K.AMERY

Homok mint a tengerben

“Sziasztok! Lassan véget ér a nyaralásunk (Thaiföldön), az a kérdésem, hogy a tengerparton gyűjött kagylóhéjakat, csigát, korall vázt haza lehet -e vinni?” - egy gyakori és jogos kérdés, amire a 21. században, az internet világában azért kissé meghökkentem. De sokkal jobban csodálkoztam a helytelen, sőt  - ez tényleg egy zseniális terv - válaszokon.

“Mi is hoztunk haza kagylot a börönbe volt beletéve senki sem nyult hozzá.2 db koráll és 2 db kissebb kagyló meg véletlen a kézi pogyászba tettem és az sem vették el tőlem.”

“A kérdés az volt:...a tengerparton gyűjtött kagylóhéjakat, csigát, koráll vázt lehet-e vinni? Erre válaszoltam. A kislányom 1 vödörnyit szedegetett a parton. Senki sem vette észre, senki se büntetett meg. A kérdező sem búvár cuccban merülne hozott fel 2 négyzetméter karallt.”

“Ne már!! Ez a sok rettentés..Nem értem mire jó ez! Mi is hoztunk haza decemberben. Szépen nyugodtan tedd be a bőrönbe ..de ahogy gondolod!”

“Még homokot is hozunk minden honnan ahol járunk”

Ezek a válaszok éppen olyan magas színvonalon mozognak, mint a helyesírásuk a szabadság szárnyalása közben. Egyest kaptak, leülhetnek.

De visszatérve a kérdésre, hogy Thaiföldön kagylót, csigát, korallt vagy homokot gyűjteni, sőt a poggyászunkba beletenni és hazavinni szabad vagy nem, egyetlen helyes válasz van, hogy - Nem szabad, magas büntetést is kaphatsz érte. Még az sincs engedélyezve, hogy a strandon gyűjtögessed őket. A válasz talán az első pillanatban meglepő, sőt fejcsóválásra méltó lehet, pedig komoly indokok szólnak mellette. 

Kezdjük talán a homokkal, miért nem szabad egy vödörrel a strandon összelapátolni és hazavinni? Hiszen homok annyi van  mint homok a tengerben. A legegyszerűbb felelet lenne, hogy Thaiföldön (IS) az ország természeti környezetének megóvása rendkívül fontos, és szigorú törvények vonatkoznak a környezetvédelemre.  A homok hiánya elpusztítja a környezetet, szennyezi a folyókat és elmossa a tengerpartokat, a strandokat. Hiánya következtében a tengerek sekély részein szinte teljesen kipusztul az élet. Ami igaz, az igaz, a tapasztalat azt mutatja, hogy gyakran a thaiok saját környezetükre oda sem bagóznak és úgy tesznek mintha a legtermészetesebb dolog lenne a világon a tengerek aljáról a finom kavicsot egy csónakba kiporszívózni és azzal a következő illegális kereskedőhöz elpárologni. De tudod hogy van ez, amit szabad Jupiternek, azt nem szabad a kisökörnek. Mert nem csak a természetvédelemről van szó, a homokkereskedés egy nyereményes vállalkozás és a helyes megértéshez erre röviden ki kell térnem. 

Kevesen gondolnak rá, de a homok a víz után a világ  legfontosabb és leggyakrabban felhasznált nyersanyaga és évről évre egyre kevesebb van belőle. Évente több mint 40 milliárd tonna homokot lapátolnak ki világszerte a természetből, Thaiföldön (IS) a kitermelése és a felhasználása az utóbbi évtizedekben drámaian  megnövekedett. A statisztikai adatokból kiderül, hogy csak a thai építőiparnak majdnem 86 millió tonna homokra van évente szüksége. Ez mennyiség alaposan meghaladja a 76 millió tonnás küszöböt, ami azt a maximális homokmennyiséget jelzi, amit az ország a környezete még elviselhet. Vagy nem. Még akkor is ha ezek a statisztikai adatok csak durva saccolások, mégis sokat elmesélnek. 

Hogy a homokot mi mindenre használják fel, illetve milyen és hány iparág nélküle elképzelhetetlen lenne, még felsorolni is lehetetlen. Homok nélkül nincs beton, nincsen építőipar, üveggyártás és kerámia, olaj és gázipar, a nehéziparban a segítségével öntvényeket formálnak, a lányok sem tudnák magukat a piperecikkek hiányában kifényezni, nem tudnánk pörgetni a telefonunkat,... soroljam még? Hogy idővel a homok egy milliárdos üzlet lett azon senki sem csodálkozhat és mivel a homokbányászat korlátozott, az illegális kitermelés virágzik. Már nem egyszer előfordult, hogy egy szép aranysárga strand vagy egy szigetecske köddé vált, mert titokban összekotorták és elszállították. A homokmaffia a világ egyik legszélesebbkörűbb nemzetközi bűnszervezete lett. Nem csoda, hogy világszerte a kormányok egyre érzékenyebben reagálnak a homokrablásra, még akkor is ha csak egy kis mennyiségben történik. De a sok kicsi sokra megy mottójára, a több milliós turista tömeg Thaiföldön évente több tonna homokveszteséget is jelenthet. És valljuk be, nekünk sem mindegy, hogy a tengerparton van egy szép finom, aranysárga strandunk vagy ha szép lassan is de eltűnik az európai vitrinekben. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy minden homokozó kislány mögött egy morcos ranger távcsövezik és alig várja, hogy megbilincselje. De legyünk vele tisztában, hogy a homok elvitelét, főleg nemzeti parkokban, nem fogják figyelmen kívül hagyni. És gondolom, hogy a pattayai, éppen az utóbbi években kiszélesített homokstrandjának a hátizsákba lapátolását sem néznék a rendőrök jó szemmel. 

Csak érdekességként szeretném megjegyezni, hogy a homok szigorú felügyeletét nem Thaiföldön találták ki, hanem számos országban rendszabályozzák. Az olaszországi Szardínia szigeten még a lábadról is le kell mosni mielőtt elhagyod a strandot és a törölköződet alaposan kiráznod. Egy üveg homok szuvenír ellopásának a bírsága több ezer euró is lehet. A németországi Keleti- és Északi tenger több strandján még homokvárat sem szabad építeni. Első pillantásra szinte érthetetlen tilalomnak jó okai vannak. A homokvárak építése vagy a gödrök ásása jelentősen fellazítja a talajt, ami azt eredményezi, hogy nagy mennyiségű homok kerül a tengerbe a dagály vagy az erős szél idején. A szabályzat megszegése még 1000 euróba is kerülhet.

Az egy milliós kérdésre, hogy de hiszen a Szahara is tele van homokkal miért is kell ebből ekkora zenebonát csinálni, a válasz amilyen meghökkentő olyan egyszerű. Azért, mert a sivatagi homok nem alkalmas az ipari feldolgozásra, pl. az építőiparban. Amíg a folyó és a tengeri homok felülete nem sima és egyenletes, addig a sivatagi gömbölyűre, simára van dörzsölödve és ami sokkal fontosabb, túl finom ahhoz, hogy legyen tartása. Nem tapadnak össze, törékenyek, a kopásállásuk nem tökéletes, könnyen átengedik a vizet. Nyilvánvaló hogy egy betonoszlopot ebből építeni nem lehet.

A kagylók, csigák, korallok gyűjtéséért, kiviteléért Thaiföldön még börtönbüntetést is kaphatsz. Ebben semmi túlzás nincsen. 2018-ban Phuketen két fiatal orosz turistalány került roppant kényelmetlen helyzetbe. Állítólag egy idegen, közelebbről meg nem nevezhető halásztól vásároltak néhány kagylót és korállt amit büszkén megmutattak a hoteljuk tulajdonosának. A szállásadójuk nem volt ilyen lelkes, figyelmeztette a lányokat, hogy a reptéren ezért bajba keveredhetnek. Ráadásul attól is tartott, hogy a tengeri állati vázak bebüdösítik az egész környéket. Miután a bölcsesség elhagyta az oroszokat és a süket fülek nem hallgattak a jó szóra, a hoteles értesítette a rendőrséget. Azok nem sokat teketóriáztak, lakat alá dugták a shoppingolós hölgyeket és csak több 10.000 baht, a lányok vallomása szerint 150.000 baht,  kaució kifizetése után engedték őket ideiglenesen a szabad levegőre. Az útlevelet előrelátóan elkobozták és a jegyzőkönyvet átpasszolták az ügyészségnek. A naiv lányokra egy  hosszadalmas és költséges vádemelés várt, amelynek a végeredményéről sajnos nincsen hiteles forrás. De akármi is volt az ítélet, annyira örülhettek neki mint egy vegán a pizzáján egy nagy adag extra kolbásznak. Az eseményről a thaiföldi sajtó részletesebben beszámolt és rögtön megjósolták mi várhat a turistákra. - “A tengeri és part menti természet védelméről szóló törvény 29. cikke alapján a turisták akár két évig terjedő szabadságvesztéssel vagy 200.000 baht pénzbírsággal sújthatók, vagy mindkettővel.” 

2016-ban Koh Samuin négy kínai turistát horgásztak ki a természetvédelmi illetékesek a tengerből akik éppen korallokat és kagylókat gyűjtöttek. A vádemelést egy zsíros pénzbüntetés követett. Ez az eset különösen nagy médiafigyelmet ébresztett, mert először figyelmeztette komolyabban a turistákat, hogy a természeti kincsek illegális hátizsákos pakolása bűncselekménynek számít Thaiföldön.

Sokan azzal sincsenek tisztában, hogy ezek a kivitelezési tilalmak akkor is érvényesek, ha a kagylókat, csigákat, korállt vagy homokot és még sok más egyéb védett terméket egy bazárban, piacon, egy szuvenír árusnál vásárolsz. Ne zavarjon, hogy ennek az ellenkezőjéről az eladók téged mindig biztosítani szeretnének és megesküsznek arra, hogy  Thaiföldön a kagylók és csigák úgy váltak szabadalmazott utazótársakká, hogy a repülőtéren állandó belépőjeggyel rendelkeznek. Ebben az esetben sem fog a mogorva vámosoknál segíteni, hogy Kookkei a piacon ezt mondta vagy azt mondta.

Ha mégis ügyes voltál és szerencsésen átlopóztál a kincseiddel a thaiföldi határon, még akkor sem vagy biztonságban. Mert a nemzetközi törvények értelmében a védett anyagok behozatala Európába nem lehetséges. A müncheni vámosoknak sikerült egy éppen Thaiföldről hazaérkezett vidám csoportnál több kiló  korállt találnia, amit természetesen rögtön zár alá vettek. A mosolygásnak rögtön vége lett, mert pénzbüntetés is következett. És még szerencséjük is volt, hogy a vázakat nem a bangkoki vámosok fedezték fel. De hogy a hobby gyűjtők se szomorkodjanak, a teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy ugyan a kagylók és a csigák gyűjtése Thaiföldön (IS) meg van tiltva, de nem fajvédett állatok házaira 3-4 darab erejéig ez a rendelet nem érvényes. Most azt remélem te zoológus vagy és tudod is, hogy melyik csiga, kagyló, kígyó, béka nem áll védelem alatt. 

 “A természet  károsítást büntetik, ez nem az. A parti kagylóhéjban már nincs élő kagyló. Ajánlom figyelmedbe a pontosabb tájékozódást, mielött kioktatsz.”

Én erre a megjegyzésre már nem is tudom mit feleljek. Szerencsémre van nálam okosabb és intelligensebb magyar hozzászóló is, akinek több értelmes gondolata van mint nekem. 

“Kérlek ne károsítsd a természetet! Minden kagylóhéj, csiga, az ottani ökoszisztéma része, élőhelyet biztosít apró állatoknak! Ráadásul ezek a dolgok, amik valójában holttestek/vázak, egy idő után valószínűleg porfogó lesz és megy a szemétbe! Próbálj a természettel együtt élni, ne okozz kárt benne! Örülj, hogy ott lehetsz, élvezd ki, és raktározd el az emlékeket, mi kell még?”

Szerintem ezt nem is lehet frappánsabban, tömörebben és szebben megfogalmazni. És mit ad isten, nincsen egyetlen helyesírási hiba sem benne.

A végére hagytam amit tulajdonképpen már rögtön a poszt elejére kellett volna tennem. Nem is kommentálom, a szerző kétségbeesett kérdése magáért beszél és mindent elmond a segítségem nélkül is. Egy magyar csoportban posztolta, idén január 14.-én. 

Mindenki csináljon ezzel az aktuális hírrel amit szeretne.

További posztok a thaiföldi életfilozófiáról itt találhatók:

E-Mail: studiokarcsi@gmx.de
Studio Karcsi: Litho, Foto, Design, Text
München, Deutschland
Alle Rechte sind vorbehalten.

K.AMERY

Thaiföldi friss hírek

Bevallom őszintén, hogy én sosem szerettem a szilvesztert. Ennek az egyik oka, hogy nekem ne írja elő senki és semmi, hogy én mikor mulassak és legyek jókedvű. A másik, hogy sosem értettem meg, miért kell vigyorognom, táncolnom örömömben, amikor már január 1-én hatalmas és kellemetlen meglepetésekben lesz részem. Nos, ez az álláspont természetesen senki mást nem érdekel, az év utolsó és első napja legtöbbször szórakozással, vedeléssel telik el. Másnap pedig szétrobban a fejünk és az első benzinkútnál máris földhöz vágjuk magunkat, amikor kiderülnek az újesztendős árak. A körbetáncolt nap évről évre mindig az áremelésekkel kezdődik, miért is kéne nekem tapsolnom? Az adó, a benzin, az olaj, a gáz, a kaja, a posta, a telefon stb. stb. stb. stb. stb. stb. -… vagyis röviden minden drágább lesz, most akkor ujjonganom kéne? Kérdőjel. Na de most hagyjuk ezt.

Thaiföldön is a hagyományosan visszatérő és negatív hírekkel kezdődik az év, ez pedig a halálos áldozatok száma a közlekedésben. Az év utolsó három napjában 1150 közúti balesetet regisztráltak, amelyekben 128 ember meghalt és 1151-en megsérültek. Az évfordulós napok mindig a legveszélyesebb napok közé tartoztak Thaiföldön, idén sem volt másképpen. Január 1-én 34 közlekedőt szólított el a másvilágra, akik egy napja még boldogan sétálgattak közöttünk, 335-en egy súlyos sérüléssel kicsit jobban jártak. Igaz ami igaz, Thaiföld sosem tartozott azok közé az országok közé, ahol a közúti biztonságot nagybetűkkel írnák.

De tragikus események nem csak az országutakon történtek, hanem a szórakozó turisták, expatok, thaiok körében is. Ebben mint mindig Pattaya járt az élmezőnyben, ahol thai és indiai bandák estek egymásnak. Úgy kívántak egymásnak minden jót, hogy szíjakkal, botokkal, de még merőkanállal is agyba-főbe püfölni kezdték egymást.

De nem csak a thaiok, hanem farangok sem öregbítették feltétlenül a jó hírnevüket. Egy külföldi turista miután alaposan felöntött a garatra, elfelejtette, hol is van a szálláshelye Pattayán. Ez talán nem is lett volna nagy baj, de többszöri felszólítás után sem volt hajlandó kiszállni a taxiból és nekiállt randalírozni. A kétségbeesett sofőr kihívta a rendőrséget, akiknek más nem jutott az eszébe, azt javasolták, hogy a taxi menjen egy kört a pityókás utasával. Abban reménykedtek, hogy az ismerős látványosságok majd felfrissítik a memóriáját, és segítenek megtalálni a szállodát. Arról egyenlőre nem érkezett új hír, hogy a továbbiakban mi történt, talán még mindig körbe és körbe furikáznak. Hát igen, csak okosnak és szépnek nem elég lenni, kell tudni azt is, hogyan és meddig kell a sört inni.

Kicsit keményebben fejeződött be egy véleménykülönbség egy ausztrál turista és a thaiföldi motoros taxisok között. Miután a turista rossz helyen parkolt le és többszöri kérés, figyelmeztetés ellenére sem volt hajlandó visszavonulni, kénytelen volt tapasztalni, hogy sosem szabad a thaiokkal kötözködni.  

 Videó

Egy ismert thaiföldi sportoló a bangkoki repülőtéren éppen interjút adott, amikor két turista nekiállt kekeckedni vele. Gúnyolták a thaiföldi nyelvet és egyáltalán Thaiföldet szedte-vedtének nevezték, sőt a sportolót még meg is lökdösték. Mindenki tudja, hogy az ilyen viselkedést Thaiföldön (sem) nézik jó szemmel, látszólag ezeknek a fiataloknak kimaradt 1-2 epizód az elemi iskolában. Mindenesetre annyit elértek, hogy a médiában az első oldalakra kerültek, a felháborodás nem is lehetne nagyobb.Viselkedésük nem vett jó fényt ránk sem.

A szinte óránként a friss hírekbe került verekedéseket, összetűzéseket, még gyilkosságok is előfordultak, amelyek főszereplői farangok voltak, már nem is sorolom tovább fel. 

Thaiföld déli részén, Pattaniban, a rendőrség egy teherautót keres, amely valószínűleg robbanóanyagokkal van tele. A nagyrészben muzulmán lakosú tartomány sajnos már évek óta arról hírhedt, hogy a szeparatisták rendszeresen  összekeverik a szilveszteri tűzijátékot a bombás merényletekkel. A terroristák a turistás területeket sem kímélik, volt rá a múltban nem is egy példa. Remélhetőleg most időben megtalálják és semlegesítik a terrorista bombákat. 

Akik a szabadságukat összekeverik egy szexkirándulással pl. Pattayán vagy Phuketen, azoknak szeretném felhívni a figyelmét, hogy a nemi betegségek száma az utolsó évben elég szépen megnövekedett. Talán nem ártana néha nem elfelejteni, még akkor sem ha már teljesen begőzöltetek.

Egy thaiföldi Khon Kaen tartományból származó specialitásról kiderült, hogy a világ egyik leghalálosabb tápláléka. A koi pla nevű halétel évente mintegy 20 000 halálesetért felelős - legalábbis a Khon Kaen Egyetem tudósai szerint. Ami a koi pla-t ilyen veszélyessé tesz az egy parazita, amely a halakon keresztül bekerül a mit sem sejtő szervezetbe. Egyetlen vigasz, hogy csak 40 év múlva derül ki, hogy májrákod van, szóval 40-50 évesek nyugodtan lakmározhatnak. Nekik teljesen mindegy, addigra úgyis elpatkolnak. Mindenesetre Thaiföldön nem biztos, hogy jó ötlet mindenhol nyers halat enni és ahogy elnézegetem az ételt, nekem ingyen sem kéne. Nektek adom a részemet is.

Van egy rossz hírem a Thaiföldön tartósan élő expatok számára is. Az eddig adómentes nyugdíjukat, jövedelmeket január 1-től  a jövőben kicsit megkopasztják. Magyarul, véget ér a jómódú európaiak nagyrészt adómentes thaiföldi életének.  "A thaiföldi adóhivatal új irányelve szerint a thaiföldi adóügyi illetőséggel rendelkezőknek a jövő évtől (elvileg) minden Thaiföldre átutalt külföldi jövedelem után Thaiföldön kell majd adót fizetniük" - írják a jól értesült médiák. Mondjuk, Thaiföldön sok mindent terveznek és írnak, sok média “jólértesült”, de a hivatalos értesítés eddig még nem jelent meg. Szóval lehet reménykedni, hogy csak újévi kacsa lesz.

Egy szeriőz közvélemény-kutatás szerint a thaiok nagy részének 2023 egy jó év volt és nem panaszkodnak. Én is befejezem a rossz híreket, nem szeretnék a fekete holló lenni aki mindig csak károg. De azért néha nem árt levenni a rózsaszín szemüveget és emlékeztetni arra, hogy nem minden kerítés van Thaiföldön sem kolbászból. Nem véletlenül hangsúlyozom ki én is rendszeresen, hogy vigyázzunk az esztelen iszogatással, ne keveredjünk vitába a thaiföldiekkel, figyeljünk mindenre és mindenkire a forgalomban és az ágyban. Nem mindegy kivel és hogyan ungabungázunk.

Ha ezeket a egyszerű és dedós szabályokat betartod, akkor már nagy az esélye, hogy a thaiföldi szabadságod egészséges lesz. És valamennyien reméljük, hogy 2024 még jobb év lesz.

K.AMERY

Szia Uram!

“Mint már jeleztem, posztjaim, ismereteim célja a valós thaiföldi mentalitás bemutatása, amelynek ismerete nagyon megkönnyítheti az ottani életünket, de akar rövid szabadságunkat is. A Thaiföldről létező tévedések és tévhitek, az ebből adódó problémák, engem néha tényleg alaposan meghökkentenek. Az én posztjaim elsősorban a thaiföldi életről fognak szólni, ismertetni, mesélni…” - kezdtem el 2022 elején a blogsorozatomat, amelynek fő célja a mai napig az, hogy segíteni szeretnék azoknak akiknek a thaiföldi tartózkodásuk folyamán néhány praktikus jó tanácsra, útmutatásra szükségük lehet. Akkor még nem gondoltam, hogy néha az iskolát az elemi alapoknál kell elkezdeni. Igen, feltételeztem, hogy aki bakancsot húz a lábára és több mint 10 000 kilométert vállal egy kis kiruccanásra, legalább minimális ismeretei vannak. És ha ez igaz is az utazók 99%-ra, sajnos nem vonatkozik mindenkire.

“Eladó Bankoki pénzt keresek Taxira kell amíg nem tudok ott helyben váltani.” - fordul pl. segítségért egy rutinosnak éppen nem nevezhető kolléga.

B@sszátok meg gyerekek, ha már annyi pénzt és fáradalmat befektettek egy távoli útra, akkor legalább azt tudjátok, hogy minek, hová igyekeztek és ott mivel fizettek. Nem táj földre mentek, nem Bankokba, nem Bankoki pénzzel, de még nem is bath-tal vagy báth-al perkáltok, ezeket még meg kell magyarázni nektek? Lassan csörögnie kéne az ébresztőórának, hogy kétszer kettő az általában négy. És ha eddig eljutottál, akkor kezdődhet a gyógyulás.

Thaiföld hivatalos pénzneme a baht, a szimbóluma a ฿, a rövidítése pedig THB. Amikor a thaiföldi fizetőeszközről beszélünk, akkor a thai bahtra gondolunk. A pénznem 1, 2, 5 és 10 baht érmékkel kezdődik, a bankjegyek különböző címletekben, 20, 50, 100, 500 és 1000 baht értékben vannak különböző színekben nyomtatva. Kevésbé ismeretes, hogy még az 1 baht is felváltható, a thai baht mellett létezik egy kisebb egység is, a satang. Az 1, 5, 10, 25 és 50 satang érméket, - egy baht az 100 satang - gyakorlatilag szinte soha sem használják, csak a Buddha tudja, hogy egyáltalán miért vannak még mindig forgalomban. Értékük gyakorlatilag egyenlő a nullával, maximum az éremgyűjtők tartják számon. Nekem van 1-2 ilyen pici érmém, de csak a karmám tudja mikor és hogyan kerültek hozzám. 

Ne zavarjon senkit, hogy a baht eredetileg egy hagyományos súlyegység neve is és a mai napig használatos az arany mérésére. A thaiföldi pénzt korábban ticalnak nevezték, általában gömb alakú és kb. 15 gramm volt, de a legnagyobb egység (80 tical) súlya elérte az 1 kilót is. Biztos nem feltétlenül bugyellárisban hordták. Ezek a nem mindennapi pénzformák a 18- század végére folyamatosan kimentek a forgalomból, mert kínai bandák több millió érmét  vékony ezüstréteggel bevont ólomból hamisítottak. A csalás ugyan kiderült, de addigra a sziámi fizetőeszköz nagy része már ólomból volt forgalomban és természetesen az értékük a mai magyar forint színvonalán kornyadozott. Ezen az sem segített, hogy több pénzhamisító bandát letartóztattak és kivégeztek és elkezdték a papírtical nyomtatását. Az 1889-ban kibocsátott új pénzjegyek az angol tical név mellett már thai írással a baht nevet is viselték, amit 1925-ben véglegesen felváltottak a csak baht nevezésű pénzjegyek. Ennyit nagyon röviden a thaiföldi pénznem történetéről.

De a thaiföldi baht nem csak egy fizetőeszköz, hanem annál sokkal több. Fontos tudni, hogy nagyon kiemelkedő kulturális és vallási jelentősége is van, mindenkinek a figyelmébe ajánlom, hogy ennek az ismeretében bánjon is vele. Mivel a király arcképe és vallási szimbólumok is láthatók rajta, jobb ha tisztelettel kezeled. Ha  szándékosan megrongálod, rátaposol, cigarettádat vele gyújtod meg, összegyűrve eldobod, komoly bajba kerülhetsz. 

Az elefánt Thaiföld fontos kulturális jelképe, többek között a szerencse és a jólét szimbóluma. Nem csoda, hogy az elefántmotívumos emlékérmék gyűjtői értéke több száz euró is lehet, ne ebből fizessed ki a sörödet.

Legyen születésnap vagy diplomaosztás, templomi fesztivál vagy ünnepnap, esküvő vagy gyermekáldás, a “baht pénzfa” elengedhetetlen. Amikor a feleségem unokahúga elvégezte az egyetemet és megkapta az oklevelét, mi is egy ilyen pénzfával köszöntöttük fel. A pénzfa nem más mint valódi pénzből készült csinos dekoráció, ahol a bankjegyeket úgy hajtogatják össze mintha egy fa, vagy egy virágcsokor, vagy legalábbis egy füzér lenne. A pénzfák is gondtalan életet, gazdagságot jelképeznek.

Egy ilyen csokrot gyakorlatilag bárhol fel lehet állítani, például egy benzinkútnál, egy ház előtt, az országút szélén, a templom területén. Egy csalódott expat valószínűleg úgy szerette volna fájdalmát enyhíteni, hogy néhány éve Chiang Maiban egy ilyen nyilvánosan felállított pénzfát összekevert egy önkiszolgáló ATM automatával. Miután a thaiföldi felesége rögtön az esküvő után megcsalta és egy fitying nélkül kirúgta, gondolta, hogy a templomi pénzcsokrot kicsit megkopassza. Szerencsétlenségére tetten érték és átadták a rendőrségnek. 

Mindenki ismeri nálunk az apád-anyád idejöjjön szólást amit akkor használunk ha pénzt kapunk. Még meg is köpködjük, hogy szaporodjon. Hasonló szokás van Thaiföldön még ha kicsit másképpen is. Amikor Chiang Mai-ban legutóbb egy új ezüstgyűrűvel megleptem magamat, valószínűleg én voltam az eladó lány első kuncsaftja. Mindenesetre mivel a napja jól kezdődött, megfogta az ötszázast és szépen sorban végigütögette vele az egész ékszerekkel teli asztalt. Közben varázsigéket mormolt. Remélem szerencsét hozott neki.

Gyakran hallott és legalább annyira hamis tévhit, hogy a thaiföldiek nem tudnak a pénzzel bánni, nem tudnak spórolni, a jövőre gondolni. Ez csak addig igaz, amíg azokról beszélünk akiknek általában sosincs elég pénze. Ha ők bármi miatt is egyszer egy nagyobb összeghez jutnak, ők valóban az ölükbe pottyant keresetet pillanatok alatt elköltik, hiszen mit is tudnának megtakarítani belőle. Inkább szeretnének, ha csak pillanatokra is, a társadalom gondtalanul élő rétegéhez tartozni, ezért egy napig ami belefér esznek-isznak, ruhát vesznek, fagylaltot nyalnak. Egészen másképpen néz ki a helyzet, ha egy thainak rendszeres bevétele van.

Egy thaiföldi anekdota elmeséli, amelyben a király megkérdez egy földművest, hogy mit csinál a plusz pénzével amit a munkájával keresett és félrerakhat. A gazda azt válaszolta, hogy a maradék érméket négy részre osztja. Egy részét a folyóba dobja, egy részét a földbe temeti, egy részét az ellenségeire költi, egy részét pedig jótékonyságra költi.

A király meghökkent a válaszon, kíváncsian megkérdezte, hogy miért osztja el így a hozamát. A gazda elmagyarázta a királynak, hogy egy részt a folyóba dobja a természet megőrzésére, a másodikat a földbe temeti, hogy a jövőbe befektessen, a harmadik az ellenségeinek, hogy fenntartsa vele a békét és a negyedik részt a családjának ajándékozza. Ezt a rövid kis történetet, hogy ne legyünk kapzsik, okosan használjuk fel a vagyonunkat, gondoljunk másokra is, meg kéne tanítani mindenkinek.

Egy nagyon érdekes kuriózum Thaiföldön, szerintem nem sokan hallottatok róla, a pénz a fülben. Valójában a thaiföldiek nagy része sem ismeri ezt a szokást, pedig korábban nem is ritkán, főleg a férfiaknál, akik “cool” szerettek volna kinézni, lehetett látni. Hogy ebben most mi a bika, azt nem tudom, pedig még tudományosan is analizálták a kérdést. Tény, kiderült, hogy a szokás nem teljesen ismeretlen, néhányan azzal indokolták, hogy oda bugták az aprót a buszjegyre. Vagy mert a zajszennyezés ellen kellett, (szerintem a feleségére gondolt) de olyan is volt aki szerint ez nagyon jót tett annak akinek székrekedése volt. A legjobb választ egy egyetemista srác adta, aki szerint - “Mi thaiföldiek ilyenek vagyunk.” -  Rögtön soron kívül megkapta a diplomáját.

További posztok a thaiföldi életfilozófiáról itt találhatók:

E-Mail: studiokarcsi@gmx.de
Studio Karcsi: Litho, Foto, Design, Text
München, Deutschland
Alle Rechte sind vorbehalten.

K.AMERY

Mookata

Véleményem szerint Thaiföld egyik legjellegzetesebb és legjobb étele a Mookata, vagy másképpen írva Mu Kratha. Ebben a kajában benne van minden amit a thaiföldiek szeretnek. Sanuk (vidámság), sabai, (dobd el magad kényelmesen), suay (az étkezés szépsége), jó társaság, csevegés, ücsörgés és lazítós időtöltés pompás, változatos ételekkel, amelyekről olyan szép mobil fényképeket lehet kattintani. Minden thaiföldi benne.

A mookata egy Koreából bevándorolt asztali grill specialitás, két részből áll, mondhatni a sütős és a leveses fondue keveréke. A grillezőt, de egyben főzős edényt, körbeüli a társaság és mindenki kedve szerint azt süt és főzöcskézik amihez éppen kedve tartja. A vékonyra vágott húst, szalonnát, tengeri gyümölcsöket lehet grillezni vagy főzni, a leveses részbe zöldséget, tésztát tenni. A nyalánkságokat csípős szószok kerekítik ki. Egy igazi társasági kaja amit szilveszter estéjére ajánlok.

A hozzávalókat szinte felsorolni is lehetetlen, röviden, minden amit sütni vagy főzni lehet. Húsok, mint csirke, marha, sertés, máj,  hal, szalonna, tengeri gyümölcsök, tojás, zöldségek, gomba, korianderzöld, hagyma, újhagyma, fokhagyma, paprika, paradicsom, chili. Ehhez jönnek a fűszerek mint szecsuáni bors, citrus gyümölcslé, pálmacukor, halszósz, szezámolaj, szójaszósz, méz. És még sorolhatnám, kígyó, béka, tücsök, bogár. 

A sütéshez, főzéshez sem kell 5 csillagos szakácsnak lenni. Már csak a speciális, pont erre készült edényt kell az asztal közepére tenni. Többféle változata van, a koreaiak inkább gázzal forrósítják fel, thaiföldön a faszenest kedvelik inkább. De lehet otthoni használatra elektromost is vásárolni, ami semmivel sem marad le az eredetitől. Thaiföldön ez a gourmet étel mint a futótűz elterjedt, az utóbbi években rengeteg mookata étterem Thai BBQ Buffet néven nyílt,  több és kevesebb sikerrel. Kétféleképpen kínálják az éttermekben, vagy all-you-can-eat, ahol minden hozzávalót egy büfés részben korlátlan mennyiségben a tányérodra lapátolhatsz, vagy kész menüt rendelsz. Az első változat természetesen sokkal népszerűbb. Árban sem fognak ezek az éttermek senkit kiütni, 200-300 baht elég lesz.

Sajnos el kell mondanom, hogy én gyakran nagyokat csalódtam, mert ezt a kaját csak elsőosztályú és friss árukból érdemes összeboronálni és nem pedig rágós és kiszáradt húsokból vagy lekókadt zöldségekből. Gyakran nem sok választott el attól, hogy az egészet beleborítsam a szemétbe. Szóval ha vásárolod a hozzávalókat akkor ne az ócska európai szarokat vigyed haza, hanem látogasd meg Marcsi nénit és Jóska bácsit a hazai piacon. Nem fogod megbánni, a hasad fogja megköszönni.

A húsok, zöldségek mellé különböző szószokat szolgálnak fel és természetesen chiliszósz egy asztalon sem hiányozhat. Egy barátságos chiliszószt nem is nehéz kutyulni. 

Egy tucat chilipaprikát, 6 fokhagymát, 2 kövér paradicsomot, egy pici gyömbért pasztára pofozunk, egy fazékban pici rizsecettel, cukorral, sóval ízesítjük. Nem baj ha édes lesz. Az egészet 10-15 percig közepes forrón összefőzünk, turmixoljuk és kész is van. De felőlem bármilyen más szószt is az asztal közepére tehettek, legyen az fokhagyma- paradicsom- paprika szósz, ki mit szeret.

Most már tényleg nincsen más hátra mint előre, az asztalt körülülni, a mookata edényt óvatosan, hogy a többiek ne vegyék észre, magunkhoz közelebb húzni. Miután kicsempésztük a legfinomabb falatokat, a grilles részre fektetjük  és sütni kezdjük vagy a levesbe pottyantjuk. Néhány perc múlva már lehet is mindent enni.

Köretnek thaiföldi jázminrizst ajánlok, de senki sem fog megsértődni ha egy friss bagettet szolgáltok fel. 

Boldog új évet kívánok mindenkinek, maradjatok egészségesek!

A mellékelt fényképeken a thaiföldi faszenes  és az elektromos mookata grill látható.

K.AMERY

Vöröslencse leves thai style 

 “A jó minőségű élelmiszer nem más, mint olcsó egészségbiztosítás.” - mondta egyszer Scott Jurek, amerikai ultramaraton futó. Ha valakinek neki (IS) tudnia kell, nem véletlenül nyert meg több fontos versenyt, köztük a Western States Endurance Run-t is. (Ultramaraton egy sportárt amelynek a távolsága több mint a maraton versenyek 42,195 km távja.)

A vöröslencse leves ugyan nem tartozik a legismertebb thaiföldi ételek közé még a thaiföldiek körében sem, de annál egészségesebb. Ez már a hozzávalókból is kiderül. 

A vöröslencse egy igazi fehérje és rostbomba, amellett tömve van magnéziummal, rézzel, B1-, B6- és E-vitaminnal.

A gyömbér gazdag C-vitaminban, valamint magnéziumot, vasat, kalciumot, káliumot, nátriumot és foszfort tartalmaz, antibakteriális és gyulladáscsökkentő hatású és mint laborvizsgálatokban kiderült különböző vírusok nyakonvágására is alkalmas. 

A koriander nagy mennyiségű antioxidánst és klorofillt is tartalmaz amelyek erősítik immunrendszert és segítenek a gyulladások leküzdésében.

A fokhagyma egy univerzális gyógy- és fűszernövény azt hiszem nem kell bemutatnom senkinek.

A kókusztej egészséges zsírokat tartalmaz és gyors, kéznél lévő energiaforrásként szolgálhat. Az ízletes, krémes tej C-, B1-, B2-, B3-, B4-, B5-, B6- és E-vitaminnal dobja fel a vitaminháztartásunkat.

A limetta néhány cseppje a C vitamin tartalmat gazdagítja. De amit kevesebben tudnak, hogy gazdag citromsavban, kalciumban, magnéziumban, káliumban. Tisztító és méregtelenítő hatással van a szervezet rendszereire. Nemcsak a bőrnek, hanem az általános egészségnek is jót tesz.

A curry (egyik) legfontosabb és legegészségesebb alapanyaga a kurkuma, kinyiffantja a kókadozó-, de ugyanakkor  erősíti az egészséges sejteket, gyulladáscsökkentő, segít a vértisztításban, szabályozza az anyagcserét.

A csirkehús a magas fehérjetartalomról, alacsony zsírtartalomról nevezetes, erősíti az izmokat.

A chilipaprika az immun- és anyagcsere rendszerünket tarthatja egyenesben, fájdalomcsökkentő és mit ad Buddha, még a szexuális kedvünket is mosolygósra kerekítheti. Legalábbis sokan hisznek benne. 

Kevés cukor, 1 evőkanál halszósz, só, bors.

Egy szó mint száz, ez a pompás étel összeboronálja az egészséges és az élvezetes táplálkozást és én főleg mint ünnepi kaját ajánlom. Mi magyarok tudjuk, hogy újév napján a lencse fogyasztása elengedhetetlen, most már csak meg kell főzni rendesen. De vigyázat, az év első napján első étkezésként kell a lencsét belapátolni, különben nem hoz szerencsét.

Ne zavarjon senkit, hogy a vöröslencse leves (sem) eredeti thaiföldi étel, valójában Indiából származik és nincs a világon egyetlen indiai étterem sem ahol nem szerepelne az étlapon. A két étel között azonban alapvető különbségek vannak. Szerintem az eredeti indiai, ha jó értelemben véve is, sokkal “durvább” ízű és méregerős. Amíg a thaiföldi variáció, vagy inkább helyesebben vöröslencse leves thai stílusban, inkább a lencse ízére koncentrál, addig az indiaiban a keményebb fűszerek dominálnak. 

Egy kövér fazékban félig felforrósítunk egy kevés semleges ízű olajat és abba belenyomunk egy-két púpos kanál curryport. A curryvel nem kell lacafacázni, bármelyik  szupermarketi zacskós kész keverék megfelel. Alternatíva, valaki vásárol 2-3 tucat exotikus fűszert és több hónapos kísérletek után talán össze tudd kutyulni egy házi curryt saját magának. 

A curryport muszáj kicsit megpirítani, hogy kijöjjenek a valódi ízek, de csak addig a pillanatig amíg meg nem csapja meg az orrunkat a finom illata. Ha megégetjük keserű lesz.

Máris ráönthetünk 400 ml kókusztejet, beledobálunk 2-3 megkalapált (az ízeket ki kell szabadítani) koriander gyökeret, 10 karika (nem kell meghámozni) gyömbért, 1-2 gerezd fokhagymát, a chilipaprikát és egy bögre vörös lencsét.

A lencsét nem kell beáztatni, egy pohár vízzel a levest felhígítjuk (vagy nem), sózzuk, borsozzuk (bors elmaradhat), halszósszal, kevés cukorral, limette- vagy citromlével ügyesen az ízorgiát kikerekítjük. 

Mielőtt a fakanalamat összekeverem gondolj arra, hogy a lencse nagyon szapora és ha túl sokat teszel a kókusztejbe akkor annyira megdagadhat, hogy kása lesz az egészből. Ilyenkor két alternatíva van, vagy csinálsz egy lencsefőzeléket az egészből, vagy kidobod az egészet a szemétbe.

A levest nem kell sokáig főzni, 15-20 perc rotyogtatás után kész van. Szemfülesen kihajigáljuk a koriander gyökeret, a chilit pláne ne felejtsd el, a gyömbért és a fokhagymát ízlés szerint a fazékban hagyhatjuk. Ki mit szeret, már dolgozhat is a turmixbot. 

A forró, pépesített krémlevest tányérba mérjük, a tetejét friss koriander levelekkel és frissen kisütött apró csirkedarabokkal tálaljuk.                        A feleségünknek 3-4 darabocska elég is lesz, magunknak 10-12 szerényen. Aki vegetáriánusan szeretne élni az a csirkét kesudióval is helyettesítheti. Szeretném felhívni a figyelmét mindenkinek, hogy a leves nagyon tápláló, ha sokat eszel belőle, lehet hogy utána nem lesz máshoz étvágyad. 

K.AMERY

Évforduló Thaiföldön

Emlékszem amikor 15 éve éppen karácsonykor repültem Bangkokba, elcipeltem egy egész fenyőfát is magammal, hogy meglepjem a cukorborsómat. A bőröndömben volt egy csomó karácsonyi kacat, dísz és szaloncukor is. Szépen felállítottam mindent, kirittyentettem a fenyőt és vártam a hatalmas vállon veregetésre. Hát mit mondjak, nagy sikere nem volt az egésznek, még csak véletlenül sem kattintott a szívem csücske a “like” gombra. De különben állítólag tetszett neki.

Ami nálunk a szeretet, az összetartozás meghit ünnepe, addig Thaiföldön a legnagyobb családi ünnepünk szinte teljesen ismeretlen.                            (Ez természetesen nem vonatkozik a 270 000 katholikus thaiföldire és az ott élő farangokra.) Hogy őszinte legyek, a thaiok nagy része azt sem tudja, hogy mi az, maximum annyit kapisgálnak, hogy ez egy valamilyen farang bohóckodás. Ez azonban egyáltalán nem zavarja őket abban, hogy egyes helyeken égig érő feldíszített karácsonyfákat ne állítsanak fel. Mert a karácsony üzleti, piaci és nyugati oldala már rég begyűrűzött a városokba, főleg Bangkokba. Nincs egy bevásárlóközpont ahol ne állítanának fel egy karácsonyfát, nincs egy szálloda, bár, szórakozóhely amelynek alkalmazottai ne viselnének piros mikulás sapkát. Nincs annyi télapó, angyal  a világon mint Thaiföldön, akik karácsonyi, már régen halálra unt nótákkal az őrületbe kergetik az utazókat. A Jingle Bells meg a többi giccses zenebona egy idő után mindenkinek a fülén fog kijönni, mert  minden plázában, Skytrain állomáson, minden okostelefonban a Last Christmas és Jingle Bells dallamok vonyítanak. 

De itt nem csak arról van szó, hogy forogjon és pörögjön a kommersz, a karácsonyt a thaiföldiek valójában nagyon szórakoztatónak találják. Számukra a karácsony szép díszeket, még több tündérfénnyel kivilágított fákat, vicces piros csúcsos sapkákat és még több vidám embert jelent. Rénszarvas ugyan nincsen, de megteszi az elefánt is.

Akárhogyan is van, egy nagyon jó alkalom arra, hogy most (IS) együnk-igyunk-táncoljunk. A “sanuk”, a thaiföldi életfilozófia egyik talán legfontosabb oszlopa, most aztán kidübörögheti magát rendesen. Sok helyen valóban, a rekkenő meleg ellenére, beköszönthet a valódi karácsonyi hangulat. A CentralWorld Plazán, a szabadtéri koncertek mellett, rengeteg street-food standoknál fiatal, csinos thaiak találkoznak, hogy jó társaságban zenével, evéssel, ivással  töltsék el az estéjüket. Holnap pedig még egyszer. A kisebb gyermekek szórakoztatásáról pedig a karácsonyi “Fun Park” gondoskodik. A thaioknak egyáltalán nincs problémája azzal, hogy  különböző kultúrák és hiedelmek fesztiváljait, vagy a Télapót Mici Mackóval egymás  mellett és közösen ünnepeljék.

Hasonló a helyzet december 31-én is, a nyugati világ évfordulóján. A thaiföldi (buddhista) újév kezdete hagyományosan április közepén van és a Songkran fesztivál néven meg is van ünnepelve, illetve szó szerint ami belefér megöntözve. De ezek a thaiföldiek valóban telhetetlenek, ők mindig és mindenhol, ahol csak tehetik, orrba-szájba ünnepelnek. Egy szilveszteri partit december 31-én nem szabad kihagyni és nem is marad el a fényességében, ünnepélyességében, tömegében mint nálunk Európában. Sőt, ellentétben karácsonnyal, december 31 és január 1 munkaszüneti nap is. Éjfélkor pazar tűzijátékkal búcsúztatják a múlt-, és köszöntik az új évet.

Itt szeretném közbeszúrni, hogy a nyugati és a thai újév mellett van egy harmadik évforduló is, a Kínai Tavaszi Fesztivál, ismertebb nevén a Kínai Újév, amelyet természetesen a thaiok megint megünnepelnek. Mint látható, Thaiföldön az újévet nem csak egyszer, hanem háromszor is felköszöntik és szerintem ha egyszer marslakók érkeznek a Földre akkor a thaiok első kérdése az lesz, hogy mikor ünneplik a szilvesztert.

Sokan éppen karácsonykor, szilveszterkor látogatnak Thaiföldre és ha éppen Bangkokban vannak, akkor választhatnak a sok programból. Bemelegítésnek néhány példa.

A visszaszámlálás a CentralWorld bevásárlóközpontnál van, itt tartják Bangkok legnagyobb nyilvános szilveszteri partiját. A fénypont természetesen egy gigantikus tűzijáték éjfélkor.

A népszerű Khao San Road igazi attrakció a világ minden tájáról érkező bulizók számára, szilveszterkor meg pláne. Nekem személyesen túlságosan is európais, de ki mit szeret.

Tetőteres bárokat kifejezetten ajánlom. Ha egy egészen különleges szemszögből szeretnéd átélni az évfordulót, mindenképpen egy Rooftop bárban a helyed. Mindenesetre ha a megacityt és a megapartit felülről szeretnéd élvezni, akkor jobb ha korán egy asztalt foglalsz. 

Hogy szavamat össze ne keverjem, a magányos szíveknek sem kell elszontyolodni, hogy egyedül kell ünnepelni. Pattayán, Phuketen a bárok szélesre tárt kapukkal, karokkal és még minden mást széttárva szívesen látja azokat, akik nem szeretnének szégyenszemre egyedül ücsörögni a karácsonyfa alatt. Igaz ami igaz, ezeken a helyeken az egész évben parti van.

Mielőtt az örök elégedetlenek csapata nekem ugrana, hogy karácsony és szilveszter egy kis hó nélkül nem ér semmit, gyorsan megemlítem, hogy Bangkokban még síelni, szánkózni, korcsolyázni és hóembert gyúrni is lehet. Többek között a Snow Town-ban. A Snow Town nem egy téli sportfalu a hegyekben, hanem egy hópark a trópusi fővárosban. Mert meglepetésre, a thaiföldiek felfedezték a szeretetüket a havas sportokban és valódi téli turistamozgalom is beindult. Ez különösen Japánt érinti, a thaiföldi Turisztikai és Sportminisztérium szerint tavaly 430 000 thaiföldi utazott Japánba egy kicsit hógolyózni, de a dél-koreai és a kínai hegyekben található síközpontok is megteltek a pénzesebb thaiföldi turistákkal. A szegényebbeknek meg kell elégedni az ország északi részében található hegyekkel, ahol a Doi Inthanon 2500 méter magasban zúzmarás és didergős idővel lepi meg a vendégeket. Néha a zúzmara centiméteres magasságban ellepi a fákat és a földet és sokan ezt összetévesztik a rendes hóval.  

De visszatérve a havas szórakoztató központokra és az örök trollokra, a mesterséges télben felállított giccsesen feldíszített műanyag karácsonyfák tövében most aztán mindenki élvezheti az igazi fagyos karácsonyi hangulatot. Na, most morogjál tovább ha tudsz.

Csak érdekességként szeretném megemlíteni, hogy a thaiföldi hidegőrület mellett az első mesterséges napsugaras szolárium is megnyílt Bangkokban. Hogy most aztán minek kell Thaiföldön, ahol éjjel nappal süt a nap,  egy barnítószalon, azt még nem sikerült igazán kiderítenem. De egyes megbízható források szerint, a thaiok nem akarnak napozás közben izzadni, ezért egy légkondicionált szolárium megnyitása csak idő kérdése volt. Kíváncsi vagyok rá, hogy mikor jut az eszébe valakinek, hogy jó lenne egy trópusi hófalú is 30 fokos meleggel. Mert ezek a thaiföldiek mindent kitalálnak, csak hogy ne unatkozzanak.

További posztok a thaiföldi életfilozófiáról itt találhatók:

E-Mail: studiokarcsi@gmx.de
Studio Karcsi: Litho, Foto, Design, Text
München, Deutschland
Alle Rechte sind vorbehalten.

K.AMERY

Egy thaiföldi Tenerifen

“És tetszik?” - kérdezem a feleségemet a mellettünk elvonuló tájra mutatva. 

“Igen, szép.” - válaszolja.

Nagyot vigyorgok magamban, tudom, hogy most egy hatalmasat hazudott. Mert a tenerifei repülőtérről Puerto de la Cruz-ra vezető autópálya környezete minden csak nem szép. Éppen ellenkezőleg, egy szürke, öde, sivatagos táj, ahol még a spér vegetáció is csak nyögdécselve kornyadozik. De a thaiföldiek képtelenek megsérteni valakit vagy valamit, ha tehetik kerülik a konfrontációt, inkább egy nagyot bólintanak, udvariasak maradnak. Nem is hazugság ez, hanem a thaiföldi életfilozófia egyik fontos oszlopa, kerülni a problémákat, élvezni a pillanatot, keresni a rosszban is a szépséget. 

Én mindig csodálkozom amikor sokan azt gondolják, hogy a thaiföldiek nem szeretnek utazni, az országukat különben is csak meghívóval és garanciával hagyhatják el látogatóba. Ebből természetesen semmi sem igaz. Ezek az egydimenziós krónikák mindig abból a indulnak ki, hogy minden thai szegény és még arra sincs pénzük,  hogy a falujukat egy évben egyszer elhagyják. Pedig a thaiok módosabb rétege ugyanolyan turista lehet mint te meg én, ugyanúgy felhúzzák a bakancsot és a púpra dobják a hátizsákot, bejárják a fél világot. Az pedig, hogy a thaiok alapvetően nem szeretnek utazni, egy még nagyobb képtelenség. Természetesen ők is ugyanolyan kiváncsiak a nagyvilágra mint minden más nemzet. De azért különbségek vannak.

Alig 50 kilométerrel távolabb, legkésőbb ahol a busz felkanyarodik a Puerto Cruz felé kanyargó országútra, pillanatok alatt megváltozik a környék és vele együtt a feleségem pupillájának színe és nagysága is. Mert itt kezdődik az a képeslapvidék, amiért évente millió és millió turista ellátogat Tenerifére és a többi Kanári-szigetre. Az eddig szomorú dombok kizöldülnek, 50 méterenként a Kanári-szigetek szimbóluma a sárkányfák meredeznek, pálmák, kaktuszok, agavék, takaros gyümölcsöskertek, banánültetvények sorakoznak. Mindenhol színes virágok, csemege a szemnek és a léleknek. Itt-ott előbukkan egy-egy több száz éves templom vagy kápolna.

“Pont olyan mint Thaiföldön.” - mondja a lelkesen a feleségem. Ezt a mondatot a következő napokban szinte zsinórban hallom.

“Same same but different.” - felelem. Valójában nem is beszél nagy hülyeséget, egy kis fantáziával össze lehet keverni ezeket a trópusi környezeteket. Akárhol is jár egy thaiföldi, mindig a saját országát keresi. A másik világ kultúrája, története nem nagyon köti le őket. 

És természetesen mindenben ennivalót látnak. Később minden bokornál, fánál megáll és kérdezi tőlem, hogy ezt vagy azt meg lehet enni vagy sem. Amikor felfedez egy fán négy jóképű papayát már nem érdeklődik, hanem majdnem rögtön fel is mászik rá. 

A nyolc lakott és számtalan lakatlan Kanári-sziget politikailag ugyan Európához, azon belül Spanyolországhoz, tartozik, de földrajzilag már Afrikához. A kellemes éghajlat, (szinte) sosem túl meleg, sosem túl hűvös, a változatos flóra és fauna, a viszonylagos közelségük miatt az egyik legnépszerűbb célja az európai turistás csoportoknak. 

Akárhány sziget, annyira más a természete.

Gran Canaria híres a strandjairól, a (mozis) Szaharára emlékeztető homokdűnékről, Las Palmasról, ahol meglepően sokan, 380 000 élnek.

Fuerteventurára azok mennek akik a kilométeres aranysárga strandokon napozni, fürödni, vizisportolni szeretnének. 

Lanzarote a vulkáni tájakról,  lávamezőkről és César Manrique művészetéről ismert. Habár alig van növényzete, de egy pillanatra sem unalmas a természete.

La Palmát sokan a zöld völgyek, erdők a Caldera de Taburiente Nemzeti Park-ban miatt keresik fel.

La Gomera legnagyobb látványossága a Garajonay Nemzeti Park, 1986 óta az UNESCO Világörökség része, gyakran ködös, misztikus, búja, mély völgyekkel és a különleges "Silbo Gomero" nyelvről nevezetes. A világon egyedülállóan fütty jelekkel kommunikálnak. 

