- A thaiföldi életfilozófia

K.AMERY

Egy thaiföldi Tenerifen

“És tetszik?” - kérdezem a feleségemet a mellettünk elvonuló tájra mutatva.

“Igen, szép.” - válaszolja.

Nagyot vigyorgok magamban, tudom, hogy most egy hatalmasat hazudott. Mert a tenerifei repülőtérről Puerto de la Cruz-ra vezető autópálya környezete minden csak nem szép. Éppen ellenkezőleg, egy szürke, öde, sivatagos táj, ahol még a spér vegetáció is csak nyögdécselve kornyadozik. De a thaiföldiek képtelenek megsérteni valakit vagy valamit, ha tehetik kerülik a konfrontációt, inkább egy nagyot bólintanak, udvariasak maradnak. Nem is hazugság ez, hanem a thaiföldi életfilozófia egyik fontos oszlopa, kerülni a problémákat, élvezni a pillanatot, keresni a rosszban is a szépséget.

Én mindig csodálkozom amikor sokan azt gondolják, hogy a thaiföldiek nem szeretnek utazni, az országukat különben is csak meghívóval és garanciával hagyhatják el látogatóba. Ebből természetesen semmi sem igaz. Ezek az egydimenziós krónikák mindig abból a indulnak ki, hogy minden thai szegény és még arra sincs pénzük, hogy a falujukat egy évben egyszer elhagyják. Pedig a thaiok módosabb rétege ugyanolyan turista lehet mint te meg én, ugyanúgy felhúzzák a bakancsot és a púpra dobják a hátizsákot, bejárják a fél világot. Az pedig, hogy a thaiok alapvetően nem szeretnek utazni, egy még nagyobb képtelenség. Természetesen ők is ugyanolyan kiváncsiak a nagyvilágra mint minden más nemzet. De azért különbségek vannak.

Alig 50 kilométerrel távolabb, legkésőbb ahol a busz felkanyarodik a Puerto Cruz felé kanyargó országútra, pillanatok alatt megváltozik a környék és vele együtt a feleségem pupillájának színe és nagysága is. Mert itt kezdődik az a képeslapvidék, amiért évente millió és millió turista ellátogat Tenerifére és a többi Kanári-szigetre. Az eddig szomorú dombok kizöldülnek, 50 méterenként a Kanári-szigetek szimbóluma a sárkányfák meredeznek, pálmák, kaktuszok, agavék, takaros gyümölcsöskertek, banánültetvények sorakoznak. Mindenhol színes virágok, csemege a szemnek és a léleknek. Itt-ott előbukkan egy-egy több száz éves templom vagy kápolna.

“Pont olyan mint Thaiföldön.” - mondja a lelkesen a feleségem. Ezt a mondatot a következő napokban szinte zsinórban hallom.

“Same same but different.” - felelem. Valójában nem is beszél nagy hülyeséget, egy kis fantáziával össze lehet keverni ezeket a trópusi környezeteket. Akárhol is jár egy thaiföldi, mindig a saját országát keresi. A másik világ kultúrája, története nem nagyon köti le őket.

És természetesen mindenben ennivalót látnak. Később minden bokornál, fánál megáll és kérdezi tőlem, hogy ezt vagy azt meg lehet enni vagy sem. Amikor felfedez egy fán négy jóképű papayát már nem érdeklődik, hanem majdnem rögtön fel is mászik rá.

A nyolc lakott és számtalan lakatlan Kanári-sziget politikailag ugyan Európához, azon belül Spanyolországhoz, tartozik, de földrajzilag már Afrikához. A kellemes éghajlat, (szinte) sosem túl meleg, sosem túl hűvös, a változatos flóra és fauna, a viszonylagos közelségük miatt az egyik legnépszerűbb célja az európai turistás csoportoknak.

Akárhány sziget, annyira más a természete.

Gran Canaria híres a strandjairól, a (mozis) Szaharára emlékeztető homokdűnékről, Las Palmasról, ahol meglepően sokan, 380 000 élnek.

Fuerteventurára azok mennek akik a kilométeres aranysárga strandokon napozni, fürödni, vizisportolni szeretnének.

Lanzarote a vulkáni tájakról, lávamezőkről és César Manrique művészetéről ismert. Habár alig van növényzete, de egy pillanatra sem unalmas a természete.

La Palmát sokan a zöld völgyek, erdők a Caldera de Taburiente Nemzeti Park-ban miatt keresik fel.

La Gomera legnagyobb látványossága a Garajonay Nemzeti Park, 1986 óta az UNESCO Világörökség része, gyakran ködös, misztikus, búja, mély völgyekkel és a különleges "Silbo Gomero" nyelvről nevezetes. A világon egyedülállóan fütty jelekkel kommunikálnak.

El Hierro a legnyugatibb sziget, nyugis légkörrel, vulkáni tájakkal és egy tenger alatti természeti rezervátummal várja a látogatókat.

