K.AMERY

Homok mint a tengerben

“Sziasztok! Lassan véget ér a nyaralásunk (Thaiföldön), az a kérdésem, hogy a tengerparton gyűjött kagylóhéjakat, csigát, korall vázt haza lehet -e vinni?” - egy gyakori és jogos kérdés, amire a 21. században, az internet világában azért kissé meghökkentem. De sokkal jobban csodálkoztam a helytelen, sőt - ez tényleg egy zseniális terv - válaszokon.

“Mi is hoztunk haza kagylot a börönbe volt beletéve senki sem nyult hozzá.2 db koráll és 2 db kissebb kagyló meg véletlen a kézi pogyászba tettem és az sem vették el tőlem.”

“A kérdés az volt:...a tengerparton gyűjtött kagylóhéjakat, csigát, koráll vázt lehet-e vinni? Erre válaszoltam. A kislányom 1 vödörnyit szedegetett a parton. Senki sem vette észre, senki se büntetett meg. A kérdező sem búvár cuccban merülne hozott fel 2 négyzetméter karallt.”

“Ne már!! Ez a sok rettentés..Nem értem mire jó ez! Mi is hoztunk haza decemberben. Szépen nyugodtan tedd be a bőrönbe ..de ahogy gondolod!”

“Még homokot is hozunk minden honnan ahol járunk”

Ezek a válaszok éppen olyan magas színvonalon mozognak, mint a helyesírásuk a szabadság szárnyalása közben. Egyest kaptak, leülhetnek.

De visszatérve a kérdésre, hogy Thaiföldön kagylót, csigát, korallt vagy homokot gyűjteni, sőt a poggyászunkba beletenni és hazavinni szabad vagy nem, egyetlen helyes válasz van, hogy - Nem szabad, magas büntetést is kaphatsz érte. Még az sincs engedélyezve, hogy a strandon gyűjtögessed őket. A válasz talán az első pillanatban meglepő, sőt fejcsóválásra méltó lehet, pedig komoly indokok szólnak mellette.

Kezdjük talán a homokkal, miért nem szabad egy vödörrel a strandon összelapátolni és hazavinni? Hiszen homok annyi van mint homok a tengerben. A legegyszerűbb felelet lenne, hogy Thaiföldön (IS) az ország természeti környezetének megóvása rendkívül fontos, és szigorú törvények vonatkoznak a környezetvédelemre. A homok hiánya elpusztítja a környezetet, szennyezi a folyókat és elmossa a tengerpartokat, a strandokat. Hiánya következtében a tengerek sekély részein szinte teljesen kipusztul az élet. Ami igaz, az igaz, a tapasztalat azt mutatja, hogy gyakran a thaiok saját környezetükre oda sem bagóznak és úgy tesznek mintha a legtermészetesebb dolog lenne a világon a tengerek aljáról a finom kavicsot egy csónakba kiporszívózni és azzal a következő illegális kereskedőhöz elpárologni. De tudod hogy van ez, amit szabad Jupiternek, azt nem szabad a kisökörnek. Mert nem csak a természetvédelemről van szó, a homokkereskedés egy nyereményes vállalkozás és a helyes megértéshez erre röviden ki kell térnem.

Kevesen gondolnak rá, de a homok a víz után a világ legfontosabb és leggyakrabban felhasznált nyersanyaga és évről évre egyre kevesebb van belőle. Évente több mint 40 milliárd tonna homokot lapátolnak ki világszerte a természetből, Thaiföldön (IS) a kitermelése és a felhasználása az utóbbi évtizedekben drámaian megnövekedett. A statisztikai adatokból kiderül, hogy csak a thai építőiparnak majdnem 86 millió tonna homokra van évente szüksége. Ez mennyiség alaposan meghaladja a 76 millió tonnás küszöböt, ami azt a maximális homokmennyiséget jelzi, amit az ország a környezete még elviselhet. Vagy nem. Még akkor is ha ezek a statisztikai adatok csak durva saccolások, mégis sokat elmesélnek.

