K.AMERY

Mookata

Véleményem szerint Thaiföld egyik legjellegzetesebb és legjobb étele a Mookata, vagy másképpen írva Mu Kratha. Ebben a kajában benne van minden amit a thaiföldiek szeretnek. Sanuk (vidámság), sabai, (dobd el magad kényelmesen), suay (az étkezés szépsége), jó társaság, csevegés, ücsörgés és lazítós időtöltés pompás, változatos ételekkel, amelyekről olyan szép mobil fényképeket lehet kattintani. Minden thaiföldi benne.

A mookata egy Koreából bevándorolt asztali grill specialitás, két részből áll, mondhatni a sütős és a leveses fondue keveréke. A grillezőt, de egyben főzős edényt, körbeüli a társaság és mindenki kedve szerint azt süt és főzöcskézik amihez éppen kedve tartja. A vékonyra vágott húst, szalonnát, tengeri gyümölcsöket lehet grillezni vagy főzni, a leveses részbe zöldséget, tésztát tenni. A nyalánkságokat csípős szószok kerekítik ki. Egy igazi társasági kaja amit szilveszter estéjére ajánlok.

A hozzávalókat szinte felsorolni is lehetetlen, röviden, minden amit sütni vagy főzni lehet. Húsok, mint csirke, marha, sertés, máj,  hal, szalonna, tengeri gyümölcsök, tojás, zöldségek, gomba, korianderzöld, hagyma, újhagyma, fokhagyma, paprika, paradicsom, chili. Ehhez jönnek a fűszerek mint szecsuáni bors, citrus gyümölcslé, pálmacukor, halszósz, szezámolaj, szójaszósz, méz. És még sorolhatnám, kígyó, béka, tücsök, bogár. 

A sütéshez, főzéshez sem kell 5 csillagos szakácsnak lenni. Már csak a speciális, pont erre készült edényt kell az asztal közepére tenni. Többféle változata van, a koreaiak inkább gázzal forrósítják fel, thaiföldön a faszenest kedvelik inkább. De lehet otthoni használatra elektromost is vásárolni, ami semmivel sem marad le az eredetitől. Thaiföldön ez a gourmet étel mint a futótűz elterjedt, az utóbbi években rengeteg mookata étterem Thai BBQ Buffet néven nyílt,  több és kevesebb sikerrel. Kétféleképpen kínálják az éttermekben, vagy all-you-can-eat, ahol minden hozzávalót egy büfés részben korlátlan mennyiségben a tányérodra lapátolhatsz, vagy kész menüt rendelsz. Az első változat természetesen sokkal népszerűbb. Árban sem fognak ezek az éttermek senkit kiütni, 200-300 baht elég lesz.

Sajnos el kell mondanom, hogy én gyakran nagyokat csalódtam, mert ezt a kaját csak elsőosztályú és friss árukból érdemes összeboronálni és nem pedig rágós és kiszáradt húsokból vagy lekókadt zöldségekből. Gyakran nem sok választott el attól, hogy az egészet beleborítsam a szemétbe. Szóval ha vásárolod a hozzávalókat akkor ne az ócska európai szarokat vigyed haza, hanem látogasd meg Marcsi nénit és Jóska bácsit a hazai piacon. Nem fogod megbánni, a hasad fogja megköszönni.

A húsok, zöldségek mellé különböző szószokat szolgálnak fel és természetesen chiliszósz egy asztalon sem hiányozhat. Egy barátságos chiliszószt nem is nehéz kutyulni. 

Egy tucat chilipaprikát, 6 fokhagymát, 2 kövér paradicsomot, egy pici gyömbért pasztára pofozunk, egy fazékban pici rizsecettel, cukorral, sóval ízesítjük. Nem baj ha édes lesz. Az egészet 10-15 percig közepes forrón összefőzünk, turmixoljuk és kész is van. De felőlem bármilyen más szószt is az asztal közepére tehettek, legyen az fokhagyma- paradicsom- paprika szósz, ki mit szeret.

Most már tényleg nincsen más hátra mint előre, az asztalt körülülni, a mookata edényt óvatosan, hogy a többiek ne vegyék észre, magunkhoz közelebb húzni. Miután kicsempésztük a legfinomabb falatokat, a grilles részre fektetjük  és sütni kezdjük vagy a levesbe pottyantjuk. Néhány perc múlva már lehet is mindent enni.

Köretnek thaiföldi jázminrizst ajánlok, de senki sem fog megsértődni ha egy friss bagettet szolgáltok fel. 

Boldog új évet kívánok mindenkinek, maradjatok egészségesek!

A mellékelt fényképeken a thaiföldi faszenes  és az elektromos mookata grill látható.

K.AMERY

Vöröslencse leves thai style 

 “A jó minőségű élelmiszer nem más, mint olcsó egészségbiztosítás.” - mondta egyszer Scott Jurek, amerikai ultramaraton futó. Ha valakinek neki (IS) tudnia kell, nem véletlenül nyert meg több fontos versenyt, köztük a Western States Endurance Run-t is. (Ultramaraton egy sportárt amelynek a távolsága több mint a maraton versenyek 42,195 km távja.)

A vöröslencse leves ugyan nem tartozik a legismertebb thaiföldi ételek közé még a thaiföldiek körében sem, de annál egészségesebb. Ez már a hozzávalókból is kiderül. 

A vöröslencse egy igazi fehérje és rostbomba, amellett tömve van magnéziummal, rézzel, B1-, B6- és E-vitaminnal.

A gyömbér gazdag C-vitaminban, valamint magnéziumot, vasat, kalciumot, káliumot, nátriumot és foszfort tartalmaz, antibakteriális és gyulladáscsökkentő hatású és mint laborvizsgálatokban kiderült különböző vírusok nyakonvágására is alkalmas. 

A koriander nagy mennyiségű antioxidánst és klorofillt is tartalmaz amelyek erősítik immunrendszert és segítenek a gyulladások leküzdésében.

A fokhagyma egy univerzális gyógy- és fűszernövény azt hiszem nem kell bemutatnom senkinek.

A kókusztej egészséges zsírokat tartalmaz és gyors, kéznél lévő energiaforrásként szolgálhat. Az ízletes, krémes tej C-, B1-, B2-, B3-, B4-, B5-, B6- és E-vitaminnal dobja fel a vitaminháztartásunkat.

A limetta néhány cseppje a C vitamin tartalmat gazdagítja. De amit kevesebben tudnak, hogy gazdag citromsavban, kalciumban, magnéziumban, káliumban. Tisztító és méregtelenítő hatással van a szervezet rendszereire. Nemcsak a bőrnek, hanem az általános egészségnek is jót tesz.

A curry (egyik) legfontosabb és legegészségesebb alapanyaga a kurkuma, kinyiffantja a kókadozó-, de ugyanakkor  erősíti az egészséges sejteket, gyulladáscsökkentő, segít a vértisztításban, szabályozza az anyagcserét.

A csirkehús a magas fehérjetartalomról, alacsony zsírtartalomról nevezetes, erősíti az izmokat.

A chilipaprika az immun- és anyagcsere rendszerünket tarthatja egyenesben, fájdalomcsökkentő és mit ad Buddha, még a szexuális kedvünket is mosolygósra kerekítheti. Legalábbis sokan hisznek benne. 

Kevés cukor, 1 evőkanál halszósz, só, bors.

Egy szó mint száz, ez a pompás étel összeboronálja az egészséges és az élvezetes táplálkozást és én főleg mint ünnepi kaját ajánlom. Mi magyarok tudjuk, hogy újév napján a lencse fogyasztása elengedhetetlen, most már csak meg kell főzni rendesen. De vigyázat, az év első napján első étkezésként kell a lencsét belapátolni, különben nem hoz szerencsét.

Ne zavarjon senkit, hogy a vöröslencse leves (sem) eredeti thaiföldi étel, valójában Indiából származik és nincs a világon egyetlen indiai étterem sem ahol nem szerepelne az étlapon. A két étel között azonban alapvető különbségek vannak. Szerintem az eredeti indiai, ha jó értelemben véve is, sokkal “durvább” ízű és méregerős. Amíg a thaiföldi variáció, vagy inkább helyesebben vöröslencse leves thai stílusban, inkább a lencse ízére koncentrál, addig az indiaiban a keményebb fűszerek dominálnak. 

Egy kövér fazékban félig felforrósítunk egy kevés semleges ízű olajat és abba belenyomunk egy-két púpos kanál curryport. A curryvel nem kell lacafacázni, bármelyik  szupermarketi zacskós kész keverék megfelel. Alternatíva, valaki vásárol 2-3 tucat exotikus fűszert és több hónapos kísérletek után talán össze tudd kutyulni egy házi curryt saját magának. 

A curryport muszáj kicsit megpirítani, hogy kijöjjenek a valódi ízek, de csak addig a pillanatig amíg meg nem csapja meg az orrunkat a finom illata. Ha megégetjük keserű lesz.

Máris ráönthetünk 400 ml kókusztejet, beledobálunk 2-3 megkalapált (az ízeket ki kell szabadítani) koriander gyökeret, 10 karika (nem kell meghámozni) gyömbért, 1-2 gerezd fokhagymát, a chilipaprikát és egy bögre vörös lencsét.

A lencsét nem kell beáztatni, egy pohár vízzel a levest felhígítjuk (vagy nem), sózzuk, borsozzuk (bors elmaradhat), halszósszal, kevés cukorral, limette- vagy citromlével ügyesen az ízorgiát kikerekítjük. 

Mielőtt a fakanalamat összekeverem gondolj arra, hogy a lencse nagyon szapora és ha túl sokat teszel a kókusztejbe akkor annyira megdagadhat, hogy kása lesz az egészből. Ilyenkor két alternatíva van, vagy csinálsz egy lencsefőzeléket az egészből, vagy kidobod az egészet a szemétbe.

A levest nem kell sokáig főzni, 15-20 perc rotyogtatás után kész van. Szemfülesen kihajigáljuk a koriander gyökeret, a chilit pláne ne felejtsd el, a gyömbért és a fokhagymát ízlés szerint a fazékban hagyhatjuk. Ki mit szeret, már dolgozhat is a turmixbot. 

