K.AMERY

Kutyaélet Thaiföldön

Buddha együttérzésre és tiszteletre tanított minden élőlény iránt, beleértve az állatokat is. A szentírások hangsúlyozzák, hogy minden élőlény, ember és állat egyaránt, a boldogságra törekszik, el akarja kerülni a szenvedést. A buddhizmus egyik legfontosabb etikai irányelve, a thaiföldi életfilozófia alappillére, hogy ne bántsunk egyetlen élőlényt-, ne ártsunk még a légynek sem. Eddig szép is jó minden, de ezeket a szép gondolatokat Thaiföldön (SEM) nem veszik mindig szó szerint.

Habár 2014-ban hivatalosan betiltották az állatok értelmetlen kínzását, két évvel később pedig a kutyákkal való kereskedelmet, a valóságban a mai napig, ha elvétve is, a fekete piacokon még mindig előfordulhat, hogy kutyából főtt ételt szolgálnak fel. Ami pedig a kereskedelmet illeti, még 10 évvel ezelőtt is hatalmas botrányt vertek fel a médiában megjelent fényképek, amelyek a kutyulikkal zsúfolásig megtömött ketreceket lepleztek le. Ezek az express járatok rendszeresen ingáztak Thaiföld és Vietnám között, ahol a kutyákat brutálisan megkínozták, mert állítólag úgy a húsuk sokkal ízletesebb. Szerencsére az állatvédő szervezetek, többek között a “Soi Dog Foundation,” keményen a sarkára léptek ennek a tevékenységnek, és valóban elérték, hogy a kegyetlen blökikereskedelemnek évek óta, legalábbis Thaiföldön, feltehetőleg végleg befellegzett. Azt is fontos megjegyeznem, hogy a kutyahús fogyasztása soha nem volt igazán a thai kultúra része és a thaiok többsége elutasítja ezeket az ételeket. De kutyaélet a mai napig szó szerint létezik, mindenki aki már járt a mosoly országában láthatott az utcán egyedül vagy csoportosan kóborló szerencsétlen állatokat. Ezek a gazdátlan ebek nincsenek mindig szívesen látva, de mivel a buddhisták nem ölhetnek, új, csavaros megoldások születtek. A thaiok gyakran toxikus csalikkal védekeznek a nemkívánatos bolhazsákok ellen, amelyek gyakran veszettséget hordoznak, vagy éjszaka valóban veszélyessé válhatnak. Szerintük a kutya csak akkor eszi meg a mérget, ha ezt a karmája előre megírja, így mindenki becsületes és ártatlan buddhista maradhat. Problémamegoldás thaiföldi módra.

De Thaiföld nem lenne az ellentétek országa, ha ez nem vonatkozna a kutyák világára is. Amíg az egyik oldalon millió blöki a napi  túlélésért küzd az országban, addig kiválasztott ölebek császárként vannak kezelve. Én sosem láttam babakocsit Thaiföldön, illetve ha láttam is, akkor nem csecsemő volt benne. Ez akkor lett igazán feltűnő, amikor pelenkás járműből vidám gagyogás helyett csaholás hallatszott ki. Valójában, ha Bangkok előkelő negyedeiben látsz egy babakocsit, akkor az utas szinte biztosan nem egy kis mazsola, hanem egy cicomásan felöltöztetett és méregdrága parfümmel bepermetezett öleb lesz. A 2000-es években megkezdődött kutyusmánia Thaiföldön idővel a hülyeség tetőfokára hágott. Thaiföldön sem lett a kutyából szalonna, de egy igazi státuszszimbólum. A slágerlistán a luxuskutya ma előkelő helyen, a luxusautó, a kicsi feleség, a magánrepülőgép stb. mellett áll. A rangsorban láthatóan a saját feleség, férj nem is kapott helyet. Ezt mint derék férjecske én is alátámaszthatom, de most hagyjuk ezt. A felnőtt új és nagyon gazdag nemzedék, aki azt sem tudja mire költse a pénzét, mindenféle hülyeséget kitalál, hogy sikerüljön a nyugati kultúrát túlmajmolni és ezzel a rangját kiemelni. És a burkusokra, egy országban ahol az emberek túlnyomó többsége szegénységben, sőt nyomorban él, teljesen feleslegesen milliókat költenek. Nekik sem könnyű az életük a Gucci, Conchita vagy Swarovski nyakörvvel, masnival a fejükön, Gucci, Louis Vuitton, Chanel kutyaruhában, cipőben és zokniban, (némelyiknek még LED lámpája is van) göndöríteni a szőrüket, pedikűröztetni a körmüket. Még szerencse, hogy egy kutyauszodába is elmennek lubickolni, utána egy Michelin csillagos étteremben a gazdájukkal közösen egy asztalnál becsócsálják a Steak & Sushi-ételeket, és egy aranyozott tálból belefetyelik a kutyasört vagy kutyabort. Dessertnek van mindig egy fincsi kutyusfagyi is. És mindezt ott, ahol a következő sarkon már egy slum van. A fáradalmakat kipihenhetik egy 5 csillagos kutyaszállodában, természetesen saját medencével, szobaszervizzel és személyre-, akarom mondani kutyára szabott ágyakkal. Ha még nem golyóztak be teljesen, iskolába járhatnak, ahol jógázni és festeni is megtanulhatnak. És még sorolhatnám a baromságokat. De ki mit szeret. 