La Graciosa, a legkisebb sziget Lanzarótától nincs messze. Erre a hüvelykmatyi szigetre csak azok jöjjenek akik szeretnék hülyére unni magukat. Mert itt aztán tényleg nincs semmi. És mégis több mint 700-an élnek itt akik halászattal és a Robinsonokkal keresik a napi kenyerüket.

Tenerifen található Spanyolország legmagasabb spanyol hegye a Teide, büszke 3718 méteres.

Valamennyi sziget azzal dicsekszik, hogy itt horgonyzott le Kolumbus Christoph a hajójával India felé menet. Történelmileg bizonyított semmi sem, de a legendák szépek.

Évente majdnem 4 millióan keresik errefelé a pihenésüket, abból közel 1,5 millióan Tenerifere repülnek. Több tízezren itt töltik el a nyugdíjas életüket. Én nem is csodálom, itt unatkozni nem lehet. Nem csak maguk a szigetek nyújtanak egy teljesen más képet, de a szigeteken belül is szinte kilométerenként változik a környezet. Én többször is voltam már a Kanári-szigeteken, de ezen a mai napig csodálkozom.

La Gomera tengerparti része siralmas és öde, de alig hagyjuk el a partot máris egy párás, sűrű rengetegben találjuk magunkat amelyet vastagon betakar a méregzöld moha réteg. Kicsit feljebb pedig ragyogó napsütésben egy egészen más növényzettel, tájjal találkozunk. Tenerife már a nagysága miatt is (több mint 80 kilométer hosszú) kifejezetten változatos. Van itt sivatag, buja erdő, marsi koromfekete köves-sziklás övezet, vagy a szivárvány minden színében sziporkázó síkság is. A kikapcsolódásra vágyakozó turista megtalál itt mindent ami szem szájnak ingere. Ki mit szeret.

Puerto de la Cruz az egyik legszebb és talán a legnépszerűbb város Tenerifen. Sajnos az utóbbi meg is látszik rajta. Aki itt eredeti spanyol, illetve kanári életet keres, annak hatalmas csalódásban lesz (itt is) része. Itt nincs semmi ami emlékeztet engem arra, hogy éppen a Kanári-szigeteken lennék, ezeket a turistacunamikat már láttam világszerte. A látogatók átlagos életkora úgy 120 év fölött van. -”Pont olyan mint Pattayán!” - jegyzi meg a feleségem. Egymás hegyén hátán éttermek, mindenhol ugyanazzal a szemét kajával. Pommes, currys kolbász, spagetti, pizza aminek a közepét kanállal kell enni, mindenhol ugyanaz. De még ha jól lennének előadva! Itt ettem életem legszárazabb sült krumpliját, amelyet valószínüleg három hete sütöttek. Egy tányér tyúkhúslevesbe majdnem belenyomtam a szakácsnő orrát, aki még tíz perce azzal dicsekedett, hogy nála kapható a világ legjobb levese. Egy szürke lötty, semmi aranysárga zsírcseppel, hasmenésre főtt zöldségekkel, szétesett húsdarabokkal és vízzel felöntve. Egy szégyen volt, hogy ezt az íztelen moslékot az asztalomra merte tenni.

Az egyik legnagyobb gond egy thaiföldivel utazni, éppen az ebédelés. Mert a kajáknál a híres thai tolerancia elérte a határokat. Amiben nincs halszósz és chili az már nem is ér semmit. Rendben, kínjukban megesznek egy pizzát vagy egy currys kolbászt pommessel, meg ilyesmiket, de elégedettek nem lesznek. Még az almát is chilis mártással kebelezik be. Ne hidjetek azoknak a beszámolóknak amelyekben önkéntes csillagszakácsok lelkendezve mesélik, hogy a thaiok a paprikás krumplis fazekot még körbe is nyalták. Az egészből csak annyi lehet igaz, hogy nem akarták a szakácsot megbántani beképzeltségében. Én is kutyultam nekik egyszer egy “baromi” jó csirkepörköltet, nagyokat tapsoltak, de senki sem evett belőle. -”Nagyon finom!” - lelkesedtek, közben odasúgták a többieknek. -”Finom a farangnak.”

Mi is elég sokat csavarogtunk egy jó menüért. A közérteket elfelejtheted, az áruk 80%-a csak EU-s kukás hulladék. Azért röhej, hogy egy szigeten ahol első osztályú paradicsom terem, a szupermarketben EU-s paradicsomot kínálnak nekem. De ezt már ismerjük mi is rendesen, a méltán világszínvonalú magyar paprikát otthon nekünk is nagyítóval keresnünk kell. Csak egy példa a sok ezer közül. Enni azért csak csak köll, addig mentünk amíg találtunk egy kis kanári vendéglőt. Vele szemben egy halászt, ott kiválasztottunk két fél méteres bunkós tengeri halat. Most már csak arra kellett várnunk, hogy frissen megsütve, fél kiló fokhagymával és különböző szószokkal felszolgálják. Ilyenkor előkerült a feleségem hátizsákjából a sutyiban becsempézett halszószos üveg is, természetesen egy kis cukrot a zöldséglevesbe is kell tenni és a chilipor kicsit pótolta a friss chilipaprika hiányát. Azért egy kis hazai íznek lennie kell mindenben. Akárhogyan is van, itt valóban pompásat kajáltunk.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Tenerifen több thaiföldi étterem is van, de aki azt hiszi, hogy egy thaiföldi most a vállán viszi be az ajtót örömében az nagyot téved. Egy farangok ízlésére összekutyult thaiföldi ételnek nincs nagy sikere a thaiföldiek körében. De most hagyjuk ezt.

