K.AMERY

A THAI-FARANG HÁZASSÁGOK

 A NYUGATI VILÁGBAN

Helmuth benyomott egy német nyelvű “Thai-Farang” csoportba egy segélyhívást.

“Kedves csoporttagok! 3 hónapja boldog házas ember vagyok, a feleségem thaiföldi. Néhány év múlva szeretnénk tartósan Thaiföldön élni, de addig az életünk középpontja Stuttgártban lesz. A feleségem a napokban megkapta a vízumot és a jövő héten végre megérkezik hozzám. Mivel én egész nap dolgozom, ezúton keresek a feleségemnek Németországban, lehetőleg Stuttgártban vagy a környékén thaiföldi barátokat. Nagyon félek, hogy a feleségem egyedül állandóan unatkozni fog. Ismertek valakit akik hasonló problémákkal küzdenek?”

Ebből az egyszerű és átlátható SOS-ből egy napokig tartó parázs vita kerekedett. Majdnem 400 kommentár, tanácsadások, intelmek, gúnyos, sértő megjegyzések, vicces beköpések, ki mit szeret. A végén már egymás anyját szidták. Azért a németek (is) néha kicsit hülyék tudnak lenni. Sőt, néha nagyon hülyék. De a tendencia az volt, hogy addig örüljön amíg a feleségének nincsen thaiföldi barátnője Németországban. Hogy őszinte legyek, nekem is ez a véleményem.

A thai-farang kapcsolatokról, házasságokról az internet tömve van posztokkal, filmekkel, én magam is megosztottam néhányat. Érdekes módon ezek a beszámolók szinte kivétel nélkül a Thaiföldön állandóan tartózkodó házasságokról mesélnek. A nyugati világban élő párkapcsolatokról alig találni konkrét tapasztalatokat, ha van is, csak nagy általánosságban és kontextként megemlítve. Pedig a thaiföldi és a nyugati világban a thai-farang házaséletek alapvetően különböznek egymástól.

A Központi Statisztikai Hivatal közlése szerint Magyarországon ebben a pillanatban 1633 thaiföldi él, ebből kereken 1000 nő aki dolgozik és 189 munkavállaló férfi. Alig százan tanulmányokat folytatnak. A férjes asszonyok száma 68, a házas férfiak 44-en vannak, a megmaradt néhány tucat thaiföldi tevékenysége ismeretlen. A számok évről évre, ha nem is jelentősen de emelkedtek, sokan a nyugati országok irányába hamarosan elhagyták Magyarországot. Németországban a thaiföldiek száma eléri a 115 000-t, nagyrészt  lány vagy asszony aki valahol megcsípett magának egy farang férjet. Összecsomagoltak és nagy reményekkel megindultak a nagyvilágnak. Hogy ezek a házasságok valójában hogyan is működnek az természetesen mindig személyekre szabott, de a kezdetek nagyon hasonlítanak. Az újdonsült thaiföldi asszonyka legkésőbb néhány hét múlva, amikor a férjecske dolgozni megy és a rózsaszín szemüveg a földre esett, egész nap egyedül ücsörög otthon és társaság hiányában elkezdi magát hülyére unni. Egyedüli szórakozása, hogy bekapcsolja a televíziót, amiből ugyan egy kukkot sem ért, de olyan szép képek vannak benne. Erről a férjecske is egy nap tudomást fog venni és megértően bólint a neje kívánságára, hogy sürgősen barátokra van szüksége. A legtöbben ilyenkor thaiföldi templomokat, éttermeket, rendezvényeket keresnek fel, és valóban, thaiföldi ismeretségeket Németországban kötni nem lehetetlen. Mindenki boldog, mindenki meg van nyugodva, senki sem fog unatkozni többet, és a fellélegzett férjecske gond nélkül dolgozni mehet.

Pedig ezek a barátságok szögek lehetnek a házaséletének  koporsójában.

Természetesen minden ember, minden kapcsolat individuális. És mégis, le merem írni, hogy mi magyarok szeretjük a pörköltet még akkor is ha Gergely bácsi utálja. Hasonlóképpen minden országot körbe lehet írni, bizonyos összefüggéseket, életfilozófiát, ha  általánosságban is, de mégis jellemzően megfogalmazni. Legyen vele mindenki tisztában, aki a thaiföldi szerelmét a nyugati világba szeretné importálni, hogy hasonló gondokkal fog küzdeni mint a szomszédos országban élő hasonló cipőben járó sorstársa. Egy a családjához ragaszkodó és mindent feláldozó, mindent közösen megosztó thaiföldi asszonyt kitépünk egy számukra nagyon hideg, merev és magányos világba. Legyen az Magyarország, Németország, Amerika vagy Ausztrália. A Thaiföldön megismert örökké vidáman mosolygó, bohóckodó, életvidám virágszálunk egyedül maradva hamarosan hervadózni kezd. Senki sem szereti elveszteni a családját, a barátait, de a thaiföldiek képtelenek társaság nélkül létezni. A munkából hazatérő férjecske egy este meglepetten, de mégis elégedetten fogja tapasztalni, hogy a feleségének végre sikerült kapcsolatot teremtenie és a lakószobában a felesége éppen az új barátnőjével vidáman beszélget. Szívélyesen és megértően üdvözli, a két lány mellé telepedik, legalábbis egy rövid időre. Hamarosan észreveszi magát, hogy a kupaktanácsban ő az egyetlen aki felesleges, a thai kuruttyolásból semmit sem ért, és különben is, hadd beszélgessenek a lányok. Minden szép és jó, mindenki mindennel meg van elégedve. Mígnem egy nap a munkából fáradtan hazatérő  és pihenésre vágyó férjecskét már egy tucat éppen főzőcskéző thaiföldi lány várja. Mert a csapat egyre nagyobb lesz. És a szögek mostantól kezdve golyószóróból repkednek a házassága koporsójába. 