A forró, pépesített krémlevest tányérba mérjük, a tetejét friss koriander levelekkel és frissen kisütött apró csirkedarabokkal tálaljuk.                        A feleségünknek 3-4 darabocska elég is lesz, magunknak 10-12 szerényen. Aki vegetáriánusan szeretne élni az a csirkét kesudióval is helyettesítheti. Szeretném felhívni a figyelmét mindenkinek, hogy a leves nagyon tápláló, ha sokat eszel belőle, lehet hogy utána nem lesz máshoz étvágyad. 

K.AMERY

Egy thaiföldi Tenerifen

“És tetszik?” - kérdezem a feleségemet a mellettünk elvonuló tájra mutatva. 

“Igen, szép.” - válaszolja.

Nagyot vigyorgok magamban, tudom, hogy most egy hatalmasat hazudott. Mert a tenerifei repülőtérről Puerto de la Cruz-ra vezető autópálya környezete minden csak nem szép. Éppen ellenkezőleg, egy szürke, öde, sivatagos táj, ahol még a spér vegetáció is csak nyögdécselve kornyadozik. De a thaiföldiek képtelenek megsérteni valakit vagy valamit, ha tehetik kerülik a konfrontációt, inkább egy nagyot bólintanak, udvariasak maradnak. Nem is hazugság ez, hanem a thaiföldi életfilozófia egyik fontos oszlopa, kerülni a problémákat, élvezni a pillanatot, keresni a rosszban is a szépséget. 

Én mindig csodálkozom amikor sokan azt gondolják, hogy a thaiföldiek nem szeretnek utazni, az országukat különben is csak meghívóval és garanciával hagyhatják el látogatóba. Ebből természetesen semmi sem igaz. Ezek az egydimenziós krónikák mindig abból a indulnak ki, hogy minden thai szegény és még arra sincs pénzük,  hogy a falujukat egy évben egyszer elhagyják. Pedig a thaiok módosabb rétege ugyanolyan turista lehet mint te meg én, ugyanúgy felhúzzák a bakancsot és a púpra dobják a hátizsákot, bejárják a fél világot. Az pedig, hogy a thaiok alapvetően nem szeretnek utazni, egy még nagyobb képtelenség. Természetesen ők is ugyanolyan kiváncsiak a nagyvilágra mint minden más nemzet. De azért különbségek vannak.

Alig 50 kilométerrel távolabb, legkésőbb ahol a busz felkanyarodik a Puerto Cruz felé kanyargó országútra, pillanatok alatt megváltozik a környék és vele együtt a feleségem pupillájának színe és nagysága is. Mert itt kezdődik az a képeslapvidék, amiért évente millió és millió turista ellátogat Tenerifére és a többi Kanári-szigetre. Az eddig szomorú dombok kizöldülnek, 50 méterenként a Kanári-szigetek szimbóluma a sárkányfák meredeznek, pálmák, kaktuszok, agavék, takaros gyümölcsöskertek, banánültetvények sorakoznak. Mindenhol színes virágok, csemege a szemnek és a léleknek. Itt-ott előbukkan egy-egy több száz éves templom vagy kápolna.

“Pont olyan mint Thaiföldön.” - mondja a lelkesen a feleségem. Ezt a mondatot a következő napokban szinte zsinórban hallom.

“Same same but different.” - felelem. Valójában nem is beszél nagy hülyeséget, egy kis fantáziával össze lehet keverni ezeket a trópusi környezeteket. Akárhol is jár egy thaiföldi, mindig a saját országát keresi. A másik világ kultúrája, története nem nagyon köti le őket. 

És természetesen mindenben ennivalót látnak. Később minden bokornál, fánál megáll és kérdezi tőlem, hogy ezt vagy azt meg lehet enni vagy sem. Amikor felfedez egy fán négy jóképű papayát már nem érdeklődik, hanem majdnem rögtön fel is mászik rá. 

A nyolc lakott és számtalan lakatlan Kanári-sziget politikailag ugyan Európához, azon belül Spanyolországhoz, tartozik, de földrajzilag már Afrikához. A kellemes éghajlat, (szinte) sosem túl meleg, sosem túl hűvös, a változatos flóra és fauna, a viszonylagos közelségük miatt az egyik legnépszerűbb célja az európai turistás csoportoknak. 

Akárhány sziget, annyira más a természete.

Gran Canaria híres a strandjairól, a (mozis) Szaharára emlékeztető homokdűnékről, Las Palmasról, ahol meglepően sokan, 380 000 élnek.

Fuerteventurára azok mennek akik a kilométeres aranysárga strandokon napozni, fürödni, vizisportolni szeretnének. 

Lanzarote a vulkáni tájakról,  lávamezőkről és César Manrique művészetéről ismert. Habár alig van növényzete, de egy pillanatra sem unalmas a természete.

La Palmát sokan a zöld völgyek, erdők a Caldera de Taburiente Nemzeti Park-ban miatt keresik fel.

La Gomera legnagyobb látványossága a Garajonay Nemzeti Park, 1986 óta az UNESCO Világörökség része, gyakran ködös, misztikus, búja, mély völgyekkel és a különleges "Silbo Gomero" nyelvről nevezetes. A világon egyedülállóan fütty jelekkel kommunikálnak. 

El Hierro a legnyugatibb sziget, nyugis légkörrel, vulkáni tájakkal és egy tenger alatti természeti rezervátummal várja a látogatókat.

La Graciosa, a legkisebb sziget Lanzarótától nincs messze. Erre a hüvelykmatyi szigetre csak azok jöjjenek akik szeretnék hülyére unni magukat. Mert itt aztán tényleg nincs semmi. És mégis több mint 700-an élnek itt akik halászattal és a Robinsonokkal  keresik a napi kenyerüket.

Tenerifen található  Spanyolország legmagasabb spanyol hegye a Teide, büszke 3718 méteres.

Valamennyi sziget azzal dicsekszik, hogy itt horgonyzott le Kolumbus Christoph a hajójával India felé menet. Történelmileg bizonyított semmi sem, de a legendák szépek.

Évente majdnem 4 millióan keresik errefelé a pihenésüket, abból közel 1,5 millióan Tenerifere repülnek. Több tízezren itt töltik el a nyugdíjas életüket. Én nem is csodálom, itt unatkozni nem lehet. Nem csak maguk a szigetek nyújtanak egy teljesen más képet, de a szigeteken belül is szinte kilométerenként változik a környezet. Én többször is voltam már a Kanári-szigeteken, de ezen a mai napig csodálkozom.

La Gomera tengerparti része siralmas és öde, de alig hagyjuk el a partot máris egy párás, sűrű rengetegben találjuk magunkat amelyet vastagon betakar a méregzöld moha réteg. Kicsit feljebb pedig ragyogó napsütésben egy egészen más növényzettel, tájjal találkozunk. Tenerife már a nagysága miatt is (több mint 80 kilométer hosszú) kifejezetten változatos. Van itt sivatag, buja erdő, marsi koromfekete köves-sziklás övezet, vagy a szivárvány minden színében sziporkázó  síkság is. A kikapcsolódásra vágyakozó turista megtalál itt mindent ami szem szájnak ingere. Ki mit szeret.

Puerto de la Cruz az egyik legszebb és talán a legnépszerűbb város Tenerifen. Sajnos az utóbbi meg is látszik rajta. Aki itt eredeti spanyol, illetve kanári életet keres, annak hatalmas csalódásban lesz (itt is) része. Itt nincs semmi ami emlékeztet engem arra, hogy éppen a Kanári-szigeteken lennék, ezeket a turistacunamikat már láttam világszerte. A látogatók átlagos életkora úgy 120 év fölött van. -”Pont olyan mint Pattayán!” - jegyzi meg a feleségem. Egymás hegyén hátán éttermek, mindenhol ugyanazzal a szemét kajával. Pommes, currys kolbász, spagetti, pizza aminek a közepét kanállal kell enni, mindenhol ugyanaz. De még ha jól lennének előadva! Itt ettem életem legszárazabb sült krumpliját, amelyet valószínüleg három hete sütöttek. Egy tányér tyúkhúslevesbe majdnem belenyomtam a szakácsnő orrát, aki még tíz perce azzal dicsekedett, hogy nála kapható a világ legjobb levese. Egy szürke lötty, semmi aranysárga zsírcseppel, hasmenésre főtt zöldségekkel, szétesett húsdarabokkal és vízzel felöntve. Egy szégyen volt, hogy ezt az íztelen moslékot az asztalomra merte tenni.

Az egyik legnagyobb gond egy thaiföldivel utazni, éppen az ebédelés. Mert a kajáknál a híres thai tolerancia elérte a határokat. Amiben nincs halszósz és chili az már nem is ér semmit. Rendben, kínjukban megesznek egy pizzát vagy egy currys kolbászt pommessel, meg ilyesmiket, de elégedettek nem lesznek. Még az almát is chilis mártással kebelezik be. Ne hidjetek azoknak a beszámolóknak amelyekben önkéntes csillagszakácsok lelkendezve mesélik, hogy a thaiok a paprikás krumplis fazekot még körbe is nyalták. Az egészből csak annyi lehet igaz, hogy nem akarták a szakácsot megbántani beképzeltségében. Én is kutyultam nekik egyszer egy “baromi” jó csirkepörköltet, nagyokat tapsoltak, de senki sem evett belőle. -”Nagyon finom!” - lelkesedtek, közben odasúgták a többieknek. -”Finom a farangnak.”

Mi is elég sokat csavarogtunk egy jó menüért. A közérteket elfelejtheted, az áruk 80%-a csak EU-s kukás hulladék. Azért röhej, hogy egy szigeten ahol első osztályú paradicsom terem, a szupermarketben EU-s paradicsomot kínálnak nekem. De ezt már ismerjük mi is rendesen, a méltán világszínvonalú magyar paprikát otthon nekünk is nagyítóval keresnünk kell. Csak egy példa a sok ezer közül. Enni azért csak csak köll, addig mentünk amíg találtunk egy kis kanári vendéglőt. Vele szemben egy halászt, ott kiválasztottunk két fél méteres bunkós tengeri halat. Most már csak arra kellett várnunk, hogy frissen megsütve, fél kiló fokhagymával és különböző szószokkal felszolgálják. Ilyenkor előkerült a feleségem hátizsákjából a sutyiban becsempézett halszószos üveg is, természetesen egy kis cukrot a zöldséglevesbe is kell tenni és a chilipor kicsit pótolta a friss chilipaprika hiányát. Azért egy kis hazai íznek lennie kell mindenben. Akárhogyan is van, itt valóban pompásat kajáltunk.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Tenerifen több thaiföldi étterem is van, de aki azt hiszi, hogy egy thaiföldi most a vállán viszi be az ajtót örömében az nagyot téved. Egy farangok ízlésére összekutyult thaiföldi ételnek nincs nagy sikere a thaiföldiek körében. De most hagyjuk ezt.