Hogy a homokot mi mindenre használják fel, illetve milyen és hány iparág nélküle elképzelhetetlen lenne, még felsorolni is lehetetlen. Homok nélkül nincs beton, nincsen építőipar, üveggyártás és kerámia, olaj és gázipar, a nehéziparban a segítségével öntvényeket formálnak, a lányok sem tudnák magukat a piperecikkek hiányában kifényezni, nem tudnánk pörgetni a telefonunkat,... soroljam még? Hogy idővel a homok egy milliárdos üzlet lett azon senki sem csodálkozhat és mivel a homokbányászat korlátozott, az illegális kitermelés virágzik. Már nem egyszer előfordult, hogy egy szép aranysárga strand vagy egy szigetecske köddé vált, mert titokban összekotorták és elszállították. A homokmaffia a világ egyik legszélesebbkörűbb nemzetközi bűnszervezete lett. Nem csoda, hogy világszerte a kormányok egyre érzékenyebben reagálnak a homokrablásra, még akkor is ha csak egy kis mennyiségben történik. De a sok kicsi sokra megy mottójára, a több milliós turista tömeg Thaiföldön évente több tonna homokveszteséget is jelenthet. És valljuk be, nekünk sem mindegy, hogy a tengerparton van egy szép finom, aranysárga strandunk vagy ha szép lassan is de eltűnik az európai vitrinekben. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy minden homokozó kislány mögött egy morcos ranger távcsövezik és alig várja, hogy megbilincselje. De legyünk vele tisztában, hogy a homok elvitelét, főleg nemzeti parkokban, nem fogják figyelmen kívül hagyni. És gondolom, hogy a pattayai, éppen az utóbbi években kiszélesített homokstrandjának a hátizsákba lapátolását sem néznék a rendőrök jó szemmel.

Csak érdekességként szeretném megjegyezni, hogy a homok szigorú felügyeletét nem Thaiföldön találták ki, hanem számos országban rendszabályozzák. Az olaszországi Szardínia szigeten még a lábadról is le kell mosni mielőtt elhagyod a strandot és a törölköződet alaposan kiráznod. Egy üveg homok szuvenír ellopásának a bírsága több ezer euró is lehet. A németországi Keleti- és Északi tenger több strandján még homokvárat sem szabad építeni. Első pillantásra szinte érthetetlen tilalomnak jó okai vannak. A homokvárak építése vagy a gödrök ásása jelentősen fellazítja a talajt, ami azt eredményezi, hogy nagy mennyiségű homok kerül a tengerbe a dagály vagy az erős szél idején. A szabályzat megszegése még 1000 euróba is kerülhet.

Az egy milliós kérdésre, hogy de hiszen a Szahara is tele van homokkal miért is kell ebből ekkora zenebonát csinálni, a válasz amilyen meghökkentő olyan egyszerű. Azért, mert a sivatagi homok nem alkalmas az ipari feldolgozásra, pl. az építőiparban. Amíg a folyó és a tengeri homok felülete nem sima és egyenletes, addig a sivatagi gömbölyűre, simára van dörzsölödve és ami sokkal fontosabb, túl finom ahhoz, hogy legyen tartása. Nem tapadnak össze, törékenyek, a kopásállásuk nem tökéletes, könnyen átengedik a vizet. Nyilvánvaló hogy egy betonoszlopot ebből építeni nem lehet.

A kagylók, csigák, korallok gyűjtéséért, kiviteléért Thaiföldön még börtönbüntetést is kaphatsz. Ebben semmi túlzás nincsen. 2018-ban Phuketen két fiatal orosz turistalány került roppant kényelmetlen helyzetbe. Állítólag egy idegen, közelebbről meg nem nevezhető halásztól vásároltak néhány kagylót és korállt amit büszkén megmutattak a hoteljuk tulajdonosának. A szállásadójuk nem volt ilyen lelkes, figyelmeztette a lányokat, hogy a reptéren ezért bajba keveredhetnek. Ráadásul attól is tartott, hogy a tengeri állati vázak bebüdösítik az egész környéket. Miután a bölcsesség elhagyta az oroszokat és a süket fülek nem hallgattak a jó szóra, a hoteles értesítette a rendőrséget. Azok nem sokat teketóriáztak, lakat alá dugták a shoppingolós hölgyeket és csak több 10.000 baht, a lányok vallomása szerint 150.000 baht, kaució kifizetése után engedték őket ideiglenesen a szabad levegőre. Az útlevelet előrelátóan elkobozták és a jegyzőkönyvet átpasszolták az ügyészségnek. A naiv lányokra egy hosszadalmas és költséges vádemelés várt, amelynek a végeredményéről sajnos nincsen hiteles forrás. De akármi is volt az ítélet, annyira örülhettek neki mint egy vegán a pizzáján egy nagy adag extra kolbásznak. Az eseményről a thaiföldi sajtó részletesebben beszámolt és rögtön megjósolták mi várhat a turistákra. - “A tengeri és part menti természet védelméről szóló törvény 29. cikke alapján a turisták akár két évig terjedő szabadságvesztéssel vagy 200.000 baht pénzbírsággal sújthatók, vagy mindkettővel.”

