- A thaiföldi életfilozófia

K.AMERY

Thaiföldi szilánkok

A legtöbb farangnak, aki egy szegény családból származó lányt (akárhogyan is) megismert, feleségül vett és Nyugatra exportált, előbb-utóbb egy előre nem is gondolt problémával szembe kell néznie. És ez az év legszebb napjaira, a szabadságra vonatkozik. Ezekben a napokban különösen kiélesedik a két kultúra összeütközése, mikor, hova és kihez menjünk kipihenni a fáradalmakat. Egy a hazájától, a családjától, a barátaitól elszakított thaiföldi lányt természetesen csak egyetlen dolog fog érdekelni, hogy hajrá Thaiföldre. Ezt először még a toleráns férjecske be is látja, és különben is, Thaiföld egy csodálatos ország, kedves emberekkel, jó kajákkal. Miért is ne.

Mígnem a 100. utazás után, egy nap elkezdi törni a fejét, hogy habár a külföldi utazások ezresekbe kerülnek, de luxusszabadságról beszélni nem lehet. Egy vidéki faluban, az isten háta mögött, egy kulipintyóban heteket, de akár csak napokat eltölteni nincsen mindenkinek az ínyére, és én ezt teljesen megértem. A legtöbb farang férjecskére szinte mindig egy trehány, piszkos környezet fog várni, poros szobákkal, elmosogatlan edényekkel. A luxus mama hotelben nem lesz sem fürdőszoba, sem toilette, helyette egy hideg vízzel teli vödör egy műanyag pitlivel. A takaros ágy egy földre terített paplan lesz, a légkondi egy hangosan pörgő ventilátor, - jó éjszakát kívánok. Mit is lehet itt akkor csinálni? Mivel a legtöbben a thaiföldi nyelvet még alapfokon sem beszélik, még barátkozni sem lehet. Marad az egyszemélyes sörözés a verandán és a halálra unatkozás. A nap fénypontja amikor este a család egy közös vacsorára összeül és jókat kajál. Aki azt hiszi, hogy most túlzok, az nagyon téved, a Thaiföldön nyaralók férjecskék nagy részére pontosan ilyen körülmények és pihenési lehetőségek várnak. Nesze neked thaiföldi autentikus romantika.

Kétségtelen, valaki nagyon jól érzi magát ezekben a bulikban, de valaki talán mégsem. Főleg ha a férjecske tudja, hogy akármerre megyünk az országban, jobbra, balra, előre vagy hátra, mindenhol csodálatos tájak várnak az utazókra. Miért is rágom itt a körmömet a thaiföldi bozótosban egy romokban álló sufniban? Ha már ennyi pénzt elköltöttem a repülőjegyekre, akkor biztosan nem ezt vártam.

Bevallom őszintén, ez nálam sincs másképpen. Pedig én szeretem a vidéki életet, szeretem a környezetet és az embereket. Nekem a feleségem családjával sincsen semmi gondom, szóval én tényleg megvagyok. Legalábbis 1 hétig, aztán vakargatni kezdem én is a buksimat. Azért Krabin sem rossz az élet.

Idővel mások ezt a programot egészen másképpen oldják meg. A férjecske és a thai asszonyka köt egy kompromisszumot, hogy a közös thaiföldi repülés csak Bangkokig lesz érvényes. Ott egymás nyakába borulva érzékeny búcsút vesznek egymástól és mindenki megy amerre szeretne. A lány a szüleihez utazik tovább, a férfi meg szinte mindig Pattayát veszi célpontnak. Hiszen, ott annyi barátja van. Látszólag mindenki jól jár ezzel a megegyezéssel és nem is gondolnak rá, hogy ezzel a házasságuk alapjait rendítették meg.

Számtalan házasság belefulladt már ebbe a lojális megoldásba, csak az ismerőseim körében legalább fél tucatnak. A történetek szinte kivétel nélkül úgy folytatódnak, hogy a férjecske hamar talál magának a bárok világában egy barátságos kiséretet. Valakinek ki kell színezni a magányosságát. Ilyenkor már nem sok férfit tart vissza, hogy a kapcsolatot kicsit elmélyebbítse. A felesége olyan messze van.

Én biztosan nem ítélek el senkit sem, nem gondolkodok mások fejével sem, mindenki azt csinál az életéből amit szeretne. Láttam én már európai párokat is külön szabadságra utazni. Azok sem végződtek másképpen. Ismertem egy házaspárt akik ebből szinte egy rendszert csináltak. Az asszony elment a barátnőivel testet gyúratni a wellnes hotelekbe, a férfi pedig Thaiföldön meglátogatta a barátait. Egy darabig jól is ment, míg a férjnek semmi kedve nem volt már hazamenni és a feleségének úgy kellett hazahúznia. De akkor már minden késő volt, belefulladtak a nagy függetlenségbe.