mellett a szépséges thai lányok is megosztják velük a kedvességüket és egyben a házassági matracukat is. Sokan nem is csalódtak, helyben családot alapítottak és eszük ágában sem volt Kínába visszatérni. Hülyék is lettek volna. Ezt csak azoknak említem meg, akik tévesen azt hiszik, hogy csak a farangok szeretik a thaiföldi vendégszeretetet valamilyen formában élvezni. De a 20-21 századi lányok után tüzelő népvándorlást nem (csak) a nyugati civilizáció találta ki, a kínaiak (IS) megelőztek minket. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a kínai-thai kapcsolatokból származó utódok annyira jól érezték és érzik magukat az új otthonukban, hogy az asszimiláció gyakran a második generációban be is fejeződött. Ha megkérdezed tőlük akkor inkább thainak mint kínainak vallják magukat.

Akárhogyan is történt, jelenlétük máig nagy hatással van az ország gazdasági, politikai és kulturális életére. Szinte minden jelentős vállalkozó, a legtöbb miniszterelnök, milliomos, akadémikus vagy kínai etnikai származású, vagy kínai ősökkel dicsekedhet. Ez különben nem véletlen. Egy thai a merev hierarchikus életfilozófiában szinte teljesen elveszti az iniciatíváját és képtelen a kezdeményezésekre. A kínai erre a merev mentalitásra fittyet hány és szorgalmasan, gyakran agresszívan kereskedik, új ötleteket, piacokat keres és hódít meg. Szerintem a thaiföldi gazdasági életet a kínai származású thaiok tartják egyenesben.

A kínaiak jelenlétét mindenki lépten-nyomon láthatja. Itt nem csak a bangkoki kínai negyedre gondolok, vagy a közösen megünnepelt kínai új évre, vagy a vegetáriánus fesztiválokra. A mindennapi életben is találkozhatunk velük állandóan.

A Lumpini park Bangkok legnagyobb és talán legszebb parkja. Habár a főváros szívében, a legforgalmasabb üzleti negyedben terül el, ide turisták ritkán tévednek. Tulajdonképpen nem is csodálom, mert Bangkok annyira tele van szépséggel és érdekességgel, hogy egy pihenést és csöndet nyújtó ligetre egy 2-3 napos látogatónak nincsen ideje. Én többször voltam benne és elmondhatom, hogy szerettem mindig itt császkálni. Ezt még akkor is le merem írni ha legutoljára, tavaly februárban, egy kicsit csalódnom kellett. Barátokkal voltunk akiknek büszkén meg szerettem volna mutatni, hogy milyen izgalmas is az élet errefelé. De valószínűleg eltévesztettük a helyes időpontot, mert a park annyira kihalt és unalmas volt, hogy majdnem elaludtunk. A korábbi években a Lumpini park nagyon népszerű volt, reggel és kora este tele volt sportolókkal, a fűben thaiok piknikeztek vagy csak heverésztek, a tóban vizibiciklizni is lehetett. A majdnem 3 kilométeres futópálya megtelt kocogókkal és az ingyenes fitnisz felszereléseken fiatal legények tornásztak vagy súlyzókat emelgettek. A “téli” hónapokban” ingyenes koncerteket adtak, többek között a Bangkoki Szimfonikus Zenekar vezetésével. A kisgyermekes családok a központi részén egy pompás játszótéren virgonckodtak. Még lovas rendőrök is voltak korábban, akik árgus szemekkel figyelték a dohányzókat vagy akik kajás batyukkal jöttek a ligetbe. Mert mind a kettő dolog tiltva van. Tulajdonképpen.