Természetesen a trendi ebeket nem osztogatják Thaiföldön sem  ingyen, az egyik legnépszerűbb és egyben legdrágább fajta a tibeti masztiff. Némelyiknek az ára eléri a több százezer eurót is. (Kínában még több mint 1 millió eurót is fizettek egyért.) Ne zavarjon senkit, hogy egy kifejezetten bamba fajta, ráadásul a busás bundája nem biztos, hogy előnyös a thaiföldi forró és párás éghajlatban. De sebaj, a kertben felállított házikójában nem csak villany, hanem beépített klimaberendezés is van. De népszerűek az apróbb pincsikutyák is, mint a chihuahua, az uszkár, a jól ismert tacskó, vagy a kidülledt szemű pekingi is. Különösen városokban, mint Bangkok, nagyon praktikusak, aranyosak, kedvesek, és jól elférnek a pénztárcákban vagy a mellényzsebben is. 

Ha már a kutyusoknál tartunk, akkor nem szabad megfeledkeznünk, Ayutthaya szellemkutyáiról sem. Ayutthaya, a híres történelmi város, gazdag a szellemtörténeteiről is. Egy legenda szerint minden éjszaka egy falka kísértetkutya megjelenik és hajnalban nyomtalanul eltűnnek. A babonás thaiföldiek szerint ők az ősi templomőrök lelkei, akik még mindig a szent helyeket őrzik.

De olyan bodriról is tudunk, aki megtanult meditálni. Egy Chiang Mai-i templom befogadott egy kóbor tappancsot, aki hamarosan nagy hírnévre tett szert, mert minden nap a szerzetesekkel meditált. Csendesen, csukott szemmel ücsörgött a körben, mintha teljesen elmerült volna a meditációban. De én nagyon gyanítom, hogy a dologban inkább turpisság volt, mert kifigyelhette, hogy a templomnak hamar jó híre kerekedett, sok hívő és adomány érkezett. Cserébe megetették és gondját viselték. Azért egy kutya sem egy hülye ember. A “szerzetes kutyák” nem is olyan ritkák Thaiföldön, még kolostori ruhát is kaphatnak, és úgy "élnek,” mintha tanulnának.

De térjünk vissza a hajléktalan csöves kutyákra. Azért teljesen Thaiföldön sincsenek magukra hagyva, különböző projektek és szervezetek foglalkoznak a védelmükkel. Az állatmenhelyeken kívül vannak speciálisan épített kis házak is, ahol az utcakutyák menedéket találhatnak. Főleg turisztikai területeken vagy templomkomplexumokban gyakran látni ilyen SOS kutyaházakat, amelyekről állatbarátok vagy szerzetesek gondoskodnak. Hogy miért éppen a turisztikai területeken? Még nem sikerült kiderítenem. 

További érdekességek Thaiföldről a megjelent E-könyvemben.

Bővebben a következő linken. Kattints a képre.