Igaz ennek már majdnem 20 éve, de ezt én is személyesen átéltem. Annakidején 7 éven keresztül együtt éltem egy thaiföldi lánnyal, és ezen a kapcsolaton keresztül rengeteget tanultam. Thaiföldön egy thai-jal egy komolyabb, mélyebb beszélgetést folytatni szinte lehetetlen, egy idő után a megerőltetéstől fejfájást kapnak és aludni mennek. Ennek elsősorban kulturális okai vannak. Ha viszont tartósan külföldön élnek, akkor legtöbbször teljesen kinyílnak, fesztelenek lesznek. Nem nyomasztja őket a merev thaiföldi hierarchikus életszemlélet, bármit kérdeztem tőlük készségesen feleltek. A nyugati világ életfilozófiája, kultúrája, nyelve, konyhája ugyan egyáltalán nem érdekelte őket továbbra sem, de egyet hamar megtanultak, hogy a társadalmi, a szociális, a családi jogok és törvények errefelé egészen mások. És ezeket az új gondolatokat rögtön meg is osztják egymással. Az, hogy gyakran alapvetően nagy hülyeségeket teregetnek, hogy az európai szemléletet tévesen boncolgatják, az nem zavarja őket. 

Nálam gyakran több thaiföldi lány is rendszeresen megfordult, a partik hagyományosak és rendszeresek lettek. Az első években kifejezetten szerettem ezeket az összeröffenéseket, de idővel egyre ritkábban és kerültem is őket. Ezekre a bulikra jellemző volt, akár otthon, akár egy étteremben, vagy a thai templomban, hogy mi farang férjecskék egy kupacban ültünk, a thaiok pedig egy másik sarokban. A két csoport között, a kötelező közös kajálás után, szinte semmi kapcsolat nem volt. Néha berepült közénk egy füligérő mosolygás. Idővel a farangok egyre inkább elmaradtak, a legtöbben már el is váltak. Természetesen a nyelvi különbségek ehhez sokat hozzátettek. Hogy a thaiföldi asszonyok miről beszélgettek, azt senki sem értette, mert ha valaki beszélt is közülünk thaiul, a lányok átváltottak az isaani nyelvre, amelyet már egyikünk sem kapisgált. De annyit még így is sikerült idővel felfogni, hogy a lányoknak három fő témájuk volt. A dicsekvés, a veszekedés és a mások házasságának aláásása. És még valami kiderült, némelyik nagyon ocsmányul társalgott.

Thaiföld egy kifejezetten macsó társadalom, a feleségek jogai a házasság alatt és után erősen korlátozottak. (Ezen az sem változtat, hogy a  módosabb dolgozó lányok természetesen ott sem hagyják magukat.) Európában, nyilvánvalóan egészen más a helyzet. Az újonnan érkezett thaiföldi asszonykát ezekről a jogokról hamarosan az új barátnők alaposan fel is világosítják, ami nem is lenne nagy baj. De ezek a tanácsadások gyakran erősen aláássák a meglévő és jól működő thai-farang házasságokat is. 

“Itt nem kell mindent eltűrni a férjedtől, ha nem tetszik vele az élet akkor segítünk és keresünk egy másikat neked.” - röpködnek a segítőkész javaslatok - és kiemelve - ha szükség van erre ha nincsen. Nem zavarja őket, hogy ilyen segítségre még messziről sincs igénye mindenkinek. 

“Miért ilyen idős a férjed? Nem kell vele maradnod, ha akarod szerzünk neked egy sokkal fiatalabbat és gazdagabbat. Hans éppen most keress egyet, csak szólnod kell és bemutatunk neki.”

Én idővel sokat gondolkodtam azon, hogy miért akarják ezek a lányok másnak a házasságát állandóan tönkretenni. Talán mert szinte mindegyiknek a házassága valójában romokban állt. Tény, a thai (isaani)-német házasságok nagy %-a egy bárban kezdődtek és ezt nem is tagadják le. Hogy ezek a házasságok egy nap ripityára törhetnek azon senki sem csodálkozik. Az én, valamikor elég jelentős baráti társaságomból rengetegen szétmentek. A másik oldalon vannak ismerősök, akik több mint 30 éve együtt élnek. De ők sokkal, de sokkal kevesebben vannak. Én nem tudok statisztikai adatokat felmutatni, de személyes tapasztalatom, hogy a thai-farang házasságok nyugaton teljesen más problémákkal küszködnek mint Thaiföldön. 