Egy szó mint száz, anno ilyennek ismertem meg a Lumpini parkot és tavaly semmi érdekfeszítő dolgot nem találtunk. Dögunalom volt amerre csak néztünk. Szerencsére az itt élő 2-3 méteres varánuszok kicsit lendítettek a hangulatunkon. A park valóban róluk a legnevezetesebb, tucatnyi hüllő kóvályog szabadon a ligetben és ijesztgeti a tapasztalatlan erre tévedő utazókat. Hogy a különben kihalt park a korona-járvány eredménye volt, vagy csak rossz napot és időpontot választottunk? Több mint valószínű, korábban vagy későbben kellett volna mennünk. Amit különösen sajnáltam, hogy nem voltak (még vagy már) a parkban thaiok vagy kínaiak akik a mozgási művészetükkel ámulatba ejtik a kíváncsiskodókat. Mert én mindig nagyon szívesen néztem őket. Tulajdonképpen először nem is értettem, hogy a fiatal és idősebb thaiföldiek mit is edzenek. Szép lassan, szinte felségesen formáltak lépéseket, mintha egy lelassított filmben lebegtek volna. Ma már tudom, hogy vagy Qi Gong (csikung) vagy Tai Chi (táj csi) gyakoroltak. Néhány hete elkezdtem én is tanulni párhuzamosan egymással mind a kettőt, és rájöttem, hogy már sokkal korábban el kellett volna kezdenem őket.

A Qi Gong tulajdonképpen egy gyűjtőfogalom, amely számos különböző edzési módszert foglal magába, a szellemi és a fizikai képességek fejlesztésére szolgál. A gyakorlatok célja a Qi lendületbe dobása, a testet kikapcsolt és zavartalan állapotba, egyensúlyba hozni. A Qi, a kínaiak szerint, az egész univerzumot behálózó energia és nagy hatással van az egész szervezetünkre, életenergiánkra, életerőnkre. A Qi Gong fő sajátossága a lassú, szinte úszó mozgást összehangolni a testre való összpontosítással, a légzéssel, a koncentrációval. Lazuljon el a testünk és kerüljön feloldott állapotba. Ezt sokan megoldják egy üveg sörrel.

A Tai Chi nem más mint egy meditatív harc- és rendkívül gyengéd mozgásművészet, amely egyesíti az elmélyedést, a fizikai edzést és az önvédelmet. Hasonlóan mint a Qi Gong harmóniába hozza a testet és a lelket. Tulajdonképpen a két testkultúra nem is sokban különbözik egymástól, legalábbis alapfokon rengeteg hasonló elemet találhatunk bennük. Egyáltalán, idővel annyi stílus született, hogy senki sem tudja fejben tartani valamennyit. Elég ha a bütyökujjadat balra és utána jobbra fordítod, máris más a neve, ha meg az ujjadat az orrodba dugod akkor meg pláne. Ami a Tai Chi és a Chi Gong egészségügyi hatásait illeti ma már nincsenek lényeges különbségek. Korábban a hagyományos kínai orvoslás részeként a Qi Gong célja az egészség megőrzése és az élet meghosszabbítása volt. A Tai Chi inkább a támadási és védekezési technikák edzésére szolgált, eredetileg tiszta harcművészetként fejlesztették ki. Ma már ezek a különbségek évtizedekről évtizedekre nagyrészben eltűntek vagy nagymértékben halványabbak lettek. Mindenki számára alkalmasak, beleértve a kezdőket is, kortól és edzettségi szinttől függetlenül. Szóval pontosan nekem találták ki. Mondjuk azt azért erősen kétlem, hogy ezeket a mozgási kifejezéseket autodidaktikusan meg fogom tökéletesen tanulni, de most hagyjuk ezt. Gyakorlat teszi a mestert.

A Qi Gong és a Tai Chi művészete nem Thaiföldön született meg, hanem mint olyan sok más dolog Kínából gyűrűzött be. Pedig a “táj csi” szó talán valakit félrevezet és gondolhatja, hogy az eredete thaiföldi. De akárhonnan ered nem zavarja a thaiokat abban, hogy minden teketória nélkül átvegyék és szorgalmasan alkalmazzák. Népszerűsége évről évre növekszik, ami abban is mutatkozik, hogy Tai Chi iskolák mint a gomba az eső után szaporodnak. De vigyázzatok, nem mind gomba, ami hamar nő.

A mellékelt 5 perces videót azoknak ajánlom akik szeretnének egy gyönyörű lány, egy magasztos mozgás, egy festői zene szimbiózissal megismerkedni. Vagyis mindenkinek. Hát kérem szépen, ezt nevezik Tai Chi-nak. Ha látnátok én milyen fenségesen táncolok!