2016-ban Koh Samuin négy kínai turistát horgásztak ki a természetvédelmi illetékesek a tengerből akik éppen korallokat és kagylókat gyűjtöttek. A vádemelést egy zsíros pénzbüntetés követett. Ez az eset különösen nagy médiafigyelmet ébresztett, mert először figyelmeztette komolyabban a turistákat, hogy a természeti kincsek illegális hátizsákos pakolása bűncselekménynek számít Thaiföldön.

Sokan azzal sincsenek tisztában, hogy ezek a kivitelezési tilalmak akkor is érvényesek, ha a kagylókat, csigákat, korállt vagy homokot és még sok más egyéb védett terméket egy bazárban, piacon, egy szuvenír árusnál vásárolsz. Ne zavarjon, hogy ennek az ellenkezőjéről az eladók téged mindig biztosítani szeretnének és megesküsznek arra, hogy Thaiföldön a kagylók és csigák úgy váltak szabadalmazott utazótársakká, hogy a repülőtéren állandó belépőjeggyel rendelkeznek. Ebben az esetben sem fog a mogorva vámosoknál segíteni, hogy Kookkei a piacon ezt mondta vagy azt mondta.

Ha mégis ügyes voltál és szerencsésen átlopóztál a kincseiddel a thaiföldi határon, még akkor sem vagy biztonságban. Mert a nemzetközi törvények értelmében a védett anyagok behozatala Európába nem lehetséges. A müncheni vámosoknak sikerült egy éppen Thaiföldről hazaérkezett vidám csoportnál több kiló korállt találnia, amit természetesen rögtön zár alá vettek. A mosolygásnak rögtön vége lett, mert pénzbüntetés is következett. És még szerencséjük is volt, hogy a vázakat nem a bangkoki vámosok fedezték fel. De hogy a hobby gyűjtők se szomorkodjanak, a teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy ugyan a kagylók és a csigák gyűjtése Thaiföldön (IS) meg van tiltva, de nem fajvédett állatok házaira 3-4 darab erejéig ez a rendelet nem érvényes. Most azt remélem te zoológus vagy és tudod is, hogy melyik csiga, kagyló, kígyó, béka nem áll védelem alatt.

“A természet károsítást büntetik, ez nem az. A parti kagylóhéjban már nincs élő kagyló. Ajánlom figyelmedbe a pontosabb tájékozódást, mielött kioktatsz.”

Én erre a megjegyzésre már nem is tudom mit feleljek. Szerencsémre van nálam okosabb és intelligensebb magyar hozzászóló is, akinek több értelmes gondolata van mint nekem.

“Kérlek ne károsítsd a természetet! Minden kagylóhéj, csiga, az ottani ökoszisztéma része, élőhelyet biztosít apró állatoknak! Ráadásul ezek a dolgok, amik valójában holttestek/vázak, egy idő után valószínűleg porfogó lesz és megy a szemétbe! Próbálj a természettel együtt élni, ne okozz kárt benne! Örülj, hogy ott lehetsz, élvezd ki, és raktározd el az emlékeket, mi kell még?”

Szerintem ezt nem is lehet frappánsabban, tömörebben és szebben megfogalmazni. És mit ad isten, nincsen egyetlen helyesírási hiba sem benne.

A végére hagytam amit tulajdonképpen már rögtön a poszt elejére kellett volna tennem. Nem is kommentálom, a szerző kétségbeesett kérdése magáért beszél és mindent elmond a segítségem nélkül is. Egy magyar csoportban posztolta, idén január 14.-én.