Kétségtelen, a thaiok egy része Németországban nagyon irigy tud lenni és állandóan féltékenyen lesik a másikat. A mások jólétét, boldogságát zöld szemmel figyelik, sosem telt el egy nap, hogy ne vetélkedtek volna egymással. Barátságról itt szó sincsen, sok parti azzal fejeződött be, hogy jól összevesztek. Ilyen társaságokkal én Thaiföldön sosem találkoztam és nem is akarom elhinni, hogy léteznének. És ha igen, akkor gyorsan feloszlanának. Tipikusnak biztosan nem tipikus, teljesen ellentmond a thaiföldi életfilozófiának. Hogy ezek  a baráti körök egyáltalán nyugaton fennmaradnak csak azzal tudom megmagyarázni, hogy a meleg családi, baráti környezet hiányában magányukban egymásra vannak kényszerülve.

“A te férjed mit dolgozik és mennyit keress?

Postás, havonta 2400-at.

Oh, az semmi, az enyém mérnök és 3000 eurót keres. 

Az enyém meg 3500.

Peter 4000 eurót hoz haza és minden hónapban kapok tőle 2000-et.” - (Később kiderült, hogy a 2000 csak 500 volt.) …és így tovább, és így tovább. Meglepően sokszor hallott és hasonló vetélkedések.

De hadd meséljek el egy személyes történetet, nem is olyan régen történt. Tőlünk nem messze volt egy thaiföldi büfé ahol egy thai asszonyka meglepően finom kajákat kutyult össze. Szívesen mentem hozzá a feleségemmel, de egyedül is betértem hozzá nem is egyszer. Egyszer mutatott nekem egy fényképet egy fiatal szép lányról és minden megerőltetés nélkül megkérdezte tőlem, hogy nem szeretném közelebbről megismerni?

Kíváncsian néztem rá. -  “Hiszen tudod, hogy feleségem van.” 

“Oh, az nem baj, elválhatsz tőle, az unokahúgom sokkal fiatalabb!” - és ezt így szó szerint, szemrebbenés nélkül mosolyogva az arcomba nyomta. 

De a sztorinak nincs vége. Alig néhány nappal később utaztam a feleségemmel a héven és mit ad Buddha, ez a büfés ült velünk szemben. A két lány hamarosan átváltott thaira, valamiről élénken beszélgetni kezdtek. Amikor leszálltunk a következő megállónál, a feleségem fuldoklott a dühtől. 

“Tudod mit kérdezett tőlem? Hogy nem akarok egy másik férfit, mert ismer valakit aki szerinte jobban illene hozzám.” 

Gondolhatjátok, hogy ezek az élmények a népszerűségi skálámon közvetlenül a fogkefés klotyótisztítás és a fogorvosi gyökérkezelés mögött helyezkednek el.

Hogy ez a történet egyáltalán nem egyedi, elmesélek egy másikat, amelyik az egyik barátommal történt meg. Nagyon hasonló az enyémhez.

A barátom, nevezzük Georgnak, megismert interneten egy thaiföldi szépséget és alig egy év után el is vette feleségül. Amit én láttam a kapcsolatukból az nem is látszott rossznak, láthatóan vidáman megvoltak egymással. Először hasonló gondokkal küzdöttek, a lány nagyon elhagyatva érezte magát, ezért Georg kapcsolatokat teremteni elvitte a müncheni thai templomba. Lett is barátnő rendesen,  egyszerre több mint egy tucat. Én óvtam előre, hogy ezek a barátok csak bajt hoznak a fejére. 

Nem akarom szaporázni a szót, tény, egyik nap megtudta az egyik ismerős lánytól, hogy a felesége egy másik férfi után les. Talán jobban tenné ha elválna tőle, ő ismer is valakit aki nagyon szép és becsületes. Bizonyítékul még egy fényképet is mutatott, aki hogy hogy nem, az ő saját húga volt. Amit viszont nem kötött a barátom orrára, hogy egy időben a feleségének is bogarat tett a fülébe, hogy Georg egy másik thai asszony után nézegett. Mind a két állítása egy szemérmetlen hazugság volt, de természetesen egy ideig a barátom és a felesége között mély árkot ásott. Ezen az sem segített, hogy 20 thaiföldi asszony összeült egy kocsmában és egy heves diszkusszió után kizárták az körbehazudozó intrikázót a közös baráti körből. Valahol ezen a történeten tényleg röhögnöm kellett.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ezek a kapcsolatok idővel elég szépen az ember idegeire tudnak menni.  Lassan valamennyi férjecske távol tartja magát és meghúz egy határvonalat. Főleg valakinek azért dolgoznia is kell. Így ezek a lányok egyre gyakrabban az apucik nélkül találkoznak és továbbra is egymás hülyítésével vannak elfoglalva.

További posztok a thaiföldi életfilozófiáról itt találhatók:

E-Mail: studiokarcsi@gmx.de
Studio Karcsi: Litho, Foto, Design, Text
München, Deutschland
Alle Rechte sind vorbehalten.