El Hierro a legnyugatibb sziget, nyugis légkörrel, vulkáni tájakkal és egy tenger alatti természeti rezervátummal várja a látogatókat.

La Graciosa, a legkisebb sziget Lanzarótától nincs messze. Erre a hüvelykmatyi szigetre csak azok jöjjenek akik szeretnék hülyére unni magukat. Mert itt aztán tényleg nincs semmi. És mégis több mint 700-an élnek itt akik halászattal és a Robinsonokkal  keresik a napi kenyerüket.

Tenerifen található  Spanyolország legmagasabb spanyol hegye a Teide, büszke 3718 méteres.

Valamennyi sziget azzal dicsekszik, hogy itt horgonyzott le Kolumbus Christoph a hajójával India felé menet. Történelmileg bizonyított semmi sem, de a legendák szépek.

Évente majdnem 4 millióan keresik errefelé a pihenésüket, abból közel 1,5 millióan Tenerifere repülnek. Több tízezren itt töltik el a nyugdíjas életüket. Én nem is csodálom, itt unatkozni nem lehet. Nem csak maguk a szigetek nyújtanak egy teljesen más képet, de a szigeteken belül is szinte kilométerenként változik a környezet. Én többször is voltam már a Kanári-szigeteken, de ezen a mai napig csodálkozom.

La Gomera tengerparti része siralmas és öde, de alig hagyjuk el a partot máris egy párás, sűrű rengetegben találjuk magunkat amelyet vastagon betakar a méregzöld moha réteg. Kicsit feljebb pedig ragyogó napsütésben egy egészen más növényzettel, tájjal találkozunk. Tenerife már a nagysága miatt is (több mint 80 kilométer hosszú) kifejezetten változatos. Van itt sivatag, buja erdő, marsi koromfekete köves-sziklás övezet, vagy a szivárvány minden színében sziporkázó  síkság is. A kikapcsolódásra vágyakozó turista megtalál itt mindent ami szem szájnak ingere. Ki mit szeret.

Puerto de la Cruz az egyik legszebb és talán a legnépszerűbb város Tenerifen. Sajnos az utóbbi meg is látszik rajta. Aki itt eredeti spanyol, illetve kanári életet keres, annak hatalmas csalódásban lesz (itt is) része. Itt nincs semmi ami emlékeztet engem arra, hogy éppen a Kanári-szigeteken lennék, ezeket a turistacunamikat már láttam világszerte. A látogatók átlagos életkora úgy 120 év fölött van. -”Pont olyan mint Pattayán!” - jegyzi meg a feleségem. Egymás hegyén hátán éttermek, mindenhol ugyanazzal a szemét kajával. Pommes, currys kolbász, spagetti, pizza aminek a közepét kanállal kell enni, mindenhol ugyanaz. De még ha jól lennének előadva! Itt ettem életem legszárazabb sült krumpliját, amelyet valószínüleg három hete sütöttek. Egy tányér tyúkhúslevesbe majdnem belenyomtam a szakácsnő orrát, aki még tíz perce azzal dicsekedett, hogy nála kapható a világ legjobb levese. Egy szürke lötty, semmi aranysárga zsírcseppel, hasmenésre főtt zöldségekkel, szétesett húsdarabokkal és vízzel felöntve. Egy szégyen volt, hogy ezt az íztelen moslékot az asztalomra merte tenni.

Az egyik legnagyobb gond egy thaiföldivel utazni, éppen az ebédelés. Mert a kajáknál a híres thai tolerancia elérte a határokat. Amiben nincs halszósz és chili az már nem is ér semmit. Rendben, kínjukban megesznek egy pizzát vagy egy currys kolbászt pommessel, meg ilyesmiket, de elégedettek nem lesznek. Még az almát is chilis mártással kebelezik be. Ne hidjetek azoknak a beszámolóknak amelyekben önkéntes csillagszakácsok lelkendezve mesélik, hogy a thaiok a paprikás krumplis fazekot még körbe is nyalták. Az egészből csak annyi lehet igaz, hogy nem akarták a szakácsot megbántani beképzeltségében. Én is kutyultam nekik egyszer egy “baromi” jó csirkepörköltet, nagyokat tapsoltak, de senki sem evett belőle. -”Nagyon finom!” - lelkesedtek, közben odasúgták a többieknek. -”Finom a farangnak.”

Mi is elég sokat csavarogtunk egy jó menüért. A közérteket elfelejtheted, az áruk 80%-a csak EU-s kukás hulladék. Azért röhej, hogy egy szigeten ahol első osztályú paradicsom terem, a szupermarketben EU-s paradicsomot kínálnak nekem. De ezt már ismerjük mi is rendesen, a méltán világszínvonalú magyar paprikát otthon nekünk is nagyítóval keresnünk kell. Csak egy példa a sok ezer közül. Enni azért csak csak köll, addig mentünk amíg találtunk egy kis kanári vendéglőt. Vele szemben egy halászt, ott kiválasztottunk két fél méteres bunkós tengeri halat. Most már csak arra kellett várnunk, hogy frissen megsütve, fél kiló fokhagymával és különböző szószokkal felszolgálják. Ilyenkor előkerült a feleségem hátizsákjából a sutyiban becsempézett halszószos üveg is, természetesen egy kis cukrot a zöldséglevesbe is kell tenni és a chilipor kicsit pótolta a friss chilipaprika hiányát. Azért egy kis hazai íznek lennie kell mindenben. Akárhogyan is van, itt valóban pompásat kajáltunk.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Tenerifen több thaiföldi étterem is van, de aki azt hiszi, hogy egy thaiföldi most a vállán viszi be az ajtót örömében az nagyot téved. Egy farangok ízlésére összekutyult thaiföldi ételnek nincs nagy sikere a thaiföldiek körében. De most hagyjuk ezt.

Ha valaki szeretne valami eredetit látni a Kanárin, annak nyakába kell szednie a lábait és elindulni felderíteni a szigetet. Nem fogja megbánni. Mint már említettem a természet annyira változatos és színes, hogy nem szabad kihagyni a sziget egy részét sem. Tenerifen a legnagyobb attrakció a Teide Nemzeti Park a Teide és több más heggyel és a környéke, a koromfekete vulkános, “nem ebből a világból” származó részével. De aki az erdős tájakat részesíti előnyben az átmehet az Anaga- vagy a Teno-hegységbe. Az utóbbiban található a sejtelmes Masca-szurdok. Nagyon varázslatos vándorutak találhatók a szomszédos La Gomera szigeten, ahová egy komppal alig 1 óra alatt át lehet hajókázni. A Garajonay Nemzeti Park, az ősrégi babérfa erdőkkel és a páratlan tájaival valóban egyedülálló és lenyűgöző. Egy igazi vándor paradicsom. De vigyázat, 1000-1400 méteres magasságban a parkban gyakran ködös, párás, nyirkos éghajlat uralkodik, jobban teszed ha viszel egy jó meleg pulóvert magaddal. Én ezt nem tettem, egyetlen pólóban sétélgattam és nézegettem, aminek a következménye egy hatalmas megfázás lett. A szabadságom utolsó két napját szinte csak az ágyban töltöttem el.

Akik megunták a vándorlásokat és inkább lustább kiterülős, a számból kilóg a sörösüveg szabadságra vágynak, azok inkább  Tenerife déli részét keresik fel. Itt található, többek között, a Playa de Los Cristianos, egy valóban családszerető aranyhomokos tengerparti strand. Santa Cruztól alig néhány kilométerre, északon,  van a Playa de las Teresitas ahol eredeti szaharai homok van importálva egy pazar környezetben. Aki a fekete lávás homokos strandokat keresi az Puerto Cruzban lesz otthon, de itt vigyázni kell, mert a hullámok nagyon erősek. Szerencsére vannak védett medencék is, sőt természetes vulkáni medencékben is lehet lubickolni. Aki még védettebben szeretné az keresse fel a Playa Jardín-t. Ezt a mesterséges  strandot a híres kanári művész, César Manrique tervezte és hozta létre. 

Aki még nagyobb alternativát keres, annak a Siam Parkban a helye. Bizony, jól olvastad, Siam Park, akinek thaiföldi függősége van, azoknak Tenerifen sem kell lemondani mindenről. Az Európa legnagyobb víziparkja thai stílusban van felépítve és 2008-ban Maha Chakri Sirindhorn thaiföldi hercegnő nyitotta meg. Az architektúra, a látványosságok rendezése, a tájkép és a park gasztronómiai kínálata is thaiföldi elemekre épül. Találhatunk például hagyományos thaiföldi templomépítészetet, trópusi tájakat és thaiföldi vizek által inspirált vízi látványosságokat. Számtalan attrakció található benne, többek között négy világrekordot tart fent. Itt található a világ legnagyobb sárkányszobra, a leggyorsabb vízi lift, a legnagyobb mesterséges hullám és a  legnagyobb thaiföldi épület Ázsián kívül. 

“Majdnem olyan mint Thaiföldön.” - mondja a feleségem.

Egy szó mint száz, szórakozásban, sportolásban, strandokban a szigeten valóban nincs hiány és a Kanári-szigeteken mindenki megtalál mindent ami egy aktív vagy lustálkodós szabadsághoz szükséges. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a thaiföldiek a túl aktív, vagy a strandos pihenést sem túlságosan kedvelik. Nekik a legnagyobb kikapcsolódás a shoppingolás, a mobiltelefon pörgetés, egy jó társaságban vigyorogni, enni, inni és főleg szelfiket orrba-szájba nyomni. Hogy miért kell a feleségemnek is egy szemétkuka mellett a kamerát rögtön előkapni és ott magát 10-szer megörökíteni, még nem sikerült megtudnom. De azon már nem csodálkozom, hogy alig lépünk ki a hotel ajtajából akkor már a kapuban 100-szor le kell fotóznom. Ilyenek ezek a lányok. De maradjanak is ilyenek, ezért szeretjük őket. 

VIDEÓ:

További posztok a thaiföldi életfilozófiáról itt találhatók:

E-Mail: studiokarcsi@gmx.de
Studio Karcsi: Litho, Foto, Design, Text
München, Deutschland
Alle Rechte sind vorbehalten.

K.AMERY

A THAI-FARANG HÁZASSÁGOK

 A NYUGATI VILÁGBAN

Helmuth benyomott egy német nyelvű “Thai-Farang” csoportba egy segélyhívást.

“Kedves csoporttagok! 3 hónapja boldog házas ember vagyok, a feleségem thaiföldi. Néhány év múlva szeretnénk tartósan Thaiföldön élni, de addig az életünk középpontja Stuttgártban lesz. A feleségem a napokban megkapta a vízumot és a jövő héten végre megérkezik hozzám. Mivel én egész nap dolgozom, ezúton keresek a feleségemnek Németországban, lehetőleg Stuttgártban vagy a környékén thaiföldi barátokat. Nagyon félek, hogy a feleségem egyedül állandóan unatkozni fog. Ismertek valakit akik hasonló problémákkal küzdenek?”

Ebből az egyszerű és átlátható SOS-ből egy napokig tartó parázs vita kerekedett. Majdnem 400 kommentár, tanácsadások, intelmek, gúnyos, sértő megjegyzések, vicces beköpések, ki mit szeret. A végén már egymás anyját szidták. Azért a németek (is) néha kicsit hülyék tudnak lenni. Sőt, néha nagyon hülyék. De a tendencia az volt, hogy addig örüljön amíg a feleségének nincsen thaiföldi barátnője Németországban. Hogy őszinte legyek, nekem is ez a véleményem.

A thai-farang kapcsolatokról, házasságokról az internet tömve van posztokkal, filmekkel, én magam is megosztottam néhányat. Érdekes módon ezek a beszámolók szinte kivétel nélkül a Thaiföldön állandóan tartózkodó házasságokról mesélnek. A nyugati világban élő párkapcsolatokról alig találni konkrét tapasztalatokat, ha van is, csak nagy általánosságban és kontextként megemlítve. Pedig a thaiföldi és a nyugati világban a thai-farang házaséletek alapvetően különböznek egymástól.

A Központi Statisztikai Hivatal közlése szerint Magyarországon ebben a pillanatban 1633 thaiföldi él, ebből kereken 1000 nő aki dolgozik és 189 munkavállaló férfi. Alig százan tanulmányokat folytatnak. A férjes asszonyok száma 68, a házas férfiak 44-en vannak, a megmaradt néhány tucat thaiföldi tevékenysége ismeretlen. A számok évről évre, ha nem is jelentősen de emelkedtek, sokan a nyugati országok irányába hamarosan elhagyták Magyarországot. Németországban a thaiföldiek száma eléri a 115 000-t, nagyrészt  lány vagy asszony aki valahol megcsípett magának egy farang férjet. Összecsomagoltak és nagy reményekkel megindultak a nagyvilágnak. Hogy ezek a házasságok valójában hogyan is működnek az természetesen mindig személyekre szabott, de a kezdetek nagyon hasonlítanak. Az újdonsült thaiföldi asszonyka legkésőbb néhány hét múlva, amikor a férjecske dolgozni megy és a rózsaszín szemüveg a földre esett, egész nap egyedül ücsörög otthon és társaság hiányában elkezdi magát hülyére unni. Egyedüli szórakozása, hogy bekapcsolja a televíziót, amiből ugyan egy kukkot sem ért, de olyan szép képek vannak benne. Erről a férjecske is egy nap tudomást fog venni és megértően bólint a neje kívánságára, hogy sürgősen barátokra van szüksége. A legtöbben ilyenkor thaiföldi templomokat, éttermeket, rendezvényeket keresnek fel, és valóban, thaiföldi ismeretségeket Németországban kötni nem lehetetlen. Mindenki boldog, mindenki meg van nyugodva, senki sem fog unatkozni többet, és a fellélegzett férjecske gond nélkül dolgozni mehet.

Pedig ezek a barátságok szögek lehetnek a házaséletének  koporsójában.

Természetesen minden ember, minden kapcsolat individuális. És mégis, le merem írni, hogy mi magyarok szeretjük a pörköltet még akkor is ha Gergely bácsi utálja. Hasonlóképpen minden országot körbe lehet írni, bizonyos összefüggéseket, életfilozófiát, ha  általánosságban is, de mégis jellemzően megfogalmazni. Legyen vele mindenki tisztában, aki a thaiföldi szerelmét a nyugati világba szeretné importálni, hogy hasonló gondokkal fog küzdeni mint a szomszédos országban élő hasonló cipőben járó sorstársa. Egy a családjához ragaszkodó és mindent feláldozó, mindent közösen megosztó thaiföldi asszonyt kitépünk egy számukra nagyon hideg, merev és magányos világba. Legyen az Magyarország, Németország, Amerika vagy Ausztrália. A Thaiföldön megismert örökké vidáman mosolygó, bohóckodó, életvidám virágszálunk egyedül maradva hamarosan hervadózni kezd. Senki sem szereti elveszteni a családját, a barátait, de a thaiföldiek képtelenek társaság nélkül létezni. A munkából hazatérő férjecske egy este meglepetten, de mégis elégedetten fogja tapasztalni, hogy a feleségének végre sikerült kapcsolatot teremtenie és a lakószobában a felesége éppen az új barátnőjével vidáman beszélget. Szívélyesen és megértően üdvözli, a két lány mellé telepedik, legalábbis egy rövid időre. Hamarosan észreveszi magát, hogy a kupaktanácsban ő az egyetlen aki felesleges, a thai kuruttyolásból semmit sem ért, és különben is, hadd beszélgessenek a lányok. Minden szép és jó, mindenki mindennel meg van elégedve. Mígnem egy nap a munkából fáradtan hazatérő  és pihenésre vágyó férjecskét már egy tucat éppen főzőcskéző thaiföldi lány várja. Mert a csapat egyre nagyobb lesz. És a szögek mostantól kezdve golyószóróból repkednek a házassága koporsójába. 

Igaz ennek már majdnem 20 éve, de ezt én is személyesen átéltem. Annakidején 7 éven keresztül együtt éltem egy thaiföldi lánnyal, és ezen a kapcsolaton keresztül rengeteget tanultam. Thaiföldön egy thai-jal egy komolyabb, mélyebb beszélgetést folytatni szinte lehetetlen, egy idő után a megerőltetéstől fejfájást kapnak és aludni mennek. Ennek elsősorban kulturális okai vannak. Ha viszont tartósan külföldön élnek, akkor legtöbbször teljesen kinyílnak, fesztelenek lesznek. Nem nyomasztja őket a merev thaiföldi hierarchikus életszemlélet, bármit kérdeztem tőlük készségesen feleltek. A nyugati világ életfilozófiája, kultúrája, nyelve, konyhája ugyan egyáltalán nem érdekelte őket továbbra sem, de egyet hamar megtanultak, hogy a társadalmi, a szociális, a családi jogok és törvények errefelé egészen mások. És ezeket az új gondolatokat rögtön meg is osztják egymással. Az, hogy gyakran alapvetően nagy hülyeségeket teregetnek, hogy az európai szemléletet tévesen boncolgatják, az nem zavarja őket. 

Nálam gyakran több thaiföldi lány is rendszeresen megfordult, a partik hagyományosak és rendszeresek lettek. Az első években kifejezetten szerettem ezeket az összeröffenéseket, de idővel egyre ritkábban és kerültem is őket. Ezekre a bulikra jellemző volt, akár otthon, akár egy étteremben, vagy a thai templomban, hogy mi farang férjecskék egy kupacban ültünk, a thaiok pedig egy másik sarokban. A két csoport között, a kötelező közös kajálás után, szinte semmi kapcsolat nem volt. Néha berepült közénk egy füligérő mosolygás. Idővel a farangok egyre inkább elmaradtak, a legtöbben már el is váltak. Természetesen a nyelvi különbségek ehhez sokat hozzátettek. Hogy a thaiföldi asszonyok miről beszélgettek, azt senki sem értette, mert ha valaki beszélt is közülünk thaiul, a lányok átváltottak az isaani nyelvre, amelyet már egyikünk sem kapisgált. De annyit még így is sikerült idővel felfogni, hogy a lányoknak három fő témájuk volt. A dicsekvés, a veszekedés és a mások házasságának aláásása. És még valami kiderült, némelyik nagyon ocsmányul társalgott.

Thaiföld egy kifejezetten macsó társadalom, a feleségek jogai a házasság alatt és után erősen korlátozottak. (Ezen az sem változtat, hogy a  módosabb dolgozó lányok természetesen ott sem hagyják magukat.) Európában, nyilvánvalóan egészen más a helyzet. Az újonnan érkezett thaiföldi asszonykát ezekről a jogokról hamarosan az új barátnők alaposan fel is világosítják, ami nem is lenne nagy baj. De ezek a tanácsadások gyakran erősen aláássák a meglévő és jól működő thai-farang házasságokat is. 

“Itt nem kell mindent eltűrni a férjedtől, ha nem tetszik vele az élet akkor segítünk és keresünk egy másikat neked.” - röpködnek a segítőkész javaslatok - és kiemelve - ha szükség van erre ha nincsen. Nem zavarja őket, hogy ilyen segítségre még messziről sincs igénye mindenkinek. 

“Miért ilyen idős a férjed? Nem kell vele maradnod, ha akarod szerzünk neked egy sokkal fiatalabbat és gazdagabbat. Hans éppen most keress egyet, csak szólnod kell és bemutatunk neki.”

Én idővel sokat gondolkodtam azon, hogy miért akarják ezek a lányok másnak a házasságát állandóan tönkretenni. Talán mert szinte mindegyiknek a házassága valójában romokban állt. Tény, a thai (isaani)-német házasságok nagy %-a egy bárban kezdődtek és ezt nem is tagadják le. Hogy ezek a házasságok egy nap ripityára törhetnek azon senki sem csodálkozik. Az én, valamikor elég jelentős baráti társaságomból rengetegen szétmentek. A másik oldalon vannak ismerősök, akik több mint 30 éve együtt élnek. De ők sokkal, de sokkal kevesebben vannak. Én nem tudok statisztikai adatokat felmutatni, de személyes tapasztalatom, hogy a thai-farang házasságok nyugaton teljesen más problémákkal küszködnek mint Thaiföldön. 

Kétségtelen, a thaiok egy része Németországban nagyon irigy tud lenni és állandóan féltékenyen lesik a másikat. A mások jólétét, boldogságát zöld szemmel figyelik, sosem telt el egy nap, hogy ne vetélkedtek volna egymással. Barátságról itt szó sincsen, sok parti azzal fejeződött be, hogy jól összevesztek. Ilyen társaságokkal én Thaiföldön sosem találkoztam és nem is akarom elhinni, hogy léteznének. És ha igen, akkor gyorsan feloszlanának. Tipikusnak biztosan nem tipikus, teljesen ellentmond a thaiföldi életfilozófiának. Hogy ezek  a baráti körök egyáltalán nyugaton fennmaradnak csak azzal tudom megmagyarázni, hogy a meleg családi, baráti környezet hiányában magányukban egymásra vannak kényszerülve.

“A te férjed mit dolgozik és mennyit keress?

Postás, havonta 2400-at.

Oh, az semmi, az enyém mérnök és 3000 eurót keres. 

Az enyém meg 3500.

Peter 4000 eurót hoz haza és minden hónapban kapok tőle 2000-et.” - (Később kiderült, hogy a 2000 csak 500 volt.) …és így tovább, és így tovább. Meglepően sokszor hallott és hasonló vetélkedések.

De hadd meséljek el egy személyes történetet, nem is olyan régen történt. Tőlünk nem messze volt egy thaiföldi büfé ahol egy thai asszonyka meglepően finom kajákat kutyult össze. Szívesen mentem hozzá a feleségemmel, de egyedül is betértem hozzá nem is egyszer. Egyszer mutatott nekem egy fényképet egy fiatal szép lányról és minden megerőltetés nélkül megkérdezte tőlem, hogy nem szeretném közelebbről megismerni?

Kíváncsian néztem rá. -  “Hiszen tudod, hogy feleségem van.” 

“Oh, az nem baj, elválhatsz tőle, az unokahúgom sokkal fiatalabb!” - és ezt így szó szerint, szemrebbenés nélkül mosolyogva az arcomba nyomta. 

De a sztorinak nincs vége. Alig néhány nappal később utaztam a feleségemmel a héven és mit ad Buddha, ez a büfés ült velünk szemben. A két lány hamarosan átváltott thaira, valamiről élénken beszélgetni kezdtek. Amikor leszálltunk a következő megállónál, a feleségem fuldoklott a dühtől. 

“Tudod mit kérdezett tőlem? Hogy nem akarok egy másik férfit, mert ismer valakit aki szerinte jobban illene hozzám.” 

Gondolhatjátok, hogy ezek az élmények a népszerűségi skálámon közvetlenül a fogkefés klotyótisztítás és a fogorvosi gyökérkezelés mögött helyezkednek el.

Hogy ez a történet egyáltalán nem egyedi, elmesélek egy másikat, amelyik az egyik barátommal történt meg. Nagyon hasonló az enyémhez.

A barátom, nevezzük Georgnak, megismert interneten egy thaiföldi szépséget és alig egy év után el is vette feleségül. Amit én láttam a kapcsolatukból az nem is látszott rossznak, láthatóan vidáman megvoltak egymással. Először hasonló gondokkal küzdöttek, a lány nagyon elhagyatva érezte magát, ezért Georg kapcsolatokat teremteni elvitte a müncheni thai templomba. Lett is barátnő rendesen,  egyszerre több mint egy tucat. Én óvtam előre, hogy ezek a barátok csak bajt hoznak a fejére. 

Nem akarom szaporázni a szót, tény, egyik nap megtudta az egyik ismerős lánytól, hogy a felesége egy másik férfi után les. Talán jobban tenné ha elválna tőle, ő ismer is valakit aki nagyon szép és becsületes. Bizonyítékul még egy fényképet is mutatott, aki hogy hogy nem, az ő saját húga volt. Amit viszont nem kötött a barátom orrára, hogy egy időben a feleségének is bogarat tett a fülébe, hogy Georg egy másik thai asszony után nézegett. Mind a két állítása egy szemérmetlen hazugság volt, de természetesen egy ideig a barátom és a felesége között mély árkot ásott. Ezen az sem segített, hogy 20 thaiföldi asszony összeült egy kocsmában és egy heves diszkusszió után kizárták az körbehazudozó intrikázót a közös baráti körből. Valahol ezen a történeten tényleg röhögnöm kellett.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ezek a kapcsolatok idővel elég szépen az ember idegeire tudnak menni.  Lassan valamennyi férjecske távol tartja magát és meghúz egy határvonalat. Főleg valakinek azért dolgoznia is kell. Így ezek a lányok egyre gyakrabban az apucik nélkül találkoznak és továbbra is egymás hülyítésével vannak elfoglalva.

További posztok a thaiföldi életfilozófiáról itt találhatók:

E-Mail: studiokarcsi@gmx.de
Studio Karcsi: Litho, Foto, Design, Text
München, Deutschland
Alle Rechte sind vorbehalten.

K.AMERY

Mia Noi, a kicsi feleség

2021 februárjában egy YouTube videó bejárta a thaiföldi online közösséget, de a televízióban, az újságokban sem maradt titokban. Mindenhol nagy port kavart fel, valamennyi napi híradó az első oldalon hozta. Pedig csak egy hagyományos thaiföldi buddhista esküvő került a hírekbe. Egy vőlegény és a menyasszonya békésen ücsörög egy feldíszített pultnál és békésen engedik, hogy fényképezzék életük legszebb pillanatait. Körben a takarosan megterített asztaloknál a rokonság és a barátok várják a szerzeteseket, akik a szentelt vízzel a boldog párt majd megáldják. Ez a fénypontja egy buddhista menyegzőnek, ezzel pecsételik meg az örök szerelmet és hűséget. Még a napsugár is mosolyog rájuk. Mi is van ezen a filmen annyira érdekes?

De ahol fény van ott árnyék is van, hirtelen paprikás módusban betoppan két morcos arcú  asszony a képbe. A fiatalabb a kezében egy színes papírlapot mint egy véres kardot lenget. Minden tekintet, mint egy színpadra sugárzó fényszóró, a két hívatlan vendégre mered, - mi történik itt? Az ifjú pártól hiába várnak feleletet, csak mereven, minden szemrebbenés nélkül várják a következő fejleményeket. Hamar kiderül, hogy a lobogtatott okirat semmi más mint egy hivatalos  házasságlevél, amely kétségtelenül bizonyítja, hogy ő az igazi felesége az éppen házasodni szerető vőlegénynek. Hát ez meg hogy lehet? Thaiföldön a többnejűség már évek óta törvénytelen.

A híradásokból az is kiderült, hogy a 34 éves férfi és az egy évvel fiatalabb asszony már 16 éve hivatalosan házasok, sőt már két kislányuk is van. A férjecske minden nap becsületesen dolgozni jár, szeret a családjának egy kellemes életet teremteni, gyakran még túlórákat is vállalt. Ezért, mint szorgalmas rendőr gyakran napokra is elmaradt. Legalábbis ezt mesélte el otthon. Valójában évek óta minden szabadidejét sutyiban a szeretőjével töltötte el, a szó szoros értelmében, élvezte az életet. Még arra is volt energiája, hogy a lányt teherbe ejtse. Ilyenkor pedig a becsület dolga, hogy a férfi a talpára álljon és vállalja a felelősséget. A rendőr így is tett, megkérte illedelmesen a lány kezét, aki örömében nagyot bólintott. Miután megbeszélték a technikai problémákat, mint pl. a sinsod magasságát, ma tartották a lakodalmat. Minden szép és jó is lett volna, gördülhetett volna a happy end, ha erről a saját családját, főleg a saját feleségét is értesítette volna. Azt pedig hogy hogy nem, elfelejtette. Nem úgy az anyósa, aki már régóta gyanakodott a hűtlen férjre és hamarosan kiderítette a veje kettős életét és hogy ma menyegzőt is tart. Ez pedig szégyent hoz az egész világra de elsősorban a lányára és a családjára. Most felháborodottan berobbantak a házasságkötés közepébe, a videón ezek a pillanatok vannak megörökítve. Hogy a férjecske ezt is elteszi a fényképek mellett emlékbe?

Videó:

A mia noi (kicsi asszony) a thaiföldi kultúrában és hagyományban nem ismeretlen fogalom, a "második feleségre" utal. A turisták és az expatok nagy része tévesen egy szeretőt ért alatta, akivel egy házas férfi házasságon kívüli szerelmi kapcsolatot tart fenn. De ennél a mia noi sokkal több. A poligámia az örök mosoly világában (is) egy évszázados hagyomány, sőt kifejezetten engedélyezve volt.  A nálunk szokatlan rendeletnek az volt a fő célja, hogy a thai uralkodó körökben a többnejűséggel politikai szövetségeket hozzanak létre illetve erősítsenek meg. A királyok és az arisztokraták hasonlóan befolyásos családokból származó nőket vettek feleségül, hogy megszilárdítsák a politikai és a dinasztikus hatalmukat. Ezek a házasságok inkább stratégiai és szimbolikus jelentőségűek voltak. Egy másik elmélet szerint az uralkodó osztály köreiben a nemi betegségek terjedésének a megelőzését szolgálta, úgymond ne járjon senki a prostituáltakhoz. Mondjuk szerintem ez csak egy jó nagy kamu kifogás volt. Hogy ez az intézkedés mennyire vált be azt nem örökítették meg a krónikák, de a második feleség fogalma a mai napig létezik.

Még akkor is ha a poligámia és a bigámia 1932 óta törvényesen meg van tiltva, egyszerre két asszonnyal hivatalosan senki házas nem lehet, aki teheti az fütyül rá. Még a kormány magas rangú tagjai is együtt élnek - gyakran több - más asszonnyal, akiknek mia noi a neve. A törvényes asszonyka tudtával, vagy titokban.

Thaiföldön a feleség (mia luang), a második feleség (mia noi) és egy szerető (gik) között alapvető különbségek vannak. Thaiföldön, hasonlóan mint nálunk, a hivatalos esküvőt az illetékes anyakönyvi hivatalban (amphoe) tartják. Egy teljesen szürke, szinte unalmas ügyintézés, csinnadrattáról a párhuzamosan megtartott és kötelező buddhista szertartás gondoskodik. Egyetlen célja van, itt regisztrálják hivatalosan a házasságot, az így kötött házassági kötelék után a pár törvényesen férj és feleség. Az újdonsült asszonykának (mia luang) a házasság alatt, és ami fontosabb, a házasság megszűnése után is bizonyos jogai vannak, legyen az vagyoni, gyermeki-, vagy asszonytartási. Legalábbis papíron, a valóságban gyakran egészen másképpen néz ki a helyzet. De most hagyjuk ezt. 

A gik a szerető thaiföldi megnevezése, és erősen hasonlít arra amit mi a “kulturált” európaiak is a szerető alatt értünk. A házas férfi valahol összejön egy lánnyal, asszonnyal és kihasználják a karmát egy kis etyepetyére. Diszkréten találkoznak hébe-hóba, egy kicsit enyelegnek, utána a férfi, - “Na jól van én elmentem, majd visszajövök vagy nem.” -  Természetesen a szeretőnek semmiféle joga, követelése nem lehet, mind a ketten teljesen függetlenek.

A mia noi, a “kicsi feleség” a hivatalos feleség (mia luang) és a szerető (gik) között van. Ez nekünk európaiaknak teljesen ismeretlen. Egy mia noi a valóságban csak annyiban különbözik a mia luang-tól, hogy nincsenek házassági papírjai, de gyakran egy buddhista esküvő megerősíti a hovatartozását és a rangját. Egy teljesen “normális” házasélet köti a férfihoz, együttélésük (általában) nem titkos, az első feleségnek sem ismeretlen, még egy fedél alatt is élhetnek. A férfi ugyanúgy gondját viseli mint a feleségének, gyakran lakást, autót fizet neki, eltartásáról gondoskodnia kötelező. A gyakorlatban nem ritka, hogy a férfi egy hétig  itt és egy hétig ott lakik. Nyilvánosan partikon megjelennek, szórakozni, étterembe járnak, barátok között fordulnak meg, szabadságuk egy részét közösen töltik el. Gyakran családot alapítanak, a mia noi utánpótlást ajándékoz a férfinak, amelyeket a felelősségteljes apa becsülettel elismer (vagy nem). De ami sokkal fontosabb, gondoskodik róluk. De a mia noi gyerekeit (elméletileg) a thaiföldi jog is megvédi.

Egy kicsi feleség a vagyonosabb férfiaknál egy státuszszimbólum is, és nem ritka hogy valakinek egyszerre több kicsi felesége is van. Kinek mennyire vastag a bukszája, annyi szép lánnyal feszít. Ezek a kapcsolatok semmi mások mint tiszta pragmatikus viszonyok, adok-kapok kölcsönös üzlet. Meglepő módon, a legtöbb thaiföldi egyáltalán nem ítéli el ezeket a kötelékeket, ellenkezőleg, sok lány, asszony nagyon praktikusnak találja. Még a tehetősebb thaiföldi nők sem találnak semmi rosszat abban, hogy mia noi legyen belőlük. Korábban gyakran boldogtalan vagy akár erőszakos házasságban éltek, állandóan részeg férjekkel akiket még anyagilag támogatniuk, ellátniuk is kellett.  "Jobb egy ágyas pénzzel, mint egy erőszakos és boldogtalan állandó párkapcsolat". - nem egyszer lehet hallani. Akármilyen furcsán hangzik, mia noi-nak lenni egy teljesen új szabadságot és függetlenséget jelenthet.

De térjünk vissza egy pillanatra a poszt elején megemlített videóra. Én amikor először láttam ezt a rövid filmet, nagyon csodálkoztam, hogy viszonylag milyen békésen lerendeződött minden. Tulajdonképpen az ilyen szerelmi anekdoták gyakran véresen végződnek és nem csodálkoztam volna, ha a feleség egy baltát lengetve jelent volna meg. Tulajdonképpen nem is azzal volt a baj, hogy a rendőr egy mia noi-t hozott a házhoz, mert - mint már említettem - ez nem is olyan ritka Thaiföldön. A férfi ott hibázott nagyot, hogy eltitkolta az egészet a felesége előtt, akit megbeszélés nélkül a sutyi esküvővel alaposan megszégyenített. Arcvesztésért pedig az örök mosoly országában már sok embernek nem kegyelmeztek és kiverték a fogsorát. Az, hogy a thaiföldi férfiak szinte mindig félrelépnek - szerintem kivétel nélkül mind - az nem meglepetés, a thai férjek sosem voltak a hűségükről híresek. Ilyenkor a kedvesen mosolygó thaiföldi lányok gyakran ámok maratont futnak és véres bosszút fogadnak. Erről a bangkoki Siriray kórház orvosai tanúskodhatnak a legjobban. Az ő specialitásuk, hogy konyhakéssel levágott huncutlécet visszavarrják a hűtlenségi ügyben kavargó férfiaknak. És még szerencséjük is volt a szerencsétlenségben, mert utána az örömrúdat a kezükbe, és nem a kertben az éhes kacsák csőrébe nyomták. De már az is előfordult, hogy a himbilimbit egy gázzal töltött léggömbhöz kötözték és szélnek eresztették.  Szállj, szállj kismadár.

A videóban szerepelt rendőrünk viszonylag elég olcsón megúszta, csak az anyósa vágta kétszer nyakon dühében. (Ezt a részt a videóból sajnos később letörölték.) További szankciókról nincs tudomásom, talán azért nem, mert a férfi a Facebookon keresztül nyilvánosan elnézést kért mindenkitől. De le merem fogadni, egy darabig nem aludt otthon nyugodtan.

Végezetül szeretném megjegyezni, mielőtt valaki félreértene valamit, hogy Thaiföldön ma a monogámia az uralkodó házassági norma. A poligámia történelmi öröksége azonban még mindig jelen van és megfigyelhető, ha nem is olyan rendszeresen mint még a múlt század elejéig és nem olyan nyilvánosan. Én személy szerint valóban tanúja voltam egy beszélgetésnek, amikor egy nős férfi egy asszonnyal és a családjával a mia noi lehetőségéről és annak a feltételeiről tárgyalt. De hivatalosan egy férfinak csak egyetlen felesége, illetve egy asszonynak csak egyetlen férje lehet. A thaiföldi polgári törvénykönyv kifejezetten kiemeli, hogy  - "Egy férfi vagy egy nő nem házasodhat egymással, amíg egyiküknek házastársa van".

És ez jól is van úgy ahogy van, néha egy feleség is több mint sok.

K.AMERY

A portugál negyed Bangkokban

Én nem győzöm hangoztatni, hogy ha valaki Thaiföldön tartózkodik akkor nem mindegy, hogy mint turista kirándulgatsz, vagy közöttük élsz, vagy velük közösen együtt élsz. Most hogy több hónapon keresztül erre csavargunk, kapunk mind a három lehetőségből hideget és meleget is. Ha a rokonoknál, barátoknál alszunk és velük mindent megosztunk akkor - ha csak pillanatokra is - velük egy takaró alatt alszunk. Ez az egyik oldalon hasonló mint Magyarországon, a családdal együtt lenni, közösen enni, inni, kirándulni egy finom dolog, de túl hosszú ideig nem biztos, hogy jó ötlet. A rokonság, a szomszédok egy idő után az ember idegeire mehetnek. De az biztos, most nagyon közel vagyunk a thaiföldi realitáshoz és a saját bőrünkön tapasztaljuk hogyan élnek.

Ha utazunk akkor természetesen, minden előnyével és hátrányával, mi is turisták vagyunk. Az ember automatikusan másképpen nézi a világot. Állandóan résen lenni hogy ne csapjanak be, ügyelni arra hogy ne kelljen mindenre többet fizetni mint kéne, egy teljesen idegen világot megismerni és alkalmazkodni, izgalmas de néha fárasztó lehet. Egy átutazó aki a turista hotspotban rontja a színvonalat nem fog szinte semmit megismerni és tapasztalni a thaiföldi valóságból. A másik oldalon jogosan felmerül a kérdés, hogy miért is kéne egy turistának mindent megértenie, egy szabadságon az a dolga, hogy eldobja magát és gurítsa be a söröket. Mindenki élvezze a megérdemelt pihenő napokat ott és azt amit szeretne. Néhány alapszabályt nem árt betartani, de a tengerparti hotelekben a thaiok már régen hozzászoktak, hogy az idekirándulók nagy része a kultúrájukból semmit sem értenek. Ha nem lépsz át egy bizonyos vörös határvonalat akkor egy remek offline szabadságnak semmi akadálya nincsen.

Ha mi Bangkokban lakunk akkor belépünk a harmadik kategóriába és a thaiok között vagyunk. Nekem személyesen ez a legkellemesebb állapot. Ilyenkor az életünk szinte semmiben sem különbözik attól ahogyan a thaiok élnek.  Eszünk, iszunk, tv-t, filmeket nézünk, belemerülünk az online világba, mosunk, vasalunk, a ház úszómedencéjénél lustálkodunk. Rendszeresen barátokkal, családtagokkal találkozunk, néha étterembe, szórakozni járunk. A condóban, ahol a lakásunk van, szinte csak kifejezetten jómódú családok gyermekei élnek. Senki sem foglalkozik egymással, a liftben még csak nem is köszönnek. Ha az előcsarnokból előttünk lépnek ki az utcára akkor sosem tartják nyitva az ajtót hanem becsapják az orrunk előtt. Senki sem törődik senkivel. Többször is megírtam hogy a thaiok nagyon egoisták és sokan nem akarták nekem elhinni. Pedig a legtöbben valójában csak magukra gondolnak. A másik oldalon, ha megszólítod őket és kapcsolatba kerülsz velük akkor rögtön mosolyognak és roppant kedvesek.