Ha valaki szeretne valami eredetit látni a Kanárin, annak nyakába kell szednie a lábait és elindulni felderíteni a szigetet. Nem fogja megbánni. Mint már említettem a természet annyira változatos és színes, hogy nem szabad kihagyni a sziget egy részét sem. Tenerifen a legnagyobb attrakció a Teide Nemzeti Park a Teide és több más heggyel és a környéke, a koromfekete vulkános, “nem ebből a világból” származó részével. De aki az erdős tájakat részesíti előnyben az átmehet az Anaga- vagy a Teno-hegységbe. Az utóbbiban található a sejtelmes Masca-szurdok. Nagyon varázslatos vándorutak találhatók a szomszédos La Gomera szigeten, ahová egy komppal alig 1 óra alatt át lehet hajókázni. A Garajonay Nemzeti Park, az ősrégi babérfa erdőkkel és a páratlan tájaival valóban egyedülálló és lenyűgöző. Egy igazi vándor paradicsom. De vigyázat, 1000-1400 méteres magasságban a parkban gyakran ködös, párás, nyirkos éghajlat uralkodik, jobban teszed ha viszel egy jó meleg pulóvert magaddal. Én ezt nem tettem, egyetlen pólóban sétélgattam és nézegettem, aminek a következménye egy hatalmas megfázás lett. A szabadságom utolsó két napját szinte csak az ágyban töltöttem el.

Akik megunták a vándorlásokat és inkább lustább kiterülős, a számból kilóg a sörösüveg szabadságra vágynak, azok inkább Tenerife déli részét keresik fel. Itt található, többek között, a Playa de Los Cristianos, egy valóban családszerető aranyhomokos tengerparti strand. Santa Cruztól alig néhány kilométerre, északon, van a Playa de las Teresitas ahol eredeti szaharai homok van importálva egy pazar környezetben. Aki a fekete lávás homokos strandokat keresi az Puerto Cruzban lesz otthon, de itt vigyázni kell, mert a hullámok nagyon erősek. Szerencsére vannak védett medencék is, sőt természetes vulkáni medencékben is lehet lubickolni. Aki még védettebben szeretné az keresse fel a Playa Jardín-t. Ezt a mesterséges strandot a híres kanári művész, César Manrique tervezte és hozta létre.

Aki még nagyobb alternativát keres, annak a Siam Parkban a helye. Bizony, jól olvastad, Siam Park, akinek thaiföldi függősége van, azoknak Tenerifen sem kell lemondani mindenről. Az Európa legnagyobb víziparkja thai stílusban van felépítve és 2008-ban Maha Chakri Sirindhorn thaiföldi hercegnő nyitotta meg. Az architektúra, a látványosságok rendezése, a tájkép és a park gasztronómiai kínálata is thaiföldi elemekre épül. Találhatunk például hagyományos thaiföldi templomépítészetet, trópusi tájakat és thaiföldi vizek által inspirált vízi látványosságokat. Számtalan attrakció található benne, többek között négy világrekordot tart fent. Itt található a világ legnagyobb sárkányszobra, a leggyorsabb vízi lift, a legnagyobb mesterséges hullám és a legnagyobb thaiföldi épület Ázsián kívül.

“Majdnem olyan mint Thaiföldön.” - mondja a feleségem.

Egy szó mint száz, szórakozásban, sportolásban, strandokban a szigeten valóban nincs hiány és a Kanári-szigeteken mindenki megtalál mindent ami egy aktív vagy lustálkodós szabadsághoz szükséges. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a thaiföldiek a túl aktív, vagy a strandos pihenést sem túlságosan kedvelik. Nekik a legnagyobb kikapcsolódás a shoppingolás, a mobiltelefon pörgetés, egy jó társaságban vigyorogni, enni, inni és főleg szelfiket orrba-szájba nyomni. Hogy miért kell a feleségemnek is egy szemétkuka mellett a kamerát rögtön előkapni és ott magát 10-szer megörökíteni, még nem sikerült megtudnom. De azon már nem csodálkozom, hogy alig lépünk ki a hotel ajtajából akkor már a kapuban 100-szor le kell fotóznom. Ilyenek ezek a lányok. De maradjanak is ilyenek, ezért szeretjük őket.

VIDEÓ:

További posztok a thaiföldi életfilozófiáról itt találhatók: