K.AMERY

A házasságom története

2. rész

Miután nagy nehezen összekotortál mindent, a dokumentumokat, valamennyi papírt, cetlit, le kell fordítani annak az országnak a nyelvére, ahol házasodni szeretnél. Nekünk ez természetesen német volt. A fordítást nem végezheti el mindenki, a nagykövetségek csak az általuk elismert és felesküdött irodák fordítását fogadják el. Azok pedig nem hülyék, konkurencia nélkül annyit kérnek amennyit akarnak. Jogosan gondolják, zsugori uram ne is házasodjon. A fordításokat a nagykövetség hitelesíti, legalizálja, amely több eurós pecsétet jelent. Természetesen minden lefordított oldalra kell egy pecsét. Közben eltelik megint 8-10 hét, közben ijedve látod, hogy egyre drágább lesz minden.

Egy apró példával szeretném érzékeltetni, hogyan működik ez a valóságban. Thaiföldön szokás és lehetséges a név állandó megváltoztatása. Ez egy teljesen egyszerű, bürokráciamentes folyamat. Ha Mariska szeretné a nevét holnaptól Lujzára megváltoztatni, akkor egy csekély illetékért megváltoztatják az adatait egy nap alatt. Mivel a feleségem ezen a téren nagyon szorgalmas volt és rövid életében már a negyedik nevet viselte, ezt nekünk természetesen igazolni kellett. Névről névre új fordítás, új pecsét, új hitelesítés. A végén a dokumentumokat targoncával hordtam.

A házasságkötéshez a nagykövetség által kiállított konzuli igazolás is szükséges. A házassági anyakönyvvezető köteles ezt az igazolást a házasságkötés előtt kérni. Mindehhez megint szükséged lesz házassági tanúsítványra, mindkét fél útlevél másolatára, egy kitöltött kérdőívre. Még szerencse, hogy a nagykövetség ezt az igazolást két nyelven, németül és thaiul állítja ki. A menyasszonynak személyesen kell elhoznia a bangkoki nagykövetségen. Már ha erre egyáltalán sor kerül. Ez a találkozás engem inkább egy kivallatásra emlékeztet, ahol a jövendő feleségedet alaposan kifaggatják, hogy hol és mikor ismerkedtetek meg, hányszor és hol találkoztatok. Közben ugyanezeket megkérdezik tőled ott ahol laksz. Ha olyan benyomás támad, hogy mind a ketten nagyokat halandzsáltok, akkor rögtön meg is torpedózzák az esküvői előkészületeket. Ha a menyasszony 20 éves és a friss vőlegény 80, nincsen semmi esélyed. Fellebbezni ugyan lehetséges, de készülj fel egy hosszadalmas és költséges menetre. Évekig tarthat.

Ha eddig eljutottál, akkor a konzuli igazolással a bangkoki thai külügyminisztérium „szuper-hitelesítése” is szükséges, és -vagy Németországban egy felsőbb bírósági jóváhagyás. Ez általában elég gyorsan megy, alig 3-4 hét és megkapod. Mi eddig el sem jutottunk. 

Amikor büszkén összegyűjtöttem az összes dokumentumot és a targoncával betolattam a anyakönyvi hivatalba, már csak egy időpontra vártam, hogy mikor házasodhatunk. Az anyakönyvvezető gondosan átszaglászta az összes aktát, még egy nagyítót is elővarázsolt, hogy mindent alaposan átvizsgálhasson. Miután a szemüvegét az asztalra tette és gondosan letörölte a verejtéket a homlokáról, közölte velem, hogy minden rendben van, de még hiányzik egy igazolás, hogy a hazámban, Magyarországon nem vagyok házas. Nem hittem a fülemnek. Először is, miért az utolsó pillanatban kérik, másodszor is akkor már több mint 30 éve Németországban éltem, ott házasodtam és elváltam. Gúnyosan megkérdeztem tőle, hogy akkor kell Franciaországból is egy nőtlenségi igazolás, ott is többet tartózkodtam az utolsó években. De az anyakönyvvezető megint az orrára biggyesztette a rozsdás szemüvegét és könyörtelenül közölte velem, hogy a bigámia lehetősége miatt ezt a dokumentumot beszereznem kell és pont. Minderre maradt két hetem, mert mint korábban jeleztem, valamennyi dokumentum csak fél évig érvényes. Miután most tényleg kivertem a balhét, és ők is belátták, hogy a hiba tőlük ered, kaptam még 2 hónapot. Felhívtam a müncheni magyar nagykövetséget, ahol felvilágosítottak, hogy az ügyintézés kb. 3-4 hónap lesz, de ha hazautazom akkor talán heteken belül megkapom. Telefonáltam a testvéremnek aki egy habos tortával bevonult az illetékes hivatalba, és megvesztegette az ügyintézőket. Az édesség finom lehetett, mert soron kívül megkaptam az igazolást, hogy nem tudnak egy magyarországi házasságomról. Most már időben megvolt minden, a német anyakönyvvezető is gratulált, és kaptam egy közeli időpontot. Postán elküldtem az egész paklit Thaiföldre és reménykedtünk, hogy útközben nem is vesznek el. (Volt már rá példa.) Ezt a bőrönd papírt beadtuk a bangkoki német nagykövetségen, akik villámgyorsan, alig néhány hét alatt megint mindent átvizsgáltak és azon tanakodtak, hogy adjanak a lánynak most egy házassági vízumot vagy sem. Mert kötelező semmi sem. Kookei nem kapott engedélyt a beutazásra, emlékszem, milyen elkeseredve mesélte. Nem csoda, időközben a munkáját és a lakását feladta.

A történetet igazán megérteni, ki kell térnem két külön témára. Az egyik, hogy Németországban párhuzamosan minden papírt magamról le kellett adnom a bevándorlási hivatalban is, akik parallel mindent elküldenek a bangkoki nagykövetségre. Ott szóltak nekem előre, hogy a jövendőbelimnek, legalább A1 szinten egy nyelvvizsgát le kell tennie. Ez valójában annyit jelent, hogy ha nincs meg az A1 nyelvvizsga, akkor nincsen vízum sem. Itt szeretném közbeszúrni, hogy akkor sem, ha már házasok vagytok. Erre fel voltunk készülve, Kookei szorgalmasan látogatta a Goethe intézményt Bangkokban és magolta a német nyelvet. De közben kaptunk egy fülest, hogy mivel én magyar állampolgár vagyok, az én jövendőbelimnek semmilyen nyelvi vizsga nem kell. Ezt rögtön megérdeklődtem a német nagykövetségen is, akik egy e-mailben közölték velem, hogy ez igaz, megspórolhatom a vizsgára a pénzemet. Most azonban, hogy Kookei a papírok birtokában a házassági vízumra várt, közölték vele, hogy hiányzik a nyelvvizsgája, majd jöjjön vissza ha megvan. Nem segített sem sírás sem zokogás, az sem segített, hogy telefonban dühömben teleüvöltöttem a német nagykövet szőrös fülét. Amikor az e-mailra hivatkoztam, amit tőlük kaptam, akkor azt a válaszolta, hogy igen, ez így van, de csak akkor ha Thaiföldön házasodom. Ez persze egy határtalan nagy hazugság volt, de valamit neki is kellett mondania. Így történt, hogy egy hét múlva repülőre szálltam, és Thaiföldre utaztam. Addigra Kookei az összegyűjtött papírokat lefordítatta, - ezúttal - thaira, és a bangkoki házassági hivatalban megérdeklődött mindent, mit és hogyan. Nekem már csak az útlevelem kellett és egy igazolás, hogy Magyarországon nem házasodtam meg soha sem. A magyar nagykövetség megértette a problémákat, nem szarakodott velem, lepecsételt egy papírt, hogy előttük eskü alatt kijelentettem, hogy nincsen magyar feleségem. Komolyan, röhögnöm kellett, mert ezt a papírt a thaiok elfogadták és közölték, hogy házasodhatok amikor csak akarok.

Aki Thaiföldön hivatalosan házasodott az tudja, hogy milyen szürke és unalmas az egész ceremónia. Időpontot kérni nem kellett, be kellett kopogni és sorban állni. Illetve sorszámot húzni. Szépen libasorban ültek a jövendőbeli házasok a teremben, ha valaki készen volt, akkor egy székkel arrébb csúsztunk. Alig egy órás várakozás után már szemben is ültünk a hivatalnokkal, aki unalmában kérdezősködni kezdett. Amiből én persze egy kukkot sem értettem. Kookei előtte kioktatott, hogy ha megrúg a lábával akkor mindig nagyokat bólintsak. Így is volt, alig 10 perc múlva meg is kaptuk az okmányokat. Aki szereti csinálhat egy kopott hintóban még néhány fényképet, amelyet fából faragott rénszarvasok húztak. Ez volt a fénypontja az esküvőnek. Tanúk nem voltak, egyszer Kookei kiment az utcára és valakikkel aláíratta az okmányokat. (Ma ez már nem lehetséges, a szabályok megváltoztak. Kell időpont, tolmács és két tanú is. Naponta csak 10 pár házasodhat.)

A házasságkötés után kapsz egy thai esküvői anyakönyvi kivonatot, amit a házassági anyakönyvi bejegyzéssel együtt le kell fordítani majd németre. A dokumentumhoz a német nagykövetségtől kapott legalizálási vagy legalizálási helyettesítő feljegyzésre van szükség ahhoz, hogy bejegyezhessed a házasságodat Németországban.

Így történt, hogy 8 hónap elteltével, 5000 euróval soványabb  pénztárcával, házasembernek nevezhettem magamat. Kint az utcán megöleltük egymást, és még aznap este visszarepültem Németországba. Már csak a házassági vízumra kellett várnunk. Azt hittük, hogy végre fellélegezhetünk. De a legnagyobb izzadás csak most kezdődött.

Legyen vele tisztában mindenki, hogy egy házasság még nem jogosít senkit, hogy egy idegen országban letelepedhessen, és egy házassági vízum nem egy tartózkodási engedély. A vízumot a nagykövetség osztja, a tartózkodási engedélyt pedig helyben a bevándorlási hivatal. Annak, hogy a feleségednek egy hosszabb tartózkodási engedélyt adjanak, annak is komoly feltételei vannak. Az egyik, hogy legyen egy akkora lakásod, ahol mind a ketten kényelmesen elfértek. Hiába mondod, hogy ti majd összekuporodtok és kis helyen összebújtok, a bürokrácia jobban tudja, hogy neked mi a jobb és kellemesebb. Ez azt jelenti, hogy ha pl. te mint agglegény eddig boldogan éltél a 20 négyzetméteres vityillódban, addig a feleségedet ebbe a lakásba nem engedik be. Szerencsére ilyen gondjaim nem voltak. A másik, sokkal fontosabb, hogy elegendő anyagi feltételeket kell biztosítani, hiszen a feleségednek nem csak egy ágy, hanem enni és inni is kell. Vagy milliomos vagy, vagy van egy jól  fizető munkahelyed. Ebben az esetben fel kell mutatnod az utolsó 3 hónapos fizetésed igazolását, különben megtagadják a tartózkodási engedélyt. És éppen most, amikor megházasodtam, csődbe ment a nyomda ahol dolgoztam és engem kirúgtak. Megint ott álltunk, hogy leültünk. Itt már csak egy hazugság segített, nem vallottam be, hogy munkanélküli lettem és az utolsó bérpapírra azt mondtam, hogy még nem kaptam meg. Elhitték, nem ellenőrizték.

Miután most már tényleg mindenünk megvolt, már csak a feleségemnek egy betegbiztosítást kellett kötni és repülőjegyet venni. De ez a repülőjegy már csak irányba szólt. 

Csak érdekességképpen jegyzem meg, hogy mindezek után is kidobhatják a feleségedet Európából, néha az erkölcsrendészet meglátogathat és belenéz az ágyadba. Sokan felhasználták a házasságot illegális tartózkodásra. Az egyik ismerősünknek is tovább kellett állnia, miután a német férje a bevándorlási hivatalban bepanaszolta, hogy nincsen etye-petye. Utána nem segített már, hogy a thaiföldi asszonyka estére piros bugyit húzott fel. Mindettől függetlenül, és anélkül hogy politizálni szeretnék, azért elég furcsa rendelkezések ezek. Az egyik oldalon a nyugati országok (szinte) mindenkit beengednek, tartózkodási jogot add azoknak is akiknek még neve, útlevele sincsen, a másik oldalon belepofáznak a magánéletembe és mindent megtesznek azért, hogy az élettársamat ne engedjék be. Mert aki azt hiszi, hogy amit elmeséltem az egyedi eset, csak velem történhet meg, az nagyon téved. Ma arra gondolok, hogy sokkal egyszerűbben megoldhattuk volna ezt az egészet. Csak azt kellett volna mondani, hogy Kookei leköpte a miniszterelnököt és ezért politikai menedékjogot kér. Fogadok mindenbe, hogy sokkal gyorsabban megkapta volna a tartózkodási engedélyt.

Aki többet szeretne - többek között - megtudni a farang-thai kapcsolatokról, házasságokról azoknak szívesen ajánlom a megjelent e-könyvemet. 

Bővebb információért kattints a képre!