Ha valaki szeretne valami eredetit látni a Kanárin, annak nyakába kell szednie a lábait és elindulni felderíteni a szigetet. Nem fogja megbánni. Mint már említettem a természet annyira változatos és színes, hogy nem szabad kihagyni a sziget egy részét sem. Tenerifen a legnagyobb attrakció a Teide Nemzeti Park a Teide és több más heggyel és a környéke, a koromfekete vulkános, “nem ebből a világból” származó részével. De aki az erdős tájakat részesíti előnyben az átmehet az Anaga- vagy a Teno-hegységbe. Az utóbbiban található a sejtelmes Masca-szurdok. Nagyon varázslatos vándorutak találhatók a szomszédos La Gomera szigeten, ahová egy komppal alig 1 óra alatt át lehet hajókázni. A Garajonay Nemzeti Park, az ősrégi babérfa erdőkkel és a páratlan tájaival valóban egyedülálló és lenyűgöző. Egy igazi vándor paradicsom. De vigyázat, 1000-1400 méteres magasságban a parkban gyakran ködös, párás, nyirkos éghajlat uralkodik, jobban teszed ha viszel egy jó meleg pulóvert magaddal. Én ezt nem tettem, egyetlen pólóban sétélgattam és nézegettem, aminek a következménye egy hatalmas megfázás lett. A szabadságom utolsó két napját szinte csak az ágyban töltöttem el.

Akik megunták a vándorlásokat és inkább lustább kiterülős, a számból kilóg a sörösüveg szabadságra vágynak, azok inkább  Tenerife déli részét keresik fel. Itt található, többek között, a Playa de Los Cristianos, egy valóban családszerető aranyhomokos tengerparti strand. Santa Cruztól alig néhány kilométerre, északon,  van a Playa de las Teresitas ahol eredeti szaharai homok van importálva egy pazar környezetben. Aki a fekete lávás homokos strandokat keresi az Puerto Cruzban lesz otthon, de itt vigyázni kell, mert a hullámok nagyon erősek. Szerencsére vannak védett medencék is, sőt természetes vulkáni medencékben is lehet lubickolni. Aki még védettebben szeretné az keresse fel a Playa Jardín-t. Ezt a mesterséges  strandot a híres kanári művész, César Manrique tervezte és hozta létre. 

Aki még nagyobb alternativát keres, annak a Siam Parkban a helye. Bizony, jól olvastad, Siam Park, akinek thaiföldi függősége van, azoknak Tenerifen sem kell lemondani mindenről. Az Európa legnagyobb víziparkja thai stílusban van felépítve és 2008-ban Maha Chakri Sirindhorn thaiföldi hercegnő nyitotta meg. Az architektúra, a látványosságok rendezése, a tájkép és a park gasztronómiai kínálata is thaiföldi elemekre épül. Találhatunk például hagyományos thaiföldi templomépítészetet, trópusi tájakat és thaiföldi vizek által inspirált vízi látványosságokat. Számtalan attrakció található benne, többek között négy világrekordot tart fent. Itt található a világ legnagyobb sárkányszobra, a leggyorsabb vízi lift, a legnagyobb mesterséges hullám és a  legnagyobb thaiföldi épület Ázsián kívül. 

“Majdnem olyan mint Thaiföldön.” - mondja a feleségem.

Egy szó mint száz, szórakozásban, sportolásban, strandokban a szigeten valóban nincs hiány és a Kanári-szigeteken mindenki megtalál mindent ami egy aktív vagy lustálkodós szabadsághoz szükséges. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a thaiföldiek a túl aktív, vagy a strandos pihenést sem túlságosan kedvelik. Nekik a legnagyobb kikapcsolódás a shoppingolás, a mobiltelefon pörgetés, egy jó társaságban vigyorogni, enni, inni és főleg szelfiket orrba-szájba nyomni. Hogy miért kell a feleségemnek is egy szemétkuka mellett a kamerát rögtön előkapni és ott magát 10-szer megörökíteni, még nem sikerült megtudnom. De azon már nem csodálkozom, hogy alig lépünk ki a hotel ajtajából akkor már a kapuban 100-szor le kell fotóznom. Ilyenek ezek a lányok. De maradjanak is ilyenek, ezért szeretjük őket. 

VIDEÓ:

További posztok a thaiföldi életfilozófiáról itt találhatók:

E-Mail: studiokarcsi@gmx.de
Studio Karcsi: Litho, Foto, Design, Text
München, Deutschland
Alle Rechte sind vorbehalten.

K.AMERY

A portugál negyed Bangkokban

Én nem győzöm hangoztatni, hogy ha valaki Thaiföldön tartózkodik akkor nem mindegy, hogy mint turista kirándulgatsz, vagy közöttük élsz, vagy velük közösen együtt élsz. Most hogy több hónapon keresztül erre csavargunk, kapunk mind a három lehetőségből hideget és meleget is. Ha a rokonoknál, barátoknál alszunk és velük mindent megosztunk akkor - ha csak pillanatokra is - velük egy takaró alatt alszunk. Ez az egyik oldalon hasonló mint Magyarországon, a családdal együtt lenni, közösen enni, inni, kirándulni egy finom dolog, de túl hosszú ideig nem biztos, hogy jó ötlet. A rokonság, a szomszédok egy idő után az ember idegeire mehetnek. De az biztos, most nagyon közel vagyunk a thaiföldi realitáshoz és a saját bőrünkön tapasztaljuk hogyan élnek.

Ha utazunk akkor természetesen, minden előnyével és hátrányával, mi is turisták vagyunk. Az ember automatikusan másképpen nézi a világot. Állandóan résen lenni hogy ne csapjanak be, ügyelni arra hogy ne kelljen mindenre többet fizetni mint kéne, egy teljesen idegen világot megismerni és alkalmazkodni, izgalmas de néha fárasztó lehet. Egy átutazó aki a turista hotspotban rontja a színvonalat nem fog szinte semmit megismerni és tapasztalni a thaiföldi valóságból. A másik oldalon jogosan felmerül a kérdés, hogy miért is kéne egy turistának mindent megértenie, egy szabadságon az a dolga, hogy eldobja magát és gurítsa be a söröket. Mindenki élvezze a megérdemelt pihenő napokat ott és azt amit szeretne. Néhány alapszabályt nem árt betartani, de a tengerparti hotelekben a thaiok már régen hozzászoktak, hogy az idekirándulók nagy része a kultúrájukból semmit sem értenek. Ha nem lépsz át egy bizonyos vörös határvonalat akkor egy remek offline szabadságnak semmi akadálya nincsen.

Ha mi Bangkokban lakunk akkor belépünk a harmadik kategóriába és a thaiok között vagyunk. Nekem személyesen ez a legkellemesebb állapot. Ilyenkor az életünk szinte semmiben sem különbözik attól ahogyan a thaiok élnek.  Eszünk, iszunk, tv-t, filmeket nézünk, belemerülünk az online világba, mosunk, vasalunk, a ház úszómedencéjénél lustálkodunk. Rendszeresen barátokkal, családtagokkal találkozunk, néha étterembe, szórakozni járunk. A condóban, ahol a lakásunk van, szinte csak kifejezetten jómódú családok gyermekei élnek. Senki sem foglalkozik egymással, a liftben még csak nem is köszönnek. Ha az előcsarnokból előttünk lépnek ki az utcára akkor sosem tartják nyitva az ajtót hanem becsapják az orrunk előtt. Senki sem törődik senkivel. Többször is megírtam hogy a thaiok nagyon egoisták és sokan nem akarták nekem elhinni. Pedig a legtöbben valójában csak magukra gondolnak. A másik oldalon, ha megszólítod őket és kapcsolatba kerülsz velük akkor rögtön mosolyognak és roppant kedvesek.

Megemlítésre méltóak még a házi biztonsági emberek akik ha meglátnak mindig katonásan szalutálnak és egy fülig érő mosollyal szép jó napot kívánnak. Jelenlétük megnyugtat mindenkit, nem kell attól félni, hogy a házba idegenek betévedjenek és betörjenek. Mondjuk szerintem egy komolyabb probléma esetén ők lennének az elsők akik jobbra-balra szaladnának. De most hagyjuk ezt.

Nem messze tőlünk van egy piac ahová rendszeresen lemegyünk. Én szeretem ezt a piacot mert nem túl nagy, átlátható és remek kaják vannak. A városi thaiok többsége nem főzőcskézik odahaza, sok lakásban még konyha sincsen. Mindenki munka előtt, munka közben és főleg este felkeresi a legközelebbi lehetőséget, ahol kész és meleg ételeket vehet. Vagy telefonon a Grab-on keresztül rendel. Vasárnap reggel sorban gördülnek be az udvarba az élelmiszert házhoz szállító motorkerékpárok.

Mi inkább nem rendelünk, minden délután lemegyünk a piacra és körbenézünk, hogy ma este mit is dobunk be. Mert választék az van bőségesen, itt nem maradhat senki sem éhesen. A legtöbb kaja este 6 óra környékén készül el frissen, mert a környéki irodaházak bezárnak és az alkalmazottak, munkások éhesen hazatérnek. A piacon sok helyen le is lehet ülni, de ilyenkor szinte minden szék és asztal foglalt lesz. De azért szorítanak neked helyet és máris kellemes kapcsolatokat teremthetsz. Az első amit szinte mindig csinálok, hogy megiszok egy gyümölcslevet. Ezek a thai smoothie-k vagy turmix italok minden pénzt megérnek, minden nap legurítók minimum egyet. Leülünk az egyik üres helyre és figyeljük a piac tarka nyüzsgését. Nekem ez olyan mint egy nagy mozi, a látvánnyal sosem tudok betelni. Egyre többen jönnek, meglepően sok csinos és szép lány is van köztük. Miközben szürcsölöm a gyümölcslevet suttyomban utánuk kuksolok. A feleségem meg engem kuksol, hogy én mit és kit kuksolok. Szóval jól megvagyunk. Gyakran lehuppan közénk egy német fiatalember, egy currys kolbászos imbisz tulajdonosa, az egyetlen farang árus a piacon. Ezzel a sráccal pillanatok alatt összebarátkoztunk, teljesen nyílt, lendületes, jópofa üzletember. 6 éve rontja a levegőt a fővárosban. Látszik rajta, hogy imádja a thaiföldi életet és az embereket. Kitűnően beszél thaiul, egyedül él, de van tartósan egy barátnője. Mint elmeséli semmi kedve nincsen házasodni. Hát ahogy itt a szép lányok ezreit látom, nem is csodálom, hogy a választék a nehezére esik.

Miután kicsodáskodtuk és kibeszélgettük magunkat megindul a vadászat hogy mit vegyünk vacsorára. Nagy a választék, nem könnyű a választás. Van itt (is) szem szájnak ingere, hogyan is lehetne Thaiföldön másképpen. Jobbra és balra kisebb imbiszek, éttermek sorakoznak, középen négy sávban zöldség-gyümölcs-pecsenye-árusok. Mindenhol currys ételek rotyognak de én ezekből még 20 év alatt szinte sosem ettem. De nem is volt soha hasmenésem, gyomorbántalmam. Én nem szeretném elvenni az étvágyát senkinek, de nekem mindig gyanúsak ezek a gyakran napokig a hőségben álló hússal, zöldséggel és szósszal teli kondérok. Ami nekünk higiéniást jelent azt Thaiföldön kicsit lazábban kezelik és azt sem tudom elhinni, hogy a rengeteg maradékot minden éjjel kiöntik. Akárhogyan is van, rendszeresen hallom hogy itt és ott turisták egy jó kiadós étel után napokra kiterültek. Az álláspontom a feleségemet abszolút nem érdekli, jobbra-balra pattan és már annyi batyú van a kezében hogy egy laktanya jóllakna belőle. Van a zacskókban csiga, kagyló, tengeri herkentyű, isaan rizs, leves, zöldség, gyümölcs, minden. Ez főleg azért gyanús nekem, mert képes ezt a mérhetetlen ételtömeget ez a tökmag asszonyka még az este folyamán maradék nélkül bebombázni. Szerintem ideje ellenőrizni, hogy  az utóbbi hetekben hány kilót szedett össze. 

Az én választásom sokkal szerényebb, csak frissen sült húsokat, az orrom előtt kisütött halakat, ételeket keresek. Az egyik kedvencem a grillezett isaani kolbász, van belőle erős és még erősebb. Ezt a sültet beválasztották Thaiföld legízletesebb ételei közé. És természetesen gyümölcsöket teszek-veszek. A téli hónapok végén kezdődik a mangó szezon és aki még nem tudja, hogy milyen is egy igazi mangó, az ilyenkor jöjjön. Biztosíthatom, hogy soha többet nem vásárol Európában mert most rájön, hogy valójában milyen zamatosak. De ez a bölcs mondás vonatkozik az ananászra, a banánra meg a mindengyümölcs fajtára.

Én szeretek Bangkokban lenni, nekem azzal sem lenne semmi bajom ha csak itt kéne lennem. Bangkokot nem lehet megunni, minden pillanatban meglep valami újjal, szokatlannal. A 10 millió lakosságának, (plusz mínusz 5 millió, igazából senki sem tudja még megközelítőleg sem megmondani mennyi) nagy része thai, ettől függetlenül egy multikulti közösség multikulti kulturákkal. Kevesen gondolnak rá, de a fővárosban nem csak egy kínai negyed van, hanem arab, indiai, burmai, európai körzet is. Valamennyi sajátságos kultúrával, egyéniséggel, étellel, piacokkal, élettel, légkörrel, lüktetéssel.

A portugál negyedet szinte biztos hogy mindenki már látta, sőt lehet hogy már járt is benne, mégsem ismeri senki, vagy nem is tudnak róla. Pedig Bangkok egyik legrégibb része, a Wat Arun (a hajnal temploma) és a Wat Prayun (teknősbéka templom) között terül el. Az első európai telepesek a portugálok voltak akik a 18. századtól kezdve nem csak kereskedtek, hanem a thai királyoknak a burmaiak ellen katonailag is erősen a hóna alá nyúltak. Cserébe Thonburi, az egykori főváros, területén, a folyó partján egy szép földet kaptak ajándékba. Itt született meg a portugál negyed. Központja a Santa Cruz templom, amelyet mindenki már messziről megcsodálhat ha a folyón hajóval mellette elmegy. A negyed nem nagy, 1-2 óra alatt körbe lehet sétálni, mégis meglepően sok érdekességet rejteget.

A Wat Prayun már messziről feltűnik a hófehér épületeivel, az egyik legszebb templom komplexus Bangkokban. A turisták közel sem keresik fel olyan sokan mint pl. a közeli Wat Arunt, pedig a chedi magassága egyedülálló és ráadásul egészen a tetejéig bejárható. Még belül is meg lehet szemlélni. 2014 áprilisában még a "Excellence Award" kitüntetést is elnyerte, ami nem más mint az UNESCO legmagasabb kulturális díja. A “teknősbéka templom” név még abból az időkből származik amikor a terület közepén lévő tóban rengeteg teknősbéka úszkált. Ma ugyan ebből nem sokat látni, a teknőcöket elköltöztették, csak néhányan maradhattak. Azok is egy piciny barlangban bujkálnak. 

Alig néhány perc bandukolás után közelről megcsodálhatjuk a Santa Cruz keresztény templomot. Bizony, még egy buddhista országban is élnek thaiföldiek akik felvették a keresztény hitet, a feleségem sógornője is katolikus lett. Érdekessége a családnak, hogy a sógorom buddhista és a kisfiukat egyszerre buddhista és keresztény szellemben nevelik. Senkinek nincsen semmi problémája ezzel. A Santa Cruz egy a 18. századból származó reneszánsz, neoklasszikus elemekkel díszített templom. Amikor előtte állok csodálkozva tapasztalom, hogy milyen jóleső érzés egy buddhista ország közepén a mi kultúránk jelenlétét ilyen közelről érezni. Pedig én nem is vagyok vallásos. A templomhoz tartozik egy római katolikus, missziós kolostor is, amely egyben a felsőbb réteg gyermekeinek iskolája is. Megtekintése nem lehetséges, legalábbis minket nem engedtek be. 

A Kian Un Keng egy ősi kínai templomház, mindössze néhány percre a Santa Cruz templomtól. Ez a szentély az egyik legrégebbi a maga nemében Thaiföldön, nevét szabadon mint "templom, amely békét teremt" fordíthatom le. Bent látható a kínai Guanyin, az együttérzés és az irgalom istennőjének fából készült, de arannyal borított ülő szobra. Körben rengeteg káprázatos fafaragványok, festmények a falon és keretben és gyönyörű kínai porcelánok vannak. A szentély programjainak a csúcspontja az évente visszatérő Vegetáriánus Fesztivál amelynek a legfőbb célja, hogy megváltoztassa a szerencsétlenségét az embereknek, legalábbis azoknak akik megérdemlik. Hasonlóan a Loi Krathong-hoz, ilyenkor színes virágos és fényes hajócskákat eresztenek a vízbe.

A Wat Kanlayanamit a turisták számára is meglehetősen ismeretlen pedig a belsejében található Bangkok egyik legnagyobb ülő, 16 méter magas és aranyozott Buddhája.

A portugál negyedben található egy muzulmán imahely is. A Bang Luang különlegessége, hogy ez az egyetlen thai stílusban épült mecset a világon. Nemcsak vallási helyszín, hanem ősi maradványok és ereklyék őrzőhelye. Itt található a thaiföldi muszlimok vezetőinek temetője is. A mecset belsejében található a Mimbun nevű szószék, nagyméretű arab kalligráfiás képekkel. Az egyik a mekkai mecset tervét ábrázolja.

Aki szereti a múzeumokat és kíváncsi a thai-portugál kapcsolatok történelmére, az ugorjon be egy rövid időre a Baan Kudichin múzeumba. Egy régi portugál faházban található, a portugál negyed közepén. Az emeleten található kiállítás meglepően színes és érdekes és ráadásul ingyenes. A kávézójában kicsit kiszusszanhatod magadat és egy több száz éves receptből készült süteményt is megkóstolhatsz.

Tulajdonképpen ez a keksz, a Kanom Farang Kudeejeen, a portugál negyed legnagyobb nevezetessége. Ez a sütemény vagy desszert, nem is tudom minek nevezzem, a portugál és a kínai kekszek keveréke és az itt élők büszkesége. Liszt, kacsatojás, mazsola, sütőtök, cukor kézzel összekutyulva és faszenes kályhában kisütve. A tetejét cukorral szórják be. Naponta csak 300 darab és csak itt készül, ezért sietni kell mielőtt elkapkodják. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ma már azért több bangkoki piacon is árusítják de ezek eredete elég kétséges. Állítólag csak  három család gyúrja, a receptre megesküdnek, hogy változatlan 500 éves. Hát mit mondjak, érezni is lehet rajta, elég száraz, az ízét elég nehéz megszokni. Nem egy nagy eresztés, hogy őszinte legyek. 

Szerencsére található a közelben egy portugál étterem is, a Sakulthong's House, amelynek elég jó híre van. Aki itt eredeti portugál ételekben reménykedik az nagyot fog csalódni. Annyit mindenesetre  elértek, hogy az itt felszolgált thaiföldi ételeken érezhető a portugál konyha hatása. A menü három thai stílusú előételből, majd öt portugál akcentusú főételből és egy desszertből áll. Természetesen a fent elmesélt kekszecske sem maradhat el. Aki nincs megelégedve a konyhával az egy főzőiskola keretében meglengetheti a fakanalat és megmutathatja hogyan kell egy jó pörköltet főzni.

Összességében elmondhatom, hogy a portugál negyed Bangkokban egy nagyon kellemes hely. Aki szeretne, ha csak órákra is, a betonrengetegből, a lármás forgalomtól megszabadulni, az látogasson el ide. Nyugodt, békés légkör, kulturális sokszínűség, multikulti, (még egy német óvoda is van) csendes, nyugis környezet vár reád. A szűk és idillikus sikátorokban és a csinos kis kávézókban egy pillanat alatt elfelejted, hogy rögtön a Chao Phraya partján, Ázsia egyik legforgalmasabb és legricsajosabb városának a szívében vagy.

További posztok - "A thaiföldi életfilozófia" - itt találhatók https://www.facebook.com/KarcsiAmery

Magamról: Posztjaim, ismereteim célja a valós thaiföldi mentalitás bemutatása, amelynek ismerete nagyon megkönnyítheti az ottani életünket, de akar rövid szabadságunkat is. A Thaiföldről létező tévedések és tévhitek, és az ebből adódó problémák, engem néha tényleg alaposan meghökkentenek. Az én posztjaim nem fognak (mindig) turistás látványosságokról, hotelekről, strandokról, bárokról mesélni, ilyen oldalak vannak elegen. Posztjaim elsősorban a thaiföldi életről fognak szólni, ismertetni, mesélni.

K.AMERY

Tour guide

Aki követi a blogjaimat vagy a kommentárjaimat a különböző magyar fórumokon, annak nem meglepetés ha most is leírom, hogy én nem túlságosan rajongok a magyar idegenvezetőkért Thaiföldön.

Ennek több oka is van. Szerintem annak sem örülne senki, ha a budapesti  Hősök téren egy thaiföldi vagy egy orosz idegenvezető magyarázná el nekünk, hogy mi és hogyan meg minden. Én biztosan egy hazabelit választanék aki feltehetőleg  jobban ismeri a saját országát mint az online  szöveget összekaparó és bemagoló, az életfilozófiáról semmit, vagy keveset kapisgáló idegen kalauz. 

A másik, talán sokkal fontosabb ok, hogy az expatok egy része Thaiföldön a hasára ütött, hogy ő bizony mától idegenvezető lesz és mindenféle szaktudás, nyelvtudás és papírok nélkül csalogatni kezdi a honfitársait. Alig vannak 1-2 éve egy idegen országban máris a hivatásuknak tartják, meglobogtatják az idegenforgalom zászlaját és úgy feszítenek, mintha ez évtizedek óta a szakmájuk lenne. Amiből természetesen semmi sem igaz. Gyakran teljesen képtelen, hamis információkat osztanak meg, amelyek gyakran nem hogy segítenének, hanem ártanak is a tapasztalatlan turistáknak. Néhányan még a legalapvetőbb kulturális különbségekkel sincsenek tisztában. Így aztán előfordulhat, hogy egy vak vezeti a világtalanokat.

Én sosem nyomoztam a fekete bárányok után, elég ha belenézek a weboldalakba - ha egyáltalán van nekik - vagy követem a kommentárokat a magyar csoportokban. Ha valaki tud a sorok között olvasni az láthatja, hogy saját maguk elárulják, a céljuk nem a turisták segítése, hanem elsősorban azok szemét módon való le- és átvágása. Azért egy 100 kilométeres szállításra minibusszal, (oda vissza) ráadásul csoportosan, majdnem 100 eurót elkérni nem semmi. Egy képtelen videónak, amelyben közlik velünk, hogy Phuketen nyugodtan leadhatjuk az útlevelünket motorbéreléskor a kölcsönzőnek, a vezetéshez elég lesz egy nemzeti jogosítvány is, vajon mennyi a tényleges realitása? Egy naiv turistát azzal etetni, hogy az ország milyen veszélyes, jobb ha mindig velük megy mindenhova, ők aztán megvédik a veszélyektől? A koronavírus veszélyességét letagadni és ignorálni? A koronajárvány közepén posztolni, hogy - "Gyertek nyugodtan, nálunk nincsen korona."? Egy szigetre éppen akkor vendégeket csalogatni amikor 4 méteres hullámok vannak?

Megnyugtatni mindenkit, hogy drónozni engedély nélkül is lehet? - és még sorolhatnám reggelig a teljesen abszurd infókat amelyeket sokan rendszeresen nyilvánosan terjesztenek. Nekem az is rejtélyes, hogy minek és kinek kell egy kisvárosban megfogni a kezünket, hogy szervezett utazásokra menjünk. Szerintem egy hajókirándulásra jegyet venni nincsen szükségünk hogy bepelenkázzanak minket, 10 méterenként vannak hazai irodák ahol egy is alkudozás után a feléért megkapjuk. De ki mit szeret.

Egy másik dolog, hogy mivel a segítséget igénylő magyar turisták és a magyar nyelvű idegenvezetők viszonylag nagy száma nem áll arányban, így néhányan azzal szeretnének profitálni, hogy a konkurenciát keresztülhúzzák a sárban és a legképtelenebb rágalmakat zúdítanak a nyakába. Még az sem tart vissza egyeseket, - habár egy másik országban rontják a színvonalat, - hogy a beképzelt vetélytárs családi életét is bemocskolják. Állandóan figyelik egymást, kémkednek és megpróbálják lejáratni a másikat. Ne zavarjon senkit, hogy a kóklerek egy részét már Thaiföldről legalább egyszer ki is utasították. 

Ha most valaki abban reménykedik, hogy neveket is megemlítek, kipakolunk egy zacskó popcornt és hetekig elcsámcsogunk ezen a témán, azt el kell keserítenem. Nem teszem, nem ez a célom. Nem azért mert nem merem, vagy nem azért mert  nincsenek bizonyítékaim, hanem azért nem, mert a lista a példákkal együtt olyan hosszú lenne, hogy képtelen lennék egy hónapon belül befejezni. Szeretném hangsúlyozni, hogy nekem nem (csak) a magyar idegenvezetőkkel van problémám, hanem mindenkivel, akik turistákat Mr. ATM-nek tartanak és hamis tudnivalókat osztanak meg. Legyen az thaiföldi, német, angol vagy akárki,  - de akár magyar is. Miért is kéne eltitkolnunk és elhallgatnunk, hogy a honfitársaink között is vannak fekete bárányok? Kérdőjel.

Véleményem szerint Thaiföldön egy idegenvezetőre senkinek sincs feltétlenül szüksége. Az ország békés, a hazaiak segítőkészek és kifejezetten barátságosak. A mai világban nem nehéz hasznos információkat találni az internetben található filmek, blogok, vagy az utikönyvek kritikus olvasásával, egy kis szorgalommal alaposan fel tud készülni mindenki. Amit különben is kifejezetten ajánlok mindenkinek. A maradék kérdésekre a magyar csoportokban felhasználható válaszokat lehet kapni. Egy kis kutatás, utánanézés alaposan fellendíti az ismereteinket és megkönnyebbíti az utazásunkat.

Mindettől függetlenül én azokat is természetesen megértem, akik bizonytalanságból, kényelemből, tudásvágyból, egy közös nyelvet beszélő kísérő szolgálataira szeretnének támaszkodni. Sőt, nem is titkolom, néhány látványosság meglátogatásához én is ajánlom. Nekem azzal sincs problémám, hogy természetesen ez a szolgáltatás nem lesz ingyenes. És nem is kell annak lennie, csak maradjanak az infók és a költségek a hitelesség és a megbízhatóság határai között.

De hogyan állapíthatom meg online, hogy egy útikalauz szeriőz vagy nem? Elismerem, nem könnyű feladat. Mindenesetre lenne néhány tippem.

Ha valakinek zárt a csoportja már az gyanús lehet. Titkolja az elérhetőségét, a címét, a telefonszámát?  Nincsen weboldala? Van weboldala, de nem lehet kommentálni, illetve csak kiemelt tagok  jelezhetnek? A legkisebb kritikára agresszívan reagál? Árai nem átlátszóak, nem egyértelműek? Hónapokra előre túlságosan sok előleget kér? Lengeti magát állandóan, hogy ide gyertek ne oda? Szid más csoportokat? Mindig más csoportokkal hasonlítja össze magát, és természetesen magát sokkal jobbnak tartja?

Keress rá, hogy más utazók értékelései és tapasztalatai milyenek Ezek a vélemények betekintést nyújthatnak a színvonalba, a megbízhatóságba. Ha valakit szinte mindenki dicsér, akkor már nem keresgélhetsz rossz helyen. Ha valakit majdnem 50 000-en követnek, talán az sem lehet véletlen.

Keresd meg az idegenvezető nevét az internetben. Ja, hogy sehol sem találni? Ellenőrizzed, hogy vannak negatív jelentések vagy panaszok róla. Vedd komolyan a más utazók vagy utazási weboldalak figyelmeztetéseit.

Ha van weboldal, professzionálisan van  kialakítva, tartalmazza a releváns információkat, vagy csak ígéretekkel, kamu dumákkal van teletömve?

Testre szabott ajánlatai vannak? Kinek a testére vannak szabva, a tiédre vagy az övére?

Rögtön ugrik és kommentál, hogy  - "Privátba csatolok egy linket." - vagy "Írtam privát." - Vajon miért is kell titkolóznia?

Ellenőrizzed a licenc hitelességét. Rendelkezik a szükséges engedélyekkel és papírokkal?  Ez egy jele lehet a megbízhatóságnak. 

Hülyén hangzik, de bízz az ösztöneidben. Ha valami nem tűnik megbízhatónak, ha a hasad elkezd hirtelen morogni, rossz érzésed támad, érdemes hagyni az egészet a fenébe. 

Tudnunk kell, hogy Thaiföldön a külföldi idegenvezetőkre vonatkozó követelmények szigorúan szabályozottak. A törvények szerint az idegenvezetői szakma valójában, - ha a szabályokat szó szerint vesszük,  tilos a külföldiek számára. Thaiföldön azonban - mint már tudjuk - minden lehetséges, vannak kivételek és lehetőségek arra, hogy Mariska néni is idegenvezetőként robogjon. Ennek az egyik alapfeltétele a munkavállalási engedély és természetesen az anyagi támogatása az adóhivatalnak. Egy thaiföldi társ nélkül különben sem működhet. És azt tudtad, hogy Thaiföldön egy külföldi állampolgárú idegenvezető turistákat nem  szállíthat, a sofőrjük nem lehet? Akkor hogyan is vihetne téged? Az idegenforgalom vagy idegenvezetés területén szerzett képzés vagy képesítés, a thai nyelv jó ismerete is elengedhetetlen. Mindenesetre nem ártana ha lenne.

Csak hogy értsed, szerettem volna néhány példával jelezni, hogy mint idegenvezető Thaiföldön dolgozni egy külföldinek ugyan nem lehetetlen, de bizonyos  - és állandóan változó - szabályokhoz van kötve. Egy biztos, egy szeriőz idegenvezető az ismeri az aktuális rendeleteket. 

Mielőtt valaki is azzal vádolna, hogy én csak rosszindulatú troll vagyok és le szeretném járatni a magyar idegenvezetés krémjét, hadd áruljam el, hogy nekem ebben semmi érdekem nincsen. Engem az sem érdekel, hogy van engedélye valakinek vagy nincsen, az sem érdekel, hogy fizet adót vagy sem, arra is fittyet hányok, hogy van iskolája vagy nincsen. Engem csak egyetlen egy dolog érdekel, hogy ne hülyítse orrba-szájba a turistákat. Ha magyar idegenvezető, ha thaiföldi, ha német, ha akármilyen. Ne ígérjen meg dolgokat amelyeket képtelen teljesíteni vagy nem is akar. Szerintem abban megegyezhetünk, hogy  a nemzetiségéhez ennek semmi köze sincsen. 

És a végére hagytam a legjobbat, illetve a legfontosabbat. A kérdésemre - “Megbüntethetnek egy turistát is Thaiföldön ha illegális idegenvezetés szolgálatát veszi igénybe?” - a választ a “Mesterséges Intelligencia” (AI) adta.

“Thaiföldön idegenvezetőként dolgozni érvényes munkavállalási engedély nélkül illegális. Mind az idegenvezetőként dolgozók, mind a szolgáltatásaikat igénybe vevő turisták büntethetők. A büntetések között pénzbírság vagy akár börtönbüntetés is szerepelhet. Ajánlatos engedélyes idegenvezetőkkel konzultálni, hogy megbizonyosodjunk arról, hogy legálisan vesszük igénybe a szolgáltatásokat.”

Hogy most ezt az infó mennyire pontos és hiteles, hogyan is kéne értelmezni, alkalmazzák valójában vagy sem, azt kérdezzétek meg magától a programtól. Én felelősséget nem vállalok. Én szóltam, engem ne szidjatok. Tegyetek ezzel az információval amit akartok. 

További posztok a thaiföldi életfilozófiáról itt találhatók:

E-Mail: studiokarcsi@gmx.de
Studio Karcsi: Litho, Foto, Design, Text
München, Deutschland
Alle Rechte sind vorbehalten.

k.amery

Szilánkok

Az örök mosoly országáról van egy mondás, - Thaiföldön minden lehetséges. És valóban, az ország tele van az első látásra teljesen ellentmondásos, gyakran értelmetlen kuriózummal. Ezekből gyűjtöttem össze egy csokorral, döntsétek el magatok, melyiken lehet csodálkozni a legjobban. Véleményem szerint, néhányat nem is árt megjegyezni.

 ***

Szeptember 1-től kezdve (talán) már minden turista csodálkozhat azon, hogy miért is kell “Idegenforgalmi adót” fizetnie. Aki repülővel érkezik és több mint 24 órát kíváncsiskodik az országban, azt a határon rögtön levágják 300 baht-tal. Alternatíva, - ha szárazföldön vagy tengeren lépsz be a belépőjegy  csak 150 baht lesz. A “Turisztikai érkezési” adóból származó honoráriumot elsősorban a magas színvonalú turista programok támogatására szeretnék fordítani. Akármit is értenek alatta. De a legfontosabb, hogy állítólag ebből a bevételből szeretnék a megbetegedett utazók egészségügyi ellátását is fedezni. De maradjunk abban, hogy szerintem mindebből csak az “állítólag” igaz. 

 Ja, hogy te erről még nem is hallottál semmit? Ennek több oka is lehet. Az egyik, hogy a határidőt megint eltolták, amit már június 1-től egyszer megtettek. Mivel senkinek nem volt egy konkrét ötlete, hogy a pénzt hogyan, milyen módszerrel hajtsák be, átcsúsztatták ügyesen a döntést a következő megválasztott kormányra. Ők pedig még mindig tanácskoznak. Egy másik lehetőség, hogy már régen bevezették, csak te nem vetted észre, mert hozzávágták sutyiban a repülőjegyek árához. Ennek ellentmond, hogy ha gyalog jössz be az országba, akkor mit csinálnak, hogyan is tudsz fizetni? Szerintem a legvalószínűbb, hogy végérvényes döntés még nem is született, tologatják ide-oda választ és még senki sem tud semmit rendesen. Mindenesetre nem először fordul elő Thaiföldön, hogy egy határozattal hónapokig tökölödnek és aztán - ugyan már régen beharangozták - vagy bevezetik vagy nem. Az sem lehetetlen, hogy meghoztak egy rendeletet és már másnap vissza is vonták. Mindenki csak a fejét kapkodta, hogy is van ez most? Minden lehetséges. 

(Update: Ezt a belépési adót egyenlő határozatlan időre elhalasztották. De ami késik az nem múlik.)

 ***

Tény, hogy Phuket az egyik legnépszerűbb üdülőhely Thaiföldön. Phuketi kuriózum, aki nem viselkedik rendesen, nem követi illedelmesen a szabályokat és a törvényeket, azok, - mint a labdarúgók a futballban - a szigorú hatóságoktól, zakk-bumm, sárga sőt piros lapot is kaphatnak. Ellenkezés nincsen, fellebbezni nem lehet. Hogy a rosszalkodó turista milyen színű kártyát kap,  melyik rosszcsont milyen következményekre számíthat, szintén rendkívül homályos, a büntetés meghatározása hasraütés színvonalon történik. Mivel a panaszkodás az alma, a phuketi pandúrok kiváló stratégiája, hogy önkényesen meghízlalják sovány bugyellásukat. Egy kis extra anyagi támogatás sosem árt jeligére. 

Ha egy külföldinek az orra alá nyomták a kártyát, akkor rögtön azzal is számolhat, hogy a következő repülővel mehet is hazafelé  vagy a következő látogatásakor megtagadhatják tőle a belépést. Indokolás, -  Jogellenes magatartásával nyugtalanságot és veszélyt jelentett a thaiföldi társadalomra.

Aki azt hiszi, hogy ez csak egy tréfa és csak április 1-én van érvényben, annak szeretném figyelmébe ajánlani, hogy kártyákat már márciustól bátran osztogatják, többek között két francia, egy ukrán és egy svéd állampolgár is megkapta a magáét. De gondolom az orosz és a kínai turisták között lesz a legnagyobb siker.

 ***

A thaiföldi rendőröket nem csak Phuketen kell félteni, azért őket sem ma szedték le a falról. Egy kis mellékesre, minden kártya nélkül, mindig van egy jópofa ötletük. Vagy - A rendőr a legjobb barátom és a segítőm - jeligére megkérik őket egy szívességre. Pontosan ezt tette egy kínai turistalány is, akinek semmi kedve nem volt a zsúfolt bangkoki repülőtéren sorban állni, nem szeretett volna a Pattayára vezető országúton dugókban állni. Egyszóval nagyon sietős dolga volt. Nosza, gondolt egyet és felkínált  400 eurót a reptéri szerveknek, csak azért, hogy kimentsék a kilométeres sorból és rögtön Pattayára escortálják. Így történt, hogy rendőr szirénás kísérettel érkezett a bűnök városába. A dolog annyira tetszett a lánynak, hogy az egész uton filmezett és a videót rögtön megosztotta a YouTube-on. Lett is belőle egy kis balhé, a rendőrfőnök szégyennek jelezte az esetet és rögtön kirúgta a korrupt jardokat. A turistalánynak különben semmi büntetést nem kellett fizetnie, zavartalanul élvezhette a pattayai életet.

 ***

Pattaya az ellentétek városa, már sokszor írtam róla. Idővel azonban revideálnom kell néhány dolgot. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Pattaya, főleg a covid alatt és után, alapos változáson ment és megy keresztül. A thaiföldi hatóságok már régóta iparkodnak a város rossz benyomását felpolírozni és szeretnének inkább vastagabb pénztárcásokat a városba csalni. Eddig nem sok sikerrel. Érdekes módon ebben pontosan a járvány segített, mert a thaiföldi módosabb réteg, főleg Bangkokból, felfedezte a várost. Nem véletlenül, a főváros után itt van legtöbb szórakozási lehetőség - és itt nem csak a bárokra gondolok. Rengeteg új családi program van a városban, az utóbbi években egyre több park nyílt meg és valóban baromi jó, sőt luxus hotelek épültek, amelyekben a családosok is megtalálják a helyüket. Hogy a város szemlélete a thaiok között mennyire megváltozott mutatja, hogy a hétvégeken ma már szívesen látogatott hely, sőt - és ez elképzelhetetlen volt még néhány éve - még az anyák napján is tízezrek jöttek ide. Az augusztusban tartott anyák napján Pattaya a thaiföldi családok leglátogatottabb városa volt. 

Pereputtyal, gyermekekkel a bárok, a prostituáltak, a bűnbandák világában?  Ahol röpködnek a 10. emeletről az expatok mint Oroszországban az oligarchák? Ahol az elkeseredett turisták szerelmi bánatukban öngyilkosok lesznek és hátba lövik magukat? Ahol a nyugati kéjelgő férfiakat az igazi thaiföldi kultúra csak a go-go bárok ajtajáig érdeklik és sétálni csak a Walking Street-re mennek? 

Anyák napja és a Sin City? Majd meglátjuk, hogyan alakul a jövőben a város élete és hogyan férnek meg egymással. Hát kérem szépen, mint már megemlítettem, Thaiföldön semmi sem lehetetlen.

Az új Grand Centre Point Space az első űr-témájú szálloda Thaiföldön. Csak egy példa a sok közül, hogy mennyire változik a város arca és mennyire inkább a vagyonosabb turistáknak szól. Szerintem 1 fénykép nem elég a szállodáról, talán jobb ha akit érdekel az a hivatalos weboldalt nézegetheti:

***

Sokan elkönyvelték egész Thaiföldet, - és ez elsősorban Pattayának köszönhető - hogy az ország semmi más mint egy nagy kupleráj és minden lány egy nagy qurva. Csak csettinteni kell az ujjunkkal és máris sorban állnak a lányok akik egy faranggal enyelegni, sőt mit adj Buddha, házasodni akarnak. Ebből természetesen semmi sem igaz, legalábbis ha elhagyjuk a bárokat és kisétálunk a valódi életbe. Én nem is olyan régen 3 hónapon keresztül csavarogtam az országban és sehol egyetlen kuplerájt, csúnya lányt nem láttam. Nem azért mert nincsenek, nem azért mert szándékosan kerültem ezeket a helyeket, hanem egyszerűen azért, mert nem kerültek az útvonalamba sehol sem. 

Mondjuk az igazsághoz hozzátartozik, hogy  Udon Thani-ban a pályaudvar környékén egy lány megkérdezett, hogy ityeg a fityegőm még, nem szeretnék egy jó estét? Mondtam neki, ezt nem a feleségem előtt kellett volna megkérdeznie, aki máris villogó szemekkel egy konyhakést köszörült. De amit mondani szeretnék, még Pattayán is lehet kellemes,3 hetes szabadságot anélkül eltölteni, hogy a prostituáltakkal kéne foglalkoznunk. Az országban meg pláne.

 ***

Ezen a tényen az sem változtat, hogy gyakran látni fából faragott himbilimbiket, vagy barlangokban, vagy az erdőben,  vagy piaci árusoknál eladásra készen, vagy templomoknál sőt még orvosi rendelőkben is. Mert egy jó pénisz csodákra képes, - legalábbis ezt állítja Thep Pongsawadan csodagyógyító aki egy fafütyülővel gyógyítja a pácienseket. Nincs ebben semmi különös, legalábbis Thaiföldön nincsen. A csodaszer különböző célokra szolgál, attól függően, hogy az ügyfél mit szeretne. A boldogságtól kezdve a szakmai sikereken át a megfelelő partner megtalálásáig, van a repertoárjában minden. Nézőpont kérdése, de működik, abban egészen biztos. A bizonyíték? A saját sikere. Mert vajon jönnének hozzá az emberek, ha az egész egy kamu lenne? Na ugye, természetesen nem. Saját bevallása szerint még a helyi méltóságok is meglátogatják rendszeresen. 

***

A fapéniszes technikát még sok mindenre felhasználják és egyáltalán nem szokatlan egy meglepően szemérmes országban. Annak ellenére, hogy a szexuális játékok szigorúan tilosak, aláássák az erkölcsöt és több bűncselekményhez vezetnek, mégis a mindenféle méretű, színű és formájú fapéniszek nemcsak megtűrtek, hanem nagyon népszerűek. Erről tanúskodnak a különböző pénisz-templomok, pornó ábrázolások szent templomokban, pénisz nyakláncok, csecsebecsék is. A virslis díszek boldogságot, termékenységet, gyermekáldást szimbolizálnak, megvédenek a gonosz szellemektől.  De tudományos szinten is alkalmazzák.

1972-ben a Táncdalfesztiválon Kovács Kati énekelte az “Add már, uram, az esőt” dalt, amellyel nem csak első lett, hanem  éppen a  rekkenően  forró, száraz időt valódi országos esőzésre változtatta. Lehet, hogy csak véletlen volt, de ki tudja. Mindenesetre a thaiok biztosan hisznek ilyesmiben. 

Khanchanaburiban, ha éppen szárazság van, felállítanak egy 600 kilós faörömrudat és sürgősen elvégeznek egy misztikus szertartást. Ennek egyetlen célja van, hogy megkönnyeztessék az égi dévákat. Hogyha a könyörgés sikerrel jár, akkor ünnepelni kezdenek és megáldják a szellemeket, táncolnak, énekelnek. Ha nem sikerül, akkor elkezdik szidni a szertartásmester anyját, mert nem jól állította fel a himbilimbit, nem jó irányba mutatott a pénisszobor teteje. Mert ezt már tudományosan évszázadok alatt kiszámították, nem mindegy merre spriccelnek.

folytatás következik

További posztok a thaiföldi életfilozófiáról itt találhatók:

E-Mail: studiokarcsi@gmx.de
Studio Karcsi: Litho, Foto, Design, Text
München, Deutschland
Alle Rechte sind vorbehalten.

K.AMERY

Miért van szüksége valakinek

egy magyar idegenvezetőre Thaiföldön?

Tanulmány

További posztok a thaiföldi életfilozófiáról itt találhatók:

E-Mail: studiokarcsi@gmx.de
Studio Karcsi: Litho, Foto, Design, Text
München, Deutschland
Alle Rechte sind vorbehalten.

K.AMERY

Blogger

Most, hogy visszaérkeztem Németországba és ezzel lezárult az “Útközben Thaiföldön” sorozatom, azon gondolkodom, hogy hogyan is folytassam, milyen posztokkal és főleg minek. Az internet tele van képtelen ismertetőkkel, hogy a blogolással rengeteg pénzt lehet keresni, vagyis hajrá. Megnyugtatok mindenkit, hogy thaiföldi utazási élményekkel el lehet ugyan másokat és önmagunkat szórakoztatni, de ezzel senki egy fityinget nem fog keresni. Én fel nem tudom fogni ésszel, hogy sokan hogyan is jutnak ilyen gondolatokra. Én, aki több mint 2 éve majdnem 100 posztot is az örök mosoly országáról magyarul és németül megosztottam, biztos nem lettem gazdag belőle. Ezek az online-os jótanácsok nagyon jópofák tudnak lenni, -  “Idővel, ha több követőd lesz, majd pénzt kereshetsz reklámokon, hoteleken, biztosítások közvetítésével meg hasonló hülyeségekkel, csak türelem kérdése.” 

Higyjétek el, habár a szakállam már a földet söpri, de a perselyem még most is üresen kong nemhogy megtelt volna. Az egyetlen, hangsúlyozva egyetlen, fénypont a bankszámlámon akkor volt, amikor egy nagyon kedves olvasótól 5 euró adomány kaptam. Még ma is örülök neki mint a majom a farkának. De mint mindenki tudja, a kivételek megerősítik az aranyszabályt, ettől függetlenül az “Adományok” oldalra két év alatt még egy tucat olvasó sem ment be. Pedig elolvasni ingyenes. Egy blogos nem 1-2 eurónak örül valójában, hanem annak hogy ezzel elismerik a munkáját és a fáradozását, a tisztelet jele. Nem akarom szaporítani feleslegesen a szót, amire kilyukadni szeretnék, magyar nyelven utazási blogokkal pénzt keresni lehetetlen. Akinek más a véleménye az vagy nagyon hülye vagy nagyon unatkozik. Egy kis anyagi fellendüléshez hiányzik néhány 100 000 követő, amit pici országunkban összehozni lehetetlen, és egy jó fórum ahol rendszeresen terjeszthetsz. A facebook-ot komplett elfelejtheted, még arra is képtelen, hogy a posztjaid többségét a követőknek rendszeresen feltegye. Mondjuk itt is van egy kiskapu, ha kiemelteted akkor szorgalmasan és bátran terjeszt, csak ezt meg is kell rendesen fizetned. Aminek csak akkor lenne értelme ha, mint jeleztem, van néhány százezer follower-ed. Most aki azt hiszi, hogy hirdetéseket benyom az oldalára és azokon majd hatalmasakat szakít, az gondoljon bele, hogy senki nem fog egy weboldalon hirdetésre pénzt áldozni, amelyet mondjuk 1000 ember lelkesen és töretlenül követ. És ha egyszer több follower is lesz, az nem azt jelenti, hogy látják is a legújabb posztokat, hirdetéseket, mert a facebook  sunyin lenyeli őket. Neki nem az az érdeke, hogy te híres-neves legyél, hanem neki ez egy üzlet és te egy mikroszkopikus porszem vagy egy gigantikus adatgyűjtő rendszerben amellyel Zuckerberg és Co. milliárdokat keres. Sőt, féltékenyen vigyáz arra is, hogy nehogy a posztjaidat ingyen mások sokan elérjék. Amikor az egyik írásomat rengetegen megosztották akkor más sem jutott az eszébe, mint hogy letiltsa és spamnek tekintse.  Szerencsétlenségemre az összes utazási blogot beleértve, valamennyit eltüntette a süllyesztőben. Ezt nevezik algoritmusnak, kezdhettem elölről mindent. Szóval ezt csak azért meséltem el röviden, mert többen is kérdezték, hogy mennyit keresek a blogjaimmal és ne keseregjek, ne hagyjam az írást abba. Az igazsághoz inkább hozzátartozik, hogy sokszor gondoltam rá, hogy belevágom az egészet a szemétbe. Most is elérkeztem egy határvonalra, egy témakört megint lezártam, gondolom itt az ideje, hogy tartsak egy kis szünetet. Addig is, hogy ne unatkozzatok nélkülem, összefoglaltam valamennyi fontosabb posztomat egy csokorban. A címet beteszem a poszt végén, szerintem nem ismeri mindenki valamennyit, lehet böngészni benne.

Ez természetesen nem azt jelenti, hogy ami egy magamfajta kispályásnak nem egy bomba üzlet, az másokra is ugyanúgy vonatkozik. Természetesen vannak bloggerek akik  kifejezetten blogokkal (is) pénzt keresnek. Erre Thaiföld egyik legnevezetesebb lánya, Araya Alberta Hargate, becenevén Chompoo, a bizonyíték. Chompoo hamar felismerte, hogy a facebookon való bohóckodással egyedül nem lesz belőle burzsuj, ezért több közösségi csatornán is szorgalmasan mutogatja magát. 1981 június 28-án született Bangkokban, apja brit, anyja thai-laoszi származású, a szülei  jómódúak voltak. Így tudták a lányt iskoláztatni, a Rangsit Egyetemen bölcsészdiplomát szerzett. Tekintélyes vagyonát mégsem az oklevelével kereste meg, képzett és nagyon népszerű színésznő lett, modell, énekesnő, műsorvezető, covergirl. Eddig több tucat díjat kapott, többek között az "FHM Legszexibb színésznő" a "Thailand Awards 2007-2010" kitüntetéseket. Ráadásul 2004-ben a Miss Thailand World is volt, ami természetesen nagyot lendített a pályafutásán.

