K.AMERY

Fodrásznál Bangkokban

Egyszer egy turista elutazott Thaiföldre, és miután nem tudta kínjában, hogy mi mindent nézzen meg, hová látogasson el, megkérdezett egy szerzetest. - “Mi a leggyorsabb és a legjobb módja annak, hogy minél többet megismerjek ebből a csodálatos világból?” 

A szerzetes elgondolkodott egy pillanatig, majd így válaszolt, -

“A leggyorsabb és a legjobb módja, hogy minél többet megismerj az országból, ha el sem kezdesz utazni. Ülj le a fenekedre és figyeld az embereket, hogy mit csinálnak.”

A turista meglepődött, - “De akkor hogyan fogok sok mindent felfedezni?”

“Ne aggódj, Thaiföldön mindig lesznek újabb és újabb csodák, amiket felfedezhetsz. Csak nyisd ki a szemedet és figyelj.”

Most, hogy megint Bangkokban rontom a levegőt, ez a rövid kis történet jutott az eszembe. Én mindig csodálkozom, amikor hallom és látom, hogy sok turista szünet nélkül egyik helyről a másikra robog, még levegőt sem kapnak. Az egyik oldalon megértem őket, hogy rövid szabadságuk alatt minél többet szeretnének magukba szippantani, a másik oldalon, minél többet szaladgálnak, annál kevesebbet fognak látni. Én ezen már régen túl vagyok, én ha Thaiföldön vagyok akkor már az apró részleteket keresem. És hidjétek el, sosem unatkozom, nagyon izgalmas dolgokat fedezek fel.

Ha a turista a bangkoki repülőtérre megérkezik, akkor először át kell sétálnia az útlevél ellenőrzésen. Az utóbbi hónapokban, években történt néhány változás, nem kell pl. kitölteni egy cédulát, hogy hogyan, mikor és merre. Most csak belevigyorgunk a kamerába, bescannelik az ujlenyomatokat, bepecsételnek egy 60 napos tartózkodási engedélyt és Sawadee Thailand. Az imigrációs rész két külön sorból áll, egy a külföldieknek, egy pedig a thaiföldieknek. A hazai sor általában sokkal rövidebb, de megfigyeltem, hogy mint turista is beállhatsz, nem küldenek vissza a farang sorba. Ha már olyan szépen összejöttünk, akkor rögtön meg is kérdezek egy a magyar fórumokon (IS) örökzöld kérdést, most hányszor és mennyi ideig tartózkodhatsz ezzel a pecséttel az országban. Mert a vita dúlik mindenhol, senki sem tud rendesen semmit sem, de kuruttyolnak jobbra-balra. Az imigrációs lány készségesen válaszol, - a belépéskor (több országnak, így a magyaroknak is) 60 napos engedélyt osztogatnak, ezt meg lehet 30 nappal hosszabbítani a helyi, a szálláshelytől függő imigrációs irodákban. Ha utána kimész az országból és néhány nap múlva visszatérsz, megint kapsz 60 napot és ha szerencséd van akkor ezt is meghosszabbíthatod 30 nappal. Röviden, így el lehet kavarogni akár fél évig is, ezt, mint a lány meséli, megengedik. Ha ezek után valaki még mindig csikicsukizni szeretne, akkor lehet, hogy nem engedik megint be és a következő repülővel mehet vissza. Hivatalosan nincsen semmilyen rendelet, hogy ezt az ugrálást hosszabb ideig szabadna csinálni, még akkor sem, ha én is tudom, sokan így bohockodnak. A kompjuterben benne van mindenkiről mikor jött és ment, meddig volt az országban. Szóval nagy pofára esés lehet belőle.

Csak érdekességképpen jegyzem meg, hogy pontosan ezt a választ kaptam a müncheni thai konzulátustól is. Pont.

Miután végeztünk az útlevél ellenőrzéssel, megint feltűnik valami, amit eddig én sem tudtam. Az, hogy az EU-ba egészségügyi papírok nélkül nem lehet zöldséget, virágot, gyümölcsöt behozni (kivéve kókuszt, banánt, ananászt, fügét és duriánt) már régen tudtam, még akkor is, ha ez is egy örökös vita téma. Ezt nekem személyesen a német vámőrök meg is erősítették. Ez még akkor is igaz, ha Juliska néni Kiskuncsatányból szorgalmasan erősítgeti valamennyi magyar fórumban, hogy ő bizony a szatyorjában 5 kiló mangót sikeresen becipelt az EU-ba és senkit sem érdekelt. De ne felejtsük el, hogy ez akkor is illegális, ha elkapják a határon akkor ne háborogjon. Vannak örök okostojások, akiket semmivel sem lehet meggyőzni.

De amit nem tudtam, hogy azokhoz a gyümölcsökhöz, virágokhoz is egészségügyi papír kell, amelyeket Európából szeretnénk Thaiföldre az anyósnak ajándékba vinni és azzal megmérgezni. Erre rögtön az útlevélellenőrzés  után plakátok és egy iroda is felhívja a figyelmet. Pont.

Ellentétben sok utazó véleményével, a bangkoki Suvarnabhumi reptéren is lehet nagyon jól dollárt, eurót váltani, mégpedig a B szinten. Korábban volt két SuperRich váltós is, most csak egyet találtam, de az legalább majdnem éjfélig nyitva van. Ha náluk váltasz be pénzt akkor semmivel sem kapsz kevesebbet mint a városban, nyugodtan ajánlom mindenkinek.

Egy thaiföldi telefon nélkül meghalna, nem is tudom hogyan élték át az elmúlt évszázadokat. Az én thai asszonykám sem különb, rögtön szeretne a reptéren egy sim kártyát vásárolni. Hiába mondom, a városban minden 7-Eleven üzletben vannak olcsóbb és jobb telefonkártyák, azokkal egy hónapon keresztül orrba-szájba szörfözhet és telefonálhat. Nem, neki most kell rögtön egy. És ha valamit egy thaiföldi a fejébe bekalapált, azt onnan kiverni lehetetlen. A thaiok képtelenek egy nyugalmas diszkusszióra, kompromisszumokat nem ismernek, logikus gondolkodás nulla, hajrá fejjel a falnak. Az eladó készségesen mutatja a “legolcsóbb” telefonkártyákat, választékban nincsen hiány, az egyik csak 50 baht. Állítólag egy egész hónapra érvényes. A beszerelése igaz, hogy 450 baht, de az nem számít, a feleségem rögtön lecsap rá. 10 perc múlva boldogan telefonál. Másnap már az enyémet használja, mert az övén elhasznált már mindent. Nesze neked reptéri mega-szuper turista telefonkártya. Nekem tökéletesen megfelel a 7-Eleven-es Sim-kártya amivel 30 napig semmi gondom nincsen. Ára, 199 baht és ha szépen kéred a lányokat, rögtön be is szerelik neked ingyen. A feleségem gyakran kölcsön is kéri, annyira megtetszett neki. De nagyon gyanítom, hogy az övé megint kiürült. Na, mindegy.

A reptérről a városba a leggyorsabban a vasúttal lehet utazni, de érthető módon sokan inkább a taxira fogadnak. A vonat ugyan alig 35 perc alatt elrobog veled a fővárosba, de nem visz el a hotel bejáratáig. Az 1-es szinten (Level 1) keresd meg a Public taxikat, azok sokkal olcsóbbak mint a lasszóval a turistákra vadászó taxibetyárok. A városba a public taxik elvisznek 400-500 baht-ért, plusz egy csekély fizetés az autópályára. Ne csodálkozz, ha a taxisofőr 60-70 baht-ot előre kér a sorompónál. Sokan esküsznek a Grab vagy a Bolt taxikra, hidjétek el semmivel sem olcsóbbak Bangkokban. Vidéken egészen más a tészta, ott jobb ha letöltöd ezeket az app-okat.

Ha mindezeken túljutottál akkor már csak egy szállóhely kell. Szállást találni Thaiföldön nem lesz nehéz, legyen az online vagy talpalás. Én személy szerint nem szeretek online foglalni, mert a kicicomázott fényképek gyakran nagyokat hazudnak. Ha valaki mégis a kényelmesebb és biztosabb online foglalást szereti, azoknak ajánlom, hogy alaposan hasonlítsa össze az árakat, mert több mint 100 eurót is spórolhatsz. Általában az Agoda kellemesebb árakat kínál mint a Booking, személyesen talán még olcsóbban is kijöhetsz, főleg ha nem resteled hogy alkudozni is lehet és kell. De aranyszabály nincsen, sokszor az internetes árak olcsóbbak, mint ha személyesen kopogsz be.

Ezekről a dolgokról már gyakran sokkal részletesebben posztoltam és a nem régen megjelent könyvemben részletesebben is meséltem. Akit ezek a témák részletesebben érdekelnek, ajánlom szíves figyelmébe.

Ha már Bangkokban vagyunk a feleségem szeretné a haját levágatni. És valóban, az árak még a fővárosban is sokkal olcsóbbak mint Európában. Ne zavarjon, hogy a legtöbb frizőr kiképzése egyenlő a nagymama iskola színvonalával. Akárhogyan is van, most végre lehuppanhatok egy székre és nézhetem az autentikus thaiföldi életet. Ami rögtön feltűnik, hogy a szalonban legalább hatan dolgoznak, de csak 1 vendég van, az én kis arany kis feleségem. Gyorsan körbe is állják és megbeszélik, hogy ki és mit is szeretne. Ehhez tudni kell, hogy amíg mi megszoktuk, hogy bedobnak a fodrászszékbe és 1 perc alatt elmondjuk, hogy milyen hajviseletet szeretnénk és máris csattog az olló, addig Thaiföldön ezek a dolgok teljesen másképpen működnek. A barátságos bemutatkozás után elkezdődik egy látszólag soha véget nem érő smalltalk, mindenki elmeséli a gyermekkori élményeit, bánatait, itt fáj, ott zsibbad a lábam, ma reggel mit reggeliztek és ma este mi lesz a vacsora. Közben mindenki mutogat jobbra-balra. Ha mindezeken túljutottak, mindenki lecsücsül valamelyik üres székbe, megmossák a hajadat, előkerülnek a mobil telefonok és nyomnak néhány 100 szelfi képet. Megkezdődik a hajvágás, ha egyáltalán megtalálják a fésűt meg az ollót, mert tegnap még ott volt, ahol ma nincsen. Közben-közben kollektív telefonálnak egyet-kettőt és kedvesen vigyorognak egymásra. Mindenki mérhetetlen nyugodt, csöndesen beszélnek, a mozdulatok finomak és udvariasak. Amikor egy lány elmegy mellettem, udvariasan lehajtja a fejét, ezzel fejezi ki az illendőségét és ismeri el a magasabb rangomat. Ebben a világban a nincsen helye a kapkodásnak, idegességnek, kiabálásnak, egymás baszogatásának. Ebben a piciny fodrász jelenetben benne van valamennyi eleme a thaiföldi életfilozófiának. Csak oda kell figyelni.

Miután mindenki megcsodálta az új frizurát és a feleségem is megdicsérte a fodrászlány remek munkáját, a kasszánál összegyűlik az egész csapat egy utolsó üzemi beszélgetésre. Már csak fizetni kell. 200 baht, 20 baht borravaló, mindenki nagyokat bólogat és hajlong. Minden jó, minden szép, mindenki nagyon elégedett.

“Nem szép!” - mondja a feleségem amikor már az utcán vagyunk, miközben a telefonjában igazgatja a haját. 

“Neked tetszik?” - kérdezi tőlem.

“Szerintem jó lett, szép vagy.” - simogatom meg. Jaj, ha most azt mondod egy nőnek, hogy az új frizura jó szar lett. 

"És drága is volt, 200 baht."

"Akkor menj a piaci fodrászhoz, ott sokkal olcsóbb."

“Nem szép, nem tetszik.” - húzza le megint a száját. De egész délután mosolyogva nézegeti magát a tükörben. Sugárzik a boldogságtól. Ilyenek vagytok ti lányok.

Bővebb információért kattints a képre!