K.AMERY
A buddhista esküvő
Ha egy farang megtalálja Thaiföldön az élete párját, előbb-utóbb szóba fog kerülni a házasság kérdése is. Ebben a kérdésben főleg a thaiföldi lányok fogják a férfit kedvesen, de határozottan a helyes útra lendíteni, amit nem fog mindenki szívesen venni. Akárhogyan is van, sokan valóban összeházasodnak, a szerelem nem ismer határokat. Valaki a nyugati világban, mások tradicionálisan Thaiföldön. Az utóbbi sokkal izgalmasabb.
A két házassági ceremónia között alapos különbségek vannak. De ez nem azt jelenti, hogy az egyik félnek le kell mondania a saját hagyományairól, a toleráns Thaiföldön működhet mind a kettő szépen egymás mellett. Én láttam egy vegyes házassági ünnepséget, ahol egy német bajor férfi egy thaiföldi lány fejét kötötte be, és a katolikus házasságot összeboronálták a buddhista házasság szépségével. A német vendégek currys kolbászt ettek, búzasört vedeltek, bőrnadrágban és kurjongatva a lábszárukat kloffolva ropták a trombitás muzsikára a táncot. A thaiok a helyi finomságokkal tömték a bendőjüket és finoman lengedeztek a thaiföldi dallamokra. A két merőben ellentétes hacacáré vidáman megfért egymás mellett, minél több sör és whisky gurult le a garaton annál jobban. Mindenki boldog volt és nagyokat tapsolt. Még a fiatal vendégekre is gondoltak, két hatalmas hangszóróból este hipp-hopp zene üvöltött. Az ünnepségen természetesen nem csak egy buddhista szerzetes áldotta meg a boldog ifjú párt, hanem egy katolikus pap is meglengette a füstölőjét. Valóban az egész nagyon muris és szórakoztató volt. Egy esküvő nyilván mindig individuális, de a thaiföldi lakodalmaknak azért megvannak az alapvető és kötelező szabályai. Már az előkészületek is nagyon fontosak, egy szerzetes vagy asztrológus kiválasztja a legszerencsésebb napot, amit Thaiföldön nagyon komolyan vesznek. Ettől a naptól elmenekülni aztán mese nincsen, aki nem jelenik meg, annak vége. (Igaz ami igaz, annak is megszorult a nyakán a hurok aki jelen van, de ezt még nem tudja.) Közben a vőlegény elrendezi a jövőbeli apóssal az adminisztrációs dolgokat, amelyek elsősorban a hozomány magasságáról szólnak. A Sin Sod, ellentétben a farangok téves elképzeléseivel, a férfi anyagi felelősségvállalását és tiszteletét jelzi. Nem maradhat el a hitvesi ágy előrelátó megszentelése sem, ahol az ifjú párnak majd legalább három éjszakán keresztül aludnia kell. Legalábbis kéne, ki mennyire bírja erővel. A legtöbb nyugdíjas farangnak nem is ágyaznak meg. A hitvesi ágy felszentelése nem csupán egy formális szertartás, hanem egy mélyebb jelentéssel bíró szokás. Az ifjú házaspár számára nem csak az fontos, hogy tiszta ágyba huppanjon, hanem hogy a jövőjüket a boldog és gyermekáldásos élet kísérje. Vidéken az egész falut már napokkal előtte neonfénnyel díszítik, szinte valamennyi esküvőt a szabadban tartanak, hadd ragyogjon este minden. A bömbölő zene már reggel 5-kor kiráz a gatyából mindenkit, hogy ma bizony lakodalom lesz, készüljetek fel.
A thaiföldi esküvő több részből áll. Minden a szerzetesek áldásával kezdődik, amelyen (általában) csak a menyasszony, a vőlegény, a szülők és természetesen a szerzetesek vannak jelen. A szerzetesek megáldják a párt, és a pár adományokat ad cserébe a szerzeteseknek. A spirituális áldás megszerzése fontos, de nem jelent még házasságkötést. Utána menyasszony el is tűnik és a jövendőbeli férjecskére egy fáradtságos, de vidám séta, a Khan Mak-menet vár. A cukin kirittyentett lányokkal őrzött három leláncolt “aranykapun” egy takaros, népi ruhába öltöztetett, zenés pereputtyal kell átbandukolnia. Minden kapunál feladatok, kérdések várják, hülyeségeket kell csinálnia és anyagi támogatást tartalmazó borítékokat kell adományozni. Ez a kutyagolás egy nagyon látványos része a thai esküvőnek. A menet célja, hogy a vőlegény a hozománnyal és az ajándékokkal felfegyverkezve megérkezzen a menyasszonyhoz, aki már gyönyörűen beöltözve izgatottan az ablakból leselkedve várja. Ez a szertartás is szimbolikus, lényegében véve nem más mint a lány kezének végleges megkérése. Ez a több évszázados tradíció a mai napig szerves eleme a thai kultúrának, és szerintem a legszebb része a menyegzőnek. 
A lány házában átnyújtják a különböző ajándékokat, virágokat, édességet, krumplis pogácsát, szóval ilyesmiket. Ki mit szeret. A thaiföldi esküvő egyik legfontosabb része, - legalábbis a lány családjának - a hozomány (Sin Sod) leperkálása a jövendőbeli anyós asztalára. A Sin Sod lehet pénz, arany, ékszer, ajándékutalvány egy házra, autóra vagy hasonló apróságok. A legnagyobb feladata a hozománynak azonban abból áll, hogy az anyóspajtás büszkén körbemutathassa és az este ne morogjon túl sokat. Ezután következik a vízzel való ceremónia (Rod Nam Sang). Ez a legfontosabb szertartás, ahol tulajdonképpen megkötődik a buddhista házasság. A menyasszony és a vőlegény kezeit összekötik egy virágfüzérrel, máshol egy fehér fonallal, majd a szülők, a családtagok és a vendégek vizet öntenek a pár kezére. Ez a gesztus a tisztaságot, a jó szerencsét és a közösség áldását szimbolizálja. A szülők, illetve az idősebb családtagok áldásukat adják, ami elengedhetetlen a házasság sikeréhez és boldogságához. A menyasszony és a vőlegény mostantól házaspárnak nevezheti magát.
Lassan addigra be is esteledik, Thaiföldön korán sötétedik, és a több száz vendég, gyakran az egész falu, örömére megkezdődhet az esküvői lakoma. Indulhat az evés, ivás, vedelés, zenebona, éneklés, táncolás. Ha már táncolásnak lehet nevezni az ugrabugrát, mert én thaiföldit jól riszálni még nem láttam. (Kivéve természetesen a néptáncosokat.) De amit én gondolok az senkit nem érdekel, mindenki nyomja ami belefér. A felmerült költségeket gyakran az ifjú pár vagy a családjuk fele-fele arányban fizeti, vagy ezt a feladatot szemlesütve a thaiok finoman átpasszolják egyedül a farangra. A buddhista esküvő jogilag nem kötelez semmire, szerepe a keresztény templomi esküvőre emlékeztet. Mégis spirituális, kulturális és társadalmi hagyományokat egyesít, és a thaiföldieknek sokkal fontosabb, mint a szürke és dög unalmas polgári hivatali kézkötés. Persze annak már jogi kötelékei is vannak, amit elsősorban a macsó thaiföldi férfiak nem nagyon szeretnek. Végezetül szeretném leszögezni, hogy természetesen a thaiföldi házassági ceremóniák tartományról tartományra, családtól családig különbözhetnek, még akkor is ha nagyjából megegyeznek. Bangkokban a mai fiatalság lassan de biztosan átveszi a nyugati szokásokat és fittyet hány a tradíciókra. Az esküvői lakomát olasz étteremben tartják és pizzát majszolnak. Ha már pizzának lehet nevezni ezeket a kalandor pancsókat. Ezek a városi “modern” és a hagyományos lakodalmak csak egyetlen dologban hasonlítanak, mindenhol kattognak orrba-szájba a fényképezőgépek.Aki többet szeretne megtudni a farang-thai kapcsolatokról, házasságokról azoknak szívesen ajánlom a megjelent e-könyvemet.
Bővebb információért kattints a képre!