Chompoo influencerként is nagyon sikeres. Különböző közösségi média platformokon számos követője van, ha igaz több mint 8 millió. Mondjuk egy ekkora számmal már lehet valamit elkezdeni. Hadd tegyem rögtön hozzá, hogy nem a thaiföldi életfilozófiával és utazási élményekkel foglalkozik, nem tőlem koppint le dolgokat, posztjai divatról, szépségápolásról, ruhákról, öltözködésről szólnak. Őt tartják a thai szórakoztatóipar egyik legbefolyásosabb és legstílusosabb személyiségének. Sikere és népszerűsége oda vezetett, hogy különböző termékek és cégek márkanagykövete lett. Szóval van mit tejbe aprítania.

Akit esetleg közelebbről érdekel, itt a facebook címe. https://www.facebook.com/profile.php?id=100044298090820

Én is fel akartam venni vele a kapcsolatot, gondoltam benyomunk egy sört közösen, de sajnos rám sem bagózott. 2015-ben feleségül ment Witsarut Rungsisingpipat barátjához, aki, mivel egy tekintélyes vagyont örökölt, csak javított az anyagi helyzeten. 2017-ben ikreknek adott életet, 2021-ben várták a 3. gyermeküket.

Egy másik nevezetes influencer, akit csak facebook-on majdnem 2 millióan követnek,  Milky Praiya (Praiya Anantarasap), élete 1988 január 14-én, egészen másképpen kezdődött. Azt rebesgetik róla, hogy egyszerű szegény családba született, állandóan anyagi nehézségekkel küszködtek. Az első fizetését piacon mint zöldségárus kereste. Élete és pályafutása mintája lehetne, hogy elszántsággal, kitartással, tehetséggel fel lehet jutni a csúcspontra. Sikertörténete sokak számára példaképnek szolgál, mivel megmutatta, hogy kemény munkával le lehet győzni az akadályokat, és el lehet érni a célokat még egy cápákkal teli média medencében is. Ma Milky egy milliomos influencer, modell, színész- és énekesnő, Youtube filmkészítő. De a saját bevallása szerint elsősorban egy anya és szüleinek a lánya. Amikor megkérdezték tőle, hogy mit jelent a számára a pénz, azt válaszolta, hogy pénz arra való, hogy segítse anyagilag a szüleit, eltartsa a gyermekét, kifizesse a munkatársait, alkalmazottait. Ettől függetlenül nem zavartatja magát, hetente többször is shoppingolni jár, a legnagyobb napi bevásárlása 200 000 euró volt. Hangsúlyozva, csak ruhákra és csecsebecsékre. Egyedi, vagány, meghökkentő, provokáló, szexy  stílusáról és eleganciájáról ismert. De aki teheti miért is ne tehetné meg. Ha éppen nem a Maldív szigeteken vagy Monaco-ban eszi a fene, akkor a bangkoki lakásában nyújtózkodik, amelynek a bére 5600 euró havonta. Amikor be szerettem volna csengetni hozzá akkor rögtön három biztonsági ember pattant mellém és kedvesen kitessékeltek. Ezek a szuper bangkoki épületek a szuper gazdag lakókkal olyanok mint az erődítmények. Ilyenkor mindig nagyokat vigyorgok azokon a kommentárokon, hogy minden thaiföldi lány fut a farangok után és alig várja, hogy egy vénembert örök életre levadászhasson. 

De Milky a születési helyét sem felejtette el, gyakran a szüleinél lakik és nem győzi hangoztatni, hogy az életében a legfontosabbak a szülei, a családja és a gyermeke. 2022-ben egy nagyon őszinte interjút adott arról, hogy szakított a férjével és hogy ez mennyire megviselte. Többek között elmondta, hogy azért megy ezzel a privát eseménnyel nyilvánosságra, mert a thaiföldi társadalom nem nézi jó szemmel, ha egy pár szétmegy és a lányt három nappal később egy másik férfival fotózzák le. Csak a férfiaknál természetes, hogy már a válás másnapján lányokkal nyilvánosan kujtorognak. 

“Tényleg kérdezem.  Tegyük fel, hogy egy nő szakít egy férfival és a szakítástól számított 3 napon belül látnak vele egy másik férfit. Lehet, hogy csak beszélgetnek, vagy csak kedvesek egymással, vagy bármi más. Mi ebben a  baj? - tette fel a kérdést. - “De a thaiföldi társadalomban ilyenkor a nők mindig hamisak.” 

Életéről, sikereiről, válásáról egy könyvet is megjelentetett.

A facebookon Milky-t itt találjátok meg. - https://www.facebook.com/profile.php?id=100044421369897 

Most persze sokan, talán még jogosan is mondhatjátok, hogy mindez szép és jó, de ezek a lányok nem blogokkal hanem inkább a színészettel, modellezéssel lettek híresek. Ez természetesen nem teljesen korrekt, mert a médiákon keresztül rengeteget tesznek hogy a címlapokon szerepeljenek. A legsikeresebb thaiföldi  influencers listákon rendszeresen szerepel egy fiatal lány, aki kizárólag utazási riportokat terjeszt. A neve Pigkaploy, a követőinek a száma a facebookon 1,6 millió. Thaiföldön a legismertebb utazási influencer. Posztjai strandokról, hegyekről, szép tájakról, utakról, egyszerű történetekről  szólnak. 

Címe - https://www.facebook.com/pigkaploy 

Egy valóban tündéri, szimpatikus utazó aki játszi könnyedséggel mesél mindennapi életéről. Youtube filmjeit is több százezren nézik meg.

Nem felejtettem el valamit? És hol vannak a thai férfiak?

A legjobb 10-ben ketten szerepelnek, szégyenkezniük nem kell. Joe Putra, több mint 200 000 követővel, egy thaiföldi divatmárka tulajdonosa és influencer. Minden lehetőséget megragad, hogy végre vegyék már a lányok és a fiúk is észre, hogy a férfi ruházatnak is van meghatározó trendje. Joe leginkább pólókban szeret mászkálni, pénzének nagy részét modern, trendi t-shirt üzletekbe fekteti be. Ezekben a pólókban az evolúció dicsőségének formás termete is kidomborodik.  Mármint rólunk férfiakról beszélek. 

A férfiak hírnevét öregbíti egy Hutchiew nevű jóképű fiatalember is, egy  fitness & wellness influencer. Azt nem mondta meg nekem, hogy hány nő és lány követi epekedve az utcán, de az instagramon több százezren. Az edzőtermen keresztül rengeteg fitnesz programot oszt meg, a súlyemeléstől kezdve az egészséges falatozásig, mondanivalója az egészséges receptekre is kitér. Amióta a nyugati kajakultúra begyűrűzött a thai konyhába és minden marhaságot össze-vissza kutyulnak, szüksége is van a thaiföldieknek egy kis felvilágosításra. Az új ételek, mint duriános pizza, 10 emeletes sajtos burger mellett nem csoda, hogy a szerzetesektől kezdve a gyerekekig mindenki puffancs zsírosbödön lett.

Különben ezekkel a valóban nagyon gazdag és feltörekvő fiatalokkal nem is olyan nehéz találkozni. Elég ha este meglátogatod Bangkok (egyik) leghíresebb rooftop, magyarul tetőteraszos, bárját, a Lebua State Towers a 64. emeletén. A bár több dologról is kifejezetten híres. Itt forgatták a nagysikerű  Hangover film 2. részének néhány jelenetét. Egy csipetnyi Hollywood, sok tökfej ezt meg is eszi. Káprázatos kilátás 250 méter magasból az angyalok városára a Chao Phraya folyóval. Ide előbb-utóbb bekukkant mindenki aki szereti mutogatni magát, ad magára valamit, közöttük valódi és gyönyörű angyalok is, káprázatos  csinos kilátással.  Ne zavarjon, hogy eszméletlen pofátlan árak vannak, ha a koktéltól nem is fogsz összedőlni, biztosíthatlak, hogy a számla láttán földhöz fogod vágni magadat. Egy pohár pezsgő átszámítva 160 euró, a kotyvalék vizes koktélok 30-40 eurónál kezdődnek. Az éttermi árakról nem is mesélek. De ha villantod is a hitelkártyádat előfordulhat, hogy a 64. emeletre nem is engednek fel és meg kell elégedned egy alacsonyabb kilátós talponállóval. Én biztos vagyok benne, hogy sok turista nem is tudta, hogy nem a Sky bárba hanem az épület egy sutyi részébe, ott is egy oldalsó teraszra toloncolták. Szóval mindig tisztázd előre, hogy te a Hangover bárba, a valódi Sky bárba, akarsz menni és sehová máshová. Papucsban, rövid gatyában semmiképpen nem mehetsz be. Különben ha kegyesek hozzád akkor még azt is megengedik, hogy fotóz egyet.

Szóval mesélhetnék még reggelig híres-neves bloggerekről Thaiföldön, akik sokkal többre vitték mint a szerénységem. Én elárulom nektek, ha az egész bloggolást elölről kéne elkezdenem, és ha csak 20 éves lennék, akkor mindent egészen másképpen csinálnék. A weboldalam négy részből állna, egy thaiföldi, egy angol, egy német és egy - na ja - magyar nyelven. Vagyis minden posztom egyszerre négy nyelven jelenne meg. Szerintem óriási tapsvihart aratnék, mindenesetre sokkal több követővel mint amennyit eddig összeszedtem. Az lenne aztán nekem a nagy üzlet! Híresség, nevezetesség és sok-sok pénz! Ki nem vágyakozik ilyenekre? Szomorúan pillantok a szerény 622 számra, amely az én követőim számát jelöli meg, és ebben a pillanatban felébredek.

De mindennek ti vagytok az okai, mert ti nem osztjátok meg ezeket a qrva blogokat! Szóval kapkodjátok össze végre magatokat és terjesszétek a nagyvilágban a jóhíremet.

A cím amit fentebb megígértem - https://thaiinfoblog.wordpress.com/a-thaifoldi-eletfilozofia/?frame-nonce=6fb84244f4 - szeretettel ajánlom valamennyit.

Maradjatok egészségesek, hamarosan új ötletekkel, riportokkal jelentkezem. Erről jut eszembe, ki tudja megmondani, hogy hogyan írjuk helyesen; - jelentkezem vagy jelentkezek? Na, ezt mondja meg nekem valaki aki az ikes vagy ekés igékkel kiismeri magát rendesen. Van itt még valaki az “Édes anyanyelvünk” osztagból? 

 további posztok itt találhatók: https://www.facebook.com/KarcsiAmery