Megemlítésre méltóak még a házi biztonsági emberek akik ha meglátnak mindig katonásan szalutálnak és egy fülig érő mosollyal szép jó napot kívánnak. Jelenlétük megnyugtat mindenkit, nem kell attól félni, hogy a házba idegenek betévedjenek és betörjenek. Mondjuk szerintem egy komolyabb probléma esetén ők lennének az elsők akik jobbra-balra szaladnának. De most hagyjuk ezt.

Nem messze tőlünk van egy piac ahová rendszeresen lemegyünk. Én szeretem ezt a piacot mert nem túl nagy, átlátható és remek kaják vannak. A városi thaiok többsége nem főzőcskézik odahaza, sok lakásban még konyha sincsen. Mindenki munka előtt, munka közben és főleg este felkeresi a legközelebbi lehetőséget, ahol kész és meleg ételeket vehet. Vagy telefonon a Grab-on keresztül rendel. Vasárnap reggel sorban gördülnek be az udvarba az élelmiszert házhoz szállító motorkerékpárok.

Mi inkább nem rendelünk, minden délután lemegyünk a piacra és körbenézünk, hogy ma este mit is dobunk be. Mert választék az van bőségesen, itt nem maradhat senki sem éhesen. A legtöbb kaja este 6 óra környékén készül el frissen, mert a környéki irodaházak bezárnak és az alkalmazottak, munkások éhesen hazatérnek. A piacon sok helyen le is lehet ülni, de ilyenkor szinte minden szék és asztal foglalt lesz. De azért szorítanak neked helyet és máris kellemes kapcsolatokat teremthetsz. Az első amit szinte mindig csinálok, hogy megiszok egy gyümölcslevet. Ezek a thai smoothie-k vagy turmix italok minden pénzt megérnek, minden nap legurítók minimum egyet. Leülünk az egyik üres helyre és figyeljük a piac tarka nyüzsgését. Nekem ez olyan mint egy nagy mozi, a látvánnyal sosem tudok betelni. Egyre többen jönnek, meglepően sok csinos és szép lány is van köztük. Miközben szürcsölöm a gyümölcslevet suttyomban utánuk kuksolok. A feleségem meg engem kuksol, hogy én mit és kit kuksolok. Szóval jól megvagyunk. Gyakran lehuppan közénk egy német fiatalember, egy currys kolbászos imbisz tulajdonosa, az egyetlen farang árus a piacon. Ezzel a sráccal pillanatok alatt összebarátkoztunk, teljesen nyílt, lendületes, jópofa üzletember. 6 éve rontja a levegőt a fővárosban. Látszik rajta, hogy imádja a thaiföldi életet és az embereket. Kitűnően beszél thaiul, egyedül él, de van tartósan egy barátnője. Mint elmeséli semmi kedve nincsen házasodni. Hát ahogy itt a szép lányok ezreit látom, nem is csodálom, hogy a választék a nehezére esik.

Miután kicsodáskodtuk és kibeszélgettük magunkat megindul a vadászat hogy mit vegyünk vacsorára. Nagy a választék, nem könnyű a választás. Van itt (is) szem szájnak ingere, hogyan is lehetne Thaiföldön másképpen. Jobbra és balra kisebb imbiszek, éttermek sorakoznak, középen négy sávban zöldség-gyümölcs-pecsenye-árusok. Mindenhol currys ételek rotyognak de én ezekből még 20 év alatt szinte sosem ettem. De nem is volt soha hasmenésem, gyomorbántalmam. Én nem szeretném elvenni az étvágyát senkinek, de nekem mindig gyanúsak ezek a gyakran napokig a hőségben álló hússal, zöldséggel és szósszal teli kondérok. Ami nekünk higiéniást jelent azt Thaiföldön kicsit lazábban kezelik és azt sem tudom elhinni, hogy a rengeteg maradékot minden éjjel kiöntik. Akárhogyan is van, rendszeresen hallom hogy itt és ott turisták egy jó kiadós étel után napokra kiterültek. Az álláspontom a feleségemet abszolút nem érdekli, jobbra-balra pattan és már annyi batyú van a kezében hogy egy laktanya jóllakna belőle. Van a zacskókban csiga, kagyló, tengeri herkentyű, isaan rizs, leves, zöldség, gyümölcs, minden. Ez főleg azért gyanús nekem, mert képes ezt a mérhetetlen ételtömeget ez a tökmag asszonyka még az este folyamán maradék nélkül bebombázni. Szerintem ideje ellenőrizni, hogy  az utóbbi hetekben hány kilót szedett össze. 

Az én választásom sokkal szerényebb, csak frissen sült húsokat, az orrom előtt kisütött halakat, ételeket keresek. Az egyik kedvencem a grillezett isaani kolbász, van belőle erős és még erősebb. Ezt a sültet beválasztották Thaiföld legízletesebb ételei közé. És természetesen gyümölcsöket teszek-veszek. A téli hónapok végén kezdődik a mangó szezon és aki még nem tudja, hogy milyen is egy igazi mangó, az ilyenkor jöjjön. Biztosíthatom, hogy soha többet nem vásárol Európában mert most rájön, hogy valójában milyen zamatosak. De ez a bölcs mondás vonatkozik az ananászra, a banánra meg a mindengyümölcs fajtára.

Én szeretek Bangkokban lenni, nekem azzal sem lenne semmi bajom ha csak itt kéne lennem. Bangkokot nem lehet megunni, minden pillanatban meglep valami újjal, szokatlannal. A 10 millió lakosságának, (plusz mínusz 5 millió, igazából senki sem tudja még megközelítőleg sem megmondani mennyi) nagy része thai, ettől függetlenül egy multikulti közösség multikulti kulturákkal. Kevesen gondolnak rá, de a fővárosban nem csak egy kínai negyed van, hanem arab, indiai, burmai, európai körzet is. Valamennyi sajátságos kultúrával, egyéniséggel, étellel, piacokkal, élettel, légkörrel, lüktetéssel.

A portugál negyedet szinte biztos hogy mindenki már látta, sőt lehet hogy már járt is benne, mégsem ismeri senki, vagy nem is tudnak róla. Pedig Bangkok egyik legrégibb része, a Wat Arun (a hajnal temploma) és a Wat Prayun (teknősbéka templom) között terül el. Az első európai telepesek a portugálok voltak akik a 18. századtól kezdve nem csak kereskedtek, hanem a thai királyoknak a burmaiak ellen katonailag is erősen a hóna alá nyúltak. Cserébe Thonburi, az egykori főváros, területén, a folyó partján egy szép földet kaptak ajándékba. Itt született meg a portugál negyed. Központja a Santa Cruz templom, amelyet mindenki már messziről megcsodálhat ha a folyón hajóval mellette elmegy. A negyed nem nagy, 1-2 óra alatt körbe lehet sétálni, mégis meglepően sok érdekességet rejteget.

A Wat Prayun már messziről feltűnik a hófehér épületeivel, az egyik legszebb templom komplexus Bangkokban. A turisták közel sem keresik fel olyan sokan mint pl. a közeli Wat Arunt, pedig a chedi magassága egyedülálló és ráadásul egészen a tetejéig bejárható. Még belül is meg lehet szemlélni. 2014 áprilisában még a "Excellence Award" kitüntetést is elnyerte, ami nem más mint az UNESCO legmagasabb kulturális díja. A “teknősbéka templom” név még abból az időkből származik amikor a terület közepén lévő tóban rengeteg teknősbéka úszkált. Ma ugyan ebből nem sokat látni, a teknőcöket elköltöztették, csak néhányan maradhattak. Azok is egy piciny barlangban bujkálnak. 

Alig néhány perc bandukolás után közelről megcsodálhatjuk a Santa Cruz keresztény templomot. Bizony, még egy buddhista országban is élnek thaiföldiek akik felvették a keresztény hitet, a feleségem sógornője is katolikus lett. Érdekessége a családnak, hogy a sógorom buddhista és a kisfiukat egyszerre buddhista és keresztény szellemben nevelik. Senkinek nincsen semmi problémája ezzel. A Santa Cruz egy a 18. századból származó reneszánsz, neoklasszikus elemekkel díszített templom. Amikor előtte állok csodálkozva tapasztalom, hogy milyen jóleső érzés egy buddhista ország közepén a mi kultúránk jelenlétét ilyen közelről érezni. Pedig én nem is vagyok vallásos. A templomhoz tartozik egy római katolikus, missziós kolostor is, amely egyben a felsőbb réteg gyermekeinek iskolája is. Megtekintése nem lehetséges, legalábbis minket nem engedtek be. 

A Kian Un Keng egy ősi kínai templomház, mindössze néhány percre a Santa Cruz templomtól. Ez a szentély az egyik legrégebbi a maga nemében Thaiföldön, nevét szabadon mint "templom, amely békét teremt" fordíthatom le. Bent látható a kínai Guanyin, az együttérzés és az irgalom istennőjének fából készült, de arannyal borított ülő szobra. Körben rengeteg káprázatos fafaragványok, festmények a falon és keretben és gyönyörű kínai porcelánok vannak. A szentély programjainak a csúcspontja az évente visszatérő Vegetáriánus Fesztivál amelynek a legfőbb célja, hogy megváltoztassa a szerencsétlenségét az embereknek, legalábbis azoknak akik megérdemlik. Hasonlóan a Loi Krathong-hoz, ilyenkor színes virágos és fényes hajócskákat eresztenek a vízbe.

A Wat Kanlayanamit a turisták számára is meglehetősen ismeretlen pedig a belsejében található Bangkok egyik legnagyobb ülő, 16 méter magas és aranyozott Buddhája.

A portugál negyedben található egy muzulmán imahely is. A Bang Luang különlegessége, hogy ez az egyetlen thai stílusban épült mecset a világon. Nemcsak vallási helyszín, hanem ősi maradványok és ereklyék őrzőhelye. Itt található a thaiföldi muszlimok vezetőinek temetője is. A mecset belsejében található a Mimbun nevű szószék, nagyméretű arab kalligráfiás képekkel. Az egyik a mekkai mecset tervét ábrázolja.

Aki szereti a múzeumokat és kíváncsi a thai-portugál kapcsolatok történelmére, az ugorjon be egy rövid időre a Baan Kudichin múzeumba. Egy régi portugál faházban található, a portugál negyed közepén. Az emeleten található kiállítás meglepően színes és érdekes és ráadásul ingyenes. A kávézójában kicsit kiszusszanhatod magadat és egy több száz éves receptből készült süteményt is megkóstolhatsz.

Tulajdonképpen ez a keksz, a Kanom Farang Kudeejeen, a portugál negyed legnagyobb nevezetessége. Ez a sütemény vagy desszert, nem is tudom minek nevezzem, a portugál és a kínai kekszek keveréke és az itt élők büszkesége. Liszt, kacsatojás, mazsola, sütőtök, cukor kézzel összekutyulva és faszenes kályhában kisütve. A tetejét cukorral szórják be. Naponta csak 300 darab és csak itt készül, ezért sietni kell mielőtt elkapkodják. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ma már azért több bangkoki piacon is árusítják de ezek eredete elég kétséges. Állítólag csak  három család gyúrja, a receptre megesküdnek, hogy változatlan 500 éves. Hát mit mondjak, érezni is lehet rajta, elég száraz, az ízét elég nehéz megszokni. Nem egy nagy eresztés, hogy őszinte legyek. 

Szerencsére található a közelben egy portugál étterem is, a Sakulthong's House, amelynek elég jó híre van. Aki itt eredeti portugál ételekben reménykedik az nagyot fog csalódni. Annyit mindenesetre  elértek, hogy az itt felszolgált thaiföldi ételeken érezhető a portugál konyha hatása. A menü három thai stílusú előételből, majd öt portugál akcentusú főételből és egy desszertből áll. Természetesen a fent elmesélt kekszecske sem maradhat el. Aki nincs megelégedve a konyhával az egy főzőiskola keretében meglengetheti a fakanalat és megmutathatja hogyan kell egy jó pörköltet főzni.

Összességében elmondhatom, hogy a portugál negyed Bangkokban egy nagyon kellemes hely. Aki szeretne, ha csak órákra is, a betonrengetegből, a lármás forgalomtól megszabadulni, az látogasson el ide. Nyugodt, békés légkör, kulturális sokszínűség, multikulti, (még egy német óvoda is van) csendes, nyugis környezet vár reád. A szűk és idillikus sikátorokban és a csinos kis kávézókban egy pillanat alatt elfelejted, hogy rögtön a Chao Phraya partján, Ázsia egyik legforgalmasabb és legricsajosabb városának a szívében vagy.

További posztok - "A thaiföldi életfilozófia" - itt találhatók https://www.facebook.com/KarcsiAmery

Magamról: Posztjaim, ismereteim célja a valós thaiföldi mentalitás bemutatása, amelynek ismerete nagyon megkönnyítheti az ottani életünket, de akar rövid szabadságunkat is. A Thaiföldről létező tévedések és tévhitek, és az ebből adódó problémák, engem néha tényleg alaposan meghökkentenek. Az én posztjaim nem fognak (mindig) turistás látványosságokról, hotelekről, strandokról, bárokról mesélni, ilyen oldalak vannak elegen. Posztjaim elsősorban a thaiföldi életről fognak szólni, ismertetni